A kérdés már csak azért is elméleti, mert jelenleg nincs lehetőség a sorkatonaság visszaállítására. Hiányzik a megfelelő humánerőforrás, ahogy a szükséges eszközpark és technikai sem áll rendelkezésre. Annak is örülhetünk, ha a tartalékosokat fel tudják szerelni. A pár kivételtől eltekintve a hivatásos állomány felszerelésére és fegyverzetére is bőven ráférne a korszerűsítés.
Nagyon sokba kerülne
Az alfahir.hu megkeresésére Tián József, nyugalmazott ezredes elmondta: elég sok fogalomzavar van a kérdésben. 2004-ben a sorkötelezettséget szüntették meg, a hadkötelezettség továbbra is érvényben van.
Az általános hadkötelezettség alapján minden magyar állampolgárságú és a Magyar Köztársaság területén élő férfi hadköteles. A hadkötelezettség a 17. életév betöltésekor kezdődik és annak az évnek a december 31. napjáig áll fenn, amelyben a hadköteles az 50. életévét betölti (hadköteles kor).
Tehát egy esetleges háborús helyzet esetén olyanokat is behívhatnának, akik semmilyen katonai kiképzésben sem részesültek. Ezért javasolta a Jobbik, hogy biztosítsák annak a lehetőségét, hogy önkéntes alapon részt lehessen venni az öthetes alapkiképzésben, melyet az egyes számú lőgyakorlat zár. A nyugalmazott ezredes szerint ennek elvégzése után mindenki eldönthetné, hogy szeretné-e ezt a pályát választani és jelentkezik-e hivatásos katonának, ahol aztán megkezdheti a szakkiképzést.
Arra kérdésünkre, hogy megvan-e jelenleg a technikai feltétele a sorkatonaság visszaállításának így válaszolt: a korábbi készletek és felszerelések már régen tönkrementek. Ezek nagy részét nem is lehet évtizedekig tárolni, tehát ha újra bevezetnék a sorkötelezettséget, akkor az egyenruhától a bakancsokig mindent újra be kellene szerezni. Ez viszonylag gyorsan megoldható külföldről, csak pénz kérdése. A laktanyákkal kapcsolatban megjegyezte: ezek egy részét már hasznosították, a többi az enyészeté lett. Igaz, a menekülttáborokhoz hasonlóan ezeket viszonylag könnyű lenne felépíteni, ha a szükség úgy kívánná, de nyilván ez is csak anyagi források kérdése.
Eltékozolt haditechnika
A rendszerváltáskor még több mint 150 ezer főt számlált a Néphadsereg, ebből 94 ezer volt a sorkatonák száma és 18 hónapig tartott a kötelező katonai szolgálat. Ezt követően folyamatosan csökkentették a szolgálati időt. Először 1994-ben egy évre, 1997-ben kilenc, 2002-ben pedig hat hónapra rövidült a fegyveres sorkatonai szolgálat időtartama. A 136 éves tradíciónak véget vetve, 2004-ben az Országgyűlés eltörölte a sorkatonaságot Magyarországon. Ettől kedve a Honvédség állományát már kizárólag szerződéses és hivatásos katonák alkották.
A rendszerváltás után az összes regnáló honvédelmi miniszter belefogott valamilyen haderőreformba. Ez a gyakorlatban nagyjából annyit jelentett, hogy szinte minden a még Néphadseregből örökölt technikát kivontak a rendszerből, új eszközöket pedig nem szereztek be. A reformok olyan jól sikerültek, hogy majdnem az összes fegyvernemet sikerült közel a nullára leépíteni. Mára honvédjeinket szinte minden nehézfegyverüktől megfosztották. Harckocsikból mutatóban maradt pár tucat ősrégi T-72-es, a tüzérséget, pedig pár D-20-as tarack képviseli. Van még pár száz BTR-80, amik a teljesen értelmetlenül módon kivont BMP-1-eseket hivatottak helyettesíteni, kevés sikerrel. A légvédelmet a KUB és a Mistral alkotja. Illetve akad még 12-13 darab Gripenünk. Ezen kívül rendelkezésre áll még 4-5 ezer lövész, nagyjából ennyi ami említést érdemel.
[video:https://www.youtube.com/watch?v=7jInuVz9Tho]
Persze sokan azt hozzák fel érvként, hogy a kivont eszközök elavultak voltak. Ami részben igaz is, csakhogy Lengyelország például a legtöbb általunk már régen leselejtezett technikát némi modernizáció után még mindig rendszerben tartja. Például ott még repülnek a SZU-22-esek, a magyar légierő állományából messze idő előtt vonták ki ezeket a vadászbombázókat. Ezzel komoly csapásmérő képességről mondtak le. Volt olyan gép, amit gyári nagyjavítás után vittek el hatástalanítani. Mint ahogyan más területeken is megszokott, felelős ebben az esetben sem volt.
A légierőben véghezvitt értelmetlen ámokfutással már korábban is részletesen foglalkoztunk.
Alig költünk honvédelemre
Magyarország, az 1999-es NATO csatlakozáskor vállalta, hogy GDP-jének 2%-át fogja minden évben honvédelmi kiadásokra fordítani. Jelenleg azonban az 1%-ot sem éri el az erre elkülönített összeg, pedig bőven lenne mire költeni. Például a kiöregedett Mi-8-as és Mi-17-es helikopterek váltótípusának beszerzése igen csak égető lenne. Ezeket használnák árvizek, és egyéb katasztrófahelyzetek esetén, márha lennének.
Az elmúlt két évtizedben bőven lett volna lehetőség arra, hogy a Magyar Honvédség használt, de még korszerűnek mondható fegyverekhez jusson jutányos áron. Többek között Németország is tett felajánlásokat, de valahogy magyar részről mindig hiányzott a politikai akarat...