A Balassi Intézethez tartozó kollégium négy városban, Budapesten, Debrecenben, Szegeden és Pécsett működik. Feladata a határon túli hallgatók tehetséggondozása, kollégiumi elhelyezésük és szakkollégiumi képzésük biztosítása. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával – ösztöndíjak biztosítása – lehetőséget nyújtanak a külhoni magyar hallgatóknak a magyar nyelven elsajátítható tudásmennyiség kiszélesítéséhez, a tudományos, kutatói tevékenységük folytatásához, illetve elősegíti az anyaországgal folytatott intenzív oktatási-szakmai kapcsolattartást is. A hallgatók többféle pályázat közül is válogathatnak: teljes szemeszteri képzés, néhány hónapos tanulmányi út, szakdolgozatírás stb. A határon túli diákoknak számos tevékenységet szerveznek nemcsak Magyarországon, hanem külhonban is: nyári egyetemeket, konferenciákat, táborokat, versenyeket. A kollégiumi élet színesebbé tétele is fontos az intézményben, rengeteg konferenciának, előadásnak ad otthont, vannak közös filmezések, bibliaórák, túrák, táborok és persze bulik is. A szakkollégium nemcsak a magyar nyelvű oktatást tartja fontosnak, hanem a felvételt nyert hallgatóknak kötelezően kell az állam nyelvét is tanulniuk – hangsúlyozta a kollégiumvezető, mert ez az otthoni boldogulásukhoz ez is elengedhetetlen.
Gombkötő Nimród elmondta, hogy a kollégium kezdeti célkitűzése még a ’90-es években az volt, hogy a határon túli diákok az anyaországban megszerzett ismeretanyagokat felhasználva otthon segítsenek a magyar nyelvű egyetemi képzés létrehozásában – mivel sok helyen nem is volt magyar nyelvű egyetemi képzés – vagy színvonalának emelésében. Olyan képzésekre nyerhettek a hallgatók felvételt, amelyeken a tanultakat a leginkább tudták otthon hasznosítani, mint például pedagógus, mérnök. Ez a külhoni magyarság megmaradásának egyik záloga, ha az élet minden területén lehetőségük van magyarul tanulni, nemcsak alap- vagy középfokon, hanem felsőfokon is. Emellett kihelyezett képzések is indultak, így nem kellett Budapestre jönniük tanulni, hanem a tanárok tanítottak a környékükön, amire létrehoztak kollégiumokat is, példa erre komáromi vagy a Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. Erdély már akkor is jobb helyzetben volt, a kolozsvári egyetem több képzésén lehetett tanulni magyarul is. Néhányan a külföldi munkatapasztalat után is hazamennek, és otthon kamatoztatják a megszerzett tudásukat.
Magyarországnak a 2004-es Európai Unióhoz való csatlakozása előtt az ösztöndíjakat a hallgatók öt évre kaphatták meg, tehát a teljes képzést itt tölthették, viszont az EU-s szabályoknak megfelelően át kellett alakítani, így most félévente újra kell pályázniuk.
A kollégiumokban kárpátaljai és vajdasági diákok vannak többségben, ők teszik ki a hallgatók körülbelül 80 százalékát, erdélyiek 15, felvidékiek nagyjából 5 százalékban vannak jelen.
Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a diákok többsége a tanulmányaik végezte után hazamegy, otthon építi a karrierjét, akár vállalkozóként, akár nagyobb cégeknél kap munkát.
A legtöbb diák körében nemcsak a budapesti oktatási intézmények vonzóak, hanem a város szépsége is, így persze a vidéki egyetemek iránti érdeklődés jelentősen kisebb. Az egyik erdélyi mesterképzéses közgazdász hallgató azért jött egy budapesti egyetemre, mert úgy gondolja, hogy a kolozsvári egyetemi képzés kevésbé gyakorlatias, színvonalas, ugyan sok intézményközi kutatásban is részt tud venni, látva az itteni helyzetet is. A hallgató kihívásra vágyott, mert otthon úgy érezte mindent elért a tanulmányok tekintetében. Elmondása szerint akár külföldön is dolgozna még, szélesítve a tapasztalat- és tudáshalmazát, de mindenképpen visszatérne Erdélybe vagy legalább Magyarországra, mert a jövőjét csak itt tudja elképzelni hosszú távon.
Több kárpátaljai diák is elmondta, hogy bár otthon kevésbé fejlett az oktatási rendszer, mégis abból ez egyszerű okból pályázta meg az ösztöndíjat, mert a szakdolgozatához, illetve disszertációjához otthon nem talált kellő mennyiségű magyar forrás irodalmat. Egyikük kifejtette, hogy bejárta szinte az összes könyvtárat, és rájött, hogy 1990 után alig töltötték fel magyar könyvekkel a könyvtárakat. Emellett az is érdekes, hogy ukrán irodalomból is sokkal kevesebb van, mint orosz nyelvűből, így arra is rákényszerült, hogy oroszul is megtanuljon.
Sajnos a kárpátaljai hallgatóknak bármennyire is hasznos lenne az anyaországban való tanulás, pár hétnél nem tudnak többet maradni, mivel otthon - a bolognai rendszer hiányában – nem tudják elismertetni az itt szerzett minősítéseiket, így az ottani kötelezettségeiknek is eleget kell tegyenek. A Magyarországon megszerezhető tudás viszont nagyon hasznos, így megéri eljönniük - mondták el kérdésünkre. A szülőföld iránti kötődés szinte mindenkinél nagyon erős, bár itt mindent jobbnak, fejlettebbnek látnak, és magyarként jó érzés nekik Magyarországon lenni, a jövőjüket viszont otthon képzelik el.
Mikor arról kérdeztük őket, hogy milyen érzés olyan helyen élni, ahol tényleg megszűnnek a határok – mert minden elszakított területről érkeztek diákok –, mindenki pozitívnak értékelte. Elmondásuk szerint nagyon hamar megtalálják a közös hangot, és ha bármikor találkoznak, akkor mindig jó egymást viszont látni. A kollégium arra is jó lehetőséget biztosít, hogy később közös tevékenységekben, akár vállalkozásokban vegyenek részt. Nem csak a kollégiumban eltöltött idő alatt állhatnak kapcsolatban, hanem később is, mert rádöbbennek, hogy nemcsak az anyaország segíthet, hanem a határon túliak is tudják egymást segíteni.
Kelemen E. Eszter