Idén nyáron érkezett az amerikaiak bejelentése, mely szerint katonákat vonnak ki Németországból. A döntés Berlint is váratlanul érte, Washington „elfelejtette” tájékoztatni a német felet erről. Közel 12 ezer amerikai katona távozik, ebből 5400 főt más országokba helyeznek, 6400-at pedig hazahívnak. Németországban ezután is állomásozni fog 24 ezer amerikai egyenruhás, de a prioritásokról így is sokat elárul a lépés.
Donald Trump Németországot büntetné, amiért nem hajlandók teljesíteni a 2 százalékos GDP-arányos NATO-kötelezettséget a védelmi kiadásokra vonatkozóan, de a geostratégia ennél is fontosabb kérdés a csapatmozgásokat illetően. A Külügyi és Külgazdasági Intézet „Milyen hatással lesz Európára az amerikai katonai erők változó jelenléte?” címmel adott ki tanulmányt a kérdésről, ebben négy szakértő világította meg az ügy hátterét.
Wagner Péter szerint a döntés mögött kettős érvrendszer húzódik, egyrészt Trump a „vonakodó szövetséges” megbüntetéséről beszélt, a Pentagon viszont szakmai érveket hozott.
Meggyengül ezzel Európa biztonsága? Katonai értelemben szerintem nem.
- írja a kutató.
A NATO európai tagjai folyamatosan növelték saját védelmi kiadásaikat, bár a vállalt 2 százalékos küszöb elérése csúszhat a koronaválság miatt. Az amerikai logika szerint pedig az elrettentési képesség fenntartásához nincs feltétlenül szükség harcoló erők állandó jelenlétére, ehhez elég a rotáció, valamint konfliktus esetén csapatokat átdobni Európába. Ezzel szélesedik a Pentagon döntési szabadsága és növekedik a műveleti kiszámíthatatlanság az ellenfelek irányába.
Nem példátlan a kivonás
Varga Gergely emlékeztetett rá, a döntés egy hosszabb ideje tartó folyamatba illeszthető, és alapvetően nem változtatja meg az európai katonai erőegyensúlyt. A Németországban állomásozó amerikai katonák létszáma a hidegháború vége óta csökkenő tendenciát mutat, legutóbb Barack Obama idején, 2012-ben történt nagyobb arányú csapatkivonás. Kivételt jelent az orosz-ukrán konfliktus 2014-es kirobbanását követő létszámemelés.
Politikai okok
Wagner szerint a döntésnek van egy szimbolikus, politikai jelentősége is, ami Németországnak, és általában a transzatlanti kapcsolatoknak szól. Berlin és Washington között feszültség van a teherviselés, vagy a Kínával és Oroszországgal ápolt kapcsolatok miatt. Itt pedig valószínűleg összeértek a Pentagon racionalizálási tervei és Trump szándékai.
A mostani kivonás csak a transzatlanti kapcsolatok mélyebb válságának tünete, ezek akkor lesznek rendezhetők, ha mindkét fél képes közelíteni a fenyegetés percepciót, ha Európa többet tesz a hiteles önvédelem irányába, és talán ha demokrata győzelmet hoz az elnökválasztás.
Varga Gergely is beemelte a politikai oldalt, a NATO kötelezettségekkel nem szorosan összefüggő kérdés is terheli a kapcsolatot, ezért Trumpnak belpolitikailag megéri kritizálni Berlint.
Hozzátette azt is, hogy
Kína szerepe
Csiki Varga Tamás szerint figyelembe kell venni, hogy az Egyesült Államok geostratégiai fókusza a csendes-óceáni térség, azon belül is Kína felé fordul, ezért abban a térségben erősitik a katonai jelenlétet.
Ezzel Varga is egyetértett:
A döntés mögött továbbá az amerikai globális stratégia tükrében a csendes-óceáni – különösen Kínára összpontosító – biztonsági kockázatok felértékelődése, illetve az amerikai védelmi kapacitások és pénzügyi források ennek megfelelő újra osztása is meghúzódik.
Maradnak
Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kivonásra szánt 6400 fő kevesebb, mint az Európában állomásozó haderő 10 százaléka, így is marad több mint 60 ezer amerikai katona. Ráadásul az Egyesült Államok haderejét főleg a globális erőkivetítési képességei, például a stratégiai szállító- és légi utántöltő gépei és a repülőgéphordozói adják. Ezekkel viszonylag gyorsan képesek nagy létszámú erőket mozgatni a kontinensek között – fejtegette Kaiser Ferenc.
Európának többet kell tennie
Csiki Varga Tamás leszögezte, hogy ez a sokadik üzenet:
Európának többet kell tennie saját biztonsága és védelme érdekében.
Ez nem kizárólag a kiadások növelésére értendő, hanem a modernizációra, és az olyan stratégiai képességek biztosítására, amelyek egy európai védelmi, vagy a kontinens szomszédságában végrehajtott válságkezelő műveletben is alapvetők lennének. Ezeket általában az amerikaiak szokták biztosítani.
Kaiser Ferenc írja, hogy
az amerikai erők kivonása mögött az a mélyebb kérdés húzódik meg, hogy az európai államok döntéshozói hajlandóak-e a megfelelő anyagi erőforrásokat átcsoportosítani a védelmi szférába.
Szerinte több okból sem valószínű, hogy Európa halogató, forrásmegvonó álláspontja érdemben változna ebben a kérdésben, ennek első és legfontosabb kérdése a pénz.
A haderőfejlesztésre vonatkozó csekély európai hajlandóság fő oka a látható katonai fenyegetés hiánya - teszi hozzá. Az európai politikusok többsége úgy látja, jelen pillanatban semmi nem indokolja a védelmi kiadások jelentős növelését, Kínában és Oroszországban inkább fontos gazdasági partnert látnak, mint katonai fenyegetést.