Miközben a homoszexuális felvonulásokat állítólag a „tolerancia jegyében” rendezik, a szervezők évről évre megtűrik az egyház- és keresztényellenes megnyilvánulásokat. Bár az európai keresztény felekezetek vezetői rendszeresen felemelik szavukat az ízléstelen vonaglás ellen, a magyarországi történelmi egyházak eddig nem szólaltak meg az ügyben. Körbenéztünk a nagyvilágban, és megkerestük a hazai katolikus, református és evangélikus egyházat is.
A rózsaszín bibliát tartó, papi reverendában csücsörítő férfi (?) és a „Jézusnak is két apja volt” feliratú transzparenst tartó egyén fotói közismertek, de emellett a keresztényellenes megnyilvánulások általánosak a Büszkeség menetén. Steigler Sándor, a budapesti Pride szervezője 2009-ben mindezt azzal magyarázta, hogy az egyház „nyíltan beletapos a meleg emberek méltóságába, és ez sokkal durvább és sértőbb, mintsem az ominózus tábla”.
A Hetek c. cionista hetilap megkeresésére Gyulay Endre, a Szeged-csanádi egyházmegye nyugalmazott püspöke négy éve úgy fogalmazott: „Szerencsétlen ember lehet a plakát készítője, az ilyen kiokádhat magából bármit”. Ezt leszámítva azonban magyar egyházi vezetőktől nem találunk sem hivatalos, sem személyes állásfoglalást a parádé kapcsán.
A bolgár egyháznak sikerült megakadályoznia
Magyarországgal ellentétben Kelet- és Közép-Európa vallási elöljárói több alkalommal léptek fel a közszeméremsértő rendezvénnyel szemben, és a konzervatív álláspontjukat felvállaló papok, lelkészek Nyugat-Európában is a meleglobbi állandó célkeresztjében vannak.
Szerbiában eddig egyetlen deviáns felvonulást sikerült megtartani 2010-ben, de azt is szétkergették a tüntetők, köztük papok – reverendában. Az elsöprő társadalmi ellenállásból az ortodox egyház is kivette a részét, szégyenteljesnek nevezve a parádét.
Bulgáriában idén egyházi nyomásra kellett eltörölni a Sofia Pride-ot. A bolgár ortodox egyház egy püspöki konferencia keretében kijelentette, hogy a rendezvény fenyegetést jelent a társadalom erkölcsi értékeire, veszélyezteti a gyermekek egészségét és a bolgár nemzet egészét. Hriszto Projkov püspök szerint a férfi és nő közötti különbség, illetve az emberi szexualitás valódi jelentése a tét. Bulgáriában egyébként a keresztény egyházak példás összefogást tanúsítva a tervezett felvonulás előtt közös levélben ítélték el „a család intézményének tekintélyét aláásó” rendezvényt. „A homoszexuális irányultság és életforma agresszív közzététele és nyilvános parádéja súlyos veszélybe sodorja Bulgáriát” – hangoztatták a vallási vezetők, akik szerint Hollandia és a skandináv országok példája bizonyítja, hogy a homoszexuálisok nyilvános kampánya drasztikusan aláássa a házasság intézményét.
A bolgár egyház nem hagyja aláásni a család szentségét
Oroszországban – az Európai Unió hangos tiltakozása ellenére – nemrég tiltották meg, hogy külföldi homoszexuális párok örökbe fogadjanak orosz árvákat, egy másik törvényben pedig kriminalizálták a „nem hagyományos szexuális kapcsolatok” propagálását. Ez utóbbi jogszabályra hivatkozva számolta fel a rendőrség a szentpétervári parádét, amelynek összes résztvevőjét előállították.
Orosz rendőrség akcióban
Alaptörvénybe foglalt jogok
„A homoszexuális kapcsolat egyenjogúsítása a normális házassággal a társadalmi erkölcs tudatos rombolását jelenti, és megteremti a globális demoralizálódás feltételeit” – szögezte le 2010-ben az ukrán ortodox egyház, bírálva az Európa Tanács melegpárti dokumentumtervezetét. A közlemény szerint a homoszexualitás divatos életmódként történő propagálása aláássa a családi kapcsolatokat, továbbá a melegek emberi jogai védelmének jelszavaival takarózók olyan társadalmi közhangulatot próbálnak kialakítani, amelyben a férfi és a nő közötti természetes házassági kapcsolat széles körű diszkriminációja alakulhat ki.
Romániában – Magyarországhoz hasonlóan – nemrég foglalták alaptörvénybe, hogy a család egy férfi és egy nő házassága, ám hazánktól eltérően a román ortodox és katolikus egyház nyíltan kampányolt az alkotmánymódosítás mellett és az egynemű házasodás ellen. Bukarest egyébként csak 2001-ben törölte büntetőtörvénykönyvéből azt a cikkelyt, amely öt évig terjedő börtönnel sújtotta a nyilvánosság előtt mutatkozó, botrányt okozó homoszexuális kapcsolatokat.
Budapest és Bukarest példáját hamarosan Zágráb követheti, miután több mint 700 ezer ember aláírásának köszönhetően Horvátországban népszavazást írhatnak ki a házasság szentségének alkotmányos védelméről.
Ahol az egyház szervezi az ellenállást
Aki azt gondolja, hogy az meleglobbi agresszív nyomulása ellen csak a kelet-európai és balkáni egyházak tiltakoznak, téved. Az osztrák püspöki konferencia 2009-ben hivatalos állásfoglalásban ellenezte az egynemű élettársi kapcsolatok polgárjogi elismerését, mondván annak „beláthatatlan következményei lesznek az egész társadalomra nézve”.
Forrás: Wikipédia
Egy homoszexualitása miatt kizárt olasz teológus, David Berger egy vele készült interjúban azt állította, a katolikus egyház ultrakonzervatív, bigott, és a katolicizmuson belül „nagyon erősek a homofób tendenciák”.
Portugáliában José Policarpo bíboros a homoszexuális párok házasságkötésének 2010-es parlamenti elfogadása után úgy fogalmazott, hogy az új törvény „nemzetközi lobbik” nyomására született.
Párizsban idén májusban a katolikus egyház hívására közel egymillió ember vonult utcára, hogy tüntetessen az egy hónappal korábban elfogadott törvény ellen, amely azonos neműek számára is lehetővé teszi a házasságot és gyermekek örökbefogadását. Raymond Burke amerikai bíboros azt üzente a francia népnek: „tüntessetek tovább és az egyház mellettetek lesz!” Az Apostoli Signatura (az egyház „legfelsőbb bírósága”) vezetője kijelentette: a katolikus egyház sosem fogja engedélyezni az azonos neműek házasságát, valamint felszólította a papságot, hogy az utcai tiltakozásokban is vegyenek részt, ha szükséges.
Nem csak nálunk divat a provokáció
Egyházszakadást okozhatnak a homoszexuálisok
Nagy-Britanniában 2009-ben nagy port vert fel Rochester (pakisztáni származású) anglikán püspöke, Michael Nazir-Ali, amikor a Bibliára hivatkozva bűnbánatra szólította fel a homoszexuálisokat. A Sunday Telegraphnak nyilatkozva leszögezte: az egyház szívesen látja a homoszexuálisokat, de azt akarja, hogy „tanúsítsanak bűnbánatot, és változzanak meg”.
A közel 80 milliós anglikán közösségben széthúzást okoz, hogy az Egyesült Államokban 2003-ban püspökké szenteltek egy homoszexualitását nyíltan vállaló papot. A saját nemükhöz vonzódó papok kérdése annyira megosztja az anglikán közösséget, hogy egyes vélemények szerint elkerülhetetlen a szakadás.
Hasonló problémákkal küzd a tengerentúli protestáns közösség. Az Amerikai Evangéliumi Lutheránus Egyház (ELCA) 2009 novemberében döntött úgy, hogy 2010 áprilisától engedélyezi a homoszexuális lelkészek szolgálatát, ha tartós párkapcsolatban, hűségben élnek. A „kétezer év kereszténységétől idegen” újítást elutasító lelkészek ekkor saját szervezet alakításába kezdtek.
A meleglobbi a mélyen vallásos Dél-Amerikában is kemény vallási ellenállásba ütközik. Az argentin püspöki konferencia 2009-ben kijelentette, hogy a házasságban egy nő és egy férfi egyesül, ez pedig nem magánvélemény vagy vallásos meggyőződés kérdése, hanem az emberi természetben gyökerezik. Rio de Janeiróban az egyház százezer hívét vitte utcára, miután a brazil bíróság idén májusban engedélyezte a homoszexuális házasságot.
A magyar egyházak nem kívánnak nyilatkozni
Az európai és amerikai példákra hivatkozva az Alfahír megkereste mindhárom magyarországi egyházat, hogy nyilvánítsanak véleményt a budapesti homoszexuális felvonulás ügyében. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Sajtószolgálata „nem kívánt élni a megszólalás lehetőségével”, a Magyarországi Református Egyház Kommunikációs Szolgálata pedig „Sajnos nem tudunk Önöknek nyilatkozni! Megértésüket köszönjük!” fordulattal rázott le minket. Az utóbbi elutasítás annak tükrében nem meglepő, hogy két éve, amikor portálunk a Hit Gyülekezetének egyházzá avanzsálása kapcsán érdeklődött, azt a választ kaptuk, hogy nekünk se szóban, sem írásban nem kívánnak nyilatkozni.
Megtűrt keresztényellenesség
Egyetlen bizodalmunk az evangélikusokban maradt. Annál is inkább, mivel az egyház portáljának archívumában egy 2010. július 2-i nyilatkozatra bukkantunk, amelyben lelkészek fejezik ki elégedetlenségüket amiatt, hogy egyik püspökük „megengedően nyilatkozik” nyíltan homoszexuális személyek fölvételéről az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. „A külső sáncok elvesztése után a belső védfalak következnek, ezért most kell megállni és nemet mondani. A kérdés ilyen módon való megközelítése beláthatatlan következményekkel járhat egyházunkra nézve” – olvasható a nyilatkozatban, melyet mintegy száz lelkész írt alá.
A felzúdulást a pár hónappal később elnök-püspöknek választott Gáncs Péter próbálta lecsendesíteni. Mint írta, egy kerekasztal-beszélgetésen mondott szavait értették félre. „Egy férfi és egy nő házassága Isten páratlan, semmivel fel nem cserélhető ajándéka. Ezért nem áldjuk meg egyházunkban a homoszexuális partnerek tartós párkapcsolatát. A homoszexuális hajlamait nyíltan vállaló és megélő embertársainkat nem tartom alkalmasnak a lelkészi szolgálatra” – fogalmazott akkor, hozzátéve: azt elképzelhetőnek tartja, hogy egy „ilyen hajlamokkal küzdő” személy az egyetemen teológiát tanulhasson. „Szerintem senkit nincs jogunk elzárni a Biblia tanulmányozásától” – tette hozzá.
Kedd délután végül megkaptuk a választ Fabiny Tamás médiáért felelős püspöktől, miszerint a Magyarországi Evangélikus Egyház „jelenleg ebben a kérdésben nem kíván nyilatkozni”.
Nem egyszerű politikai csata
A három történelmi egyház elzárkózására kétféle magyarázat lehet. Az egyik – és ez a kevésbé valószínű –, hogy a keresztény felekezeteknek nincs véleményük a Budapest Pride-ról, és az ott tapasztalható keresztényellenes kirohanások nem zavarják őket. A másik, hogy nem merik felemelni szavukat a kétezer éves keresztény hagyományok lábbal tiprása ellen, mert félnek a szélsőliberális erők támadásaitól.
Bár Ferenc pápa csak a katolikus vallás vezetője, a Szentatya 2009-ben írt sorai mindhárom magyarországi keresztény egyház számára irányadóak (lehetnének). Az akkor még bíboros Bergoglio így fogalmazott a homoszexuális házasság ellen, a családi élet védelmében: „Ne legyünk naivak, nem egy egyszerű politikai csatáról van szó, hanem Isten terve ellen való, romboló folyamatról”.
Bencsik János
alfahir.hu