- Gyurcsány Ferenc „gitáros” videójának internetre kikerülése után szinte azonnal elkészült a Stringsgirl rövid klipje. Te foglalkozol ennyire napi szinten a hazai politikai eseményekkel, vagy valaki felhívta a figyelmedet ezekre a playback attrakciókra?
- Nem igazán követem az aktuálpolitikai történéseket, de a közösségi média korában egy-egy ilyen „performansz”-ról nem értesülni szinte lehetetlen. Gyurcsány Ferenc videóját a Párom küldte át, aki egyébként is készíti a klipjeimet, és némi ötletelés után hamar arra jutottunk, hogy erre készíteni kell egy válaszvideót, mert adatott egy lehetőség arra, hogy egy kicsit szélesebb körben megemlítésre kerüljön a hazai zenei élet kálváriája. Az utóbbi években tapasztalható közízlésrombolás hatása a videók alatti kommenteken tökéletesen tetten érhető volt. Viccesnek hangozhat, de a nézők nagy részének fel sem tűnt, hogy playbacket lát/hall, sőt, többen még a szereplők zenészi tehetségét is méltatták.
- Médiahacknek tekinthető ez a rövid filmecskéd vagy kézzelfogható eredményt, netán csatlakozókat is vársz, hogy esetleg tényleg valami megmozduljon, megváltozzon a magyar rockzene házatáján?
- Médiahacknek nem nevezném, hiszen nem a megtévesztés szándékával hasonlít a DK-s videókhoz, hanem a tartalmi kontraszt kihangsúlyozása végett. Ha divatos kifejezést szeretnék használni rá, inkább a mémekhez hasonlítanám. Ha a célját nézzük, azt hiszem leginkább a figyelemfelkeltés volt a cél. Csatlakozókról nincs értelme beszélni, hiszen nem tudok olyan csoportról vagy szervezetről, akik nem csak névileg dolgoznak a művészetért vagy a jogvédelemért. Inkább abban bízom, hogy a témafelvetés nagyobb publikum előtti megjelenése egyfajta beszélgetést indíthat el, ennek eredményeképp pedig már van lehetőség tényleges előrelépésre is.
- A videód posztolásával a magyar élőzene élhetetlen helyzetére szeretnéd felhívni a figyelmet. Ez mit jelent? Az általad is favorizált rock/metal muzsika száműzését a hazai rádiókból, televízióból, vagy az élőzenés fellépéseknek helyet adható színvonalas magyar klubhálózat nemlétét, esetleg a fiatal, feltörekvő, tehetséges előadók, zenekarok bemutatkozási lehetőségének (a tehetségkutatók világán kívüli) teljes hiányát? - Igen! Viccet félretéve, nehéz egy ilyen kérdésre válaszolni, hiszen szinte az összes pofont felsoroltad, amit egy zenei téren alkotni próbáló ember többször is megkap. De a tehetségkutatók világában sem sokkal ragyogóbb a helyzet, mert akinek van elég „szerencséje” ahhoz, hogy érdemben ismertséget szerezzen, az utána a szerződésének megfelelően a csatorna tulajdonaként haknizhatja végig a plázákat abban a 2-3 évben, amíg még érdekel valakit.
- Jó néhány ismert zenész fakadt ki mostanság, hogy nem támogatja a média. Sokan viszont azzal érvelnek, hogy a YouTube, a Spotify, az iTunes, vagy a Deezer korszakban már nem lehet a médiát „okolni” az esetleges elhallgatásért. Neked mi erről a véleményed?
- Mindkét oldal érveinek van létjogosultsága, ahogyan az lenni szokott. A felsorolt digitális terjesztési platformok jelenléte és elérhetősége tényleg a tömegek számára is elérhetővé tette a globális zeneterjesztést a kiadókra való rászorultság nélkül. Ez bár hazánkban még nem annyira egyszerű, mint mondjuk az USA-ban, hatalmas előrelépés. Azt viszont könnyen elfelejtik, hogy ez csak a terjesztés kérdését oldja meg. Ettől függetlenül még egy zenésznek vagy zenekarnak először meg kell valahogyan ismertetnie a zenéjét a közönséggel, és ez az a pont, ahol a mai napig elengedhetetlen (lenne) a média támogatása. Mindezek mellett a koncert-szféra kvázi haldoklása mellett a nem élvonalbeli zenekaroknak még annyi pénzt is lehetetlen előteremteni, amely a dalaik minőségi felvételének, vagy klipjeik elkészítésének költségeit fedeznék. Ezen a ponton pedig hiába az iTunes, ha nincs rá mit feltölteni és nincs kinek elkészíteni.
- Egy kicsit ismerjünk meg közelebbről téged. Mióta gitározol, és miért ezt a hangszert választottad?
- Gyermekkori vágyam volt a gitározás, mindig is csodáltam a gitárosokat és a hangszereiket, de csak 2008-ban kezdtem el gitározni, akkori legnagyobb kedvencem, Bryan Adams hatására. A kezdetektől fogva elválaszthatatlanok vagyunk a gitárommal. Az egyetemista éveimben szinte reggeltől estig csak gitároztam, gyakoroltam és dalokat írtam. Majd nagyjából két éve jött a Stringsgirl projekt.
- Jelenleg mivel foglalkozol? Tanulsz, dolgozol?
- Jelenleg gitárt tanítok kezdők számára. Mindig is álmodoztam arról, hogy átadhassam az embereknek a Zene szeretetét, és nagyon nagy öröm számomra megismertetni a tanítványokkal a Zene világát.
- Milyen pozitív és negatív tapasztalataid vannak a hazai zenei színtéren? Szerinted mi kell ma ahhoz, hogy valakire felfigyeljenek, de ne csak tizenöt perc hírnévet kapjon, hanem hosszabb távon is esetleg sikeres legyen a közönség szemében és megbecsült legyen a szakmában?
- A sok tehetségkutató sorra termeli a sztárocskákat, tisztelet a kivételnek, akik aztán hamar el is tűnnek, de így is mindig vannak annyian a médiában, hogy az igazi zenekarok, zenészek háttérbe szorulnak. Aki nem a tehetségkutatók által akar híres lenni, annak nagyon nehéz dolga van. Azt mondanám, hogy tehetség, szorgalom, kitartás és szerencse. Szerintem ezek azok a tényezők, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki hosszú távon is sikeres legyen, de valahogy manapság úgy érzik, hogy ezek együtt sem elegendőek.
- Cover videókat publikálsz, de már saját szerzeményeid is vannak. Utóbbiakkal mik a terveid? Saját lemez, önálló koncertek?
- Sok dalkezdemény és szöveg halmozódott fel bennem az évek során, amit a zenekaraimmal nem tudtam megvalósítani, így kezdtem bele a saját projektbe. Az álmom és tervem az, hogy a jelenlegi szerzeményeimet profi minőségben tudjam rögzíteni és egy album formájában megjelentetni. Szeretném ezeket a dalokat koncerteken is játszani, de még nem találtam meg hozzá a megfelelő embereket.