A TPP-tárgyalások is javában zajlanak, USA, Kanada, Mexikó, Peru, Chile, Új-Zéland, Ausztrália, Malajzia, Brunei, Szingapúr, valamint Vietnam és Japán részvételével. A cél ugyanaz, mint az EU kapcsán, létrehozni egy szabadkereskedelmi övezetet, ahol a vállalatokat nem szorítják vissza nemzetállami korlátozások.
Nyilván Ázsia speciálisabb helyszín, mint az Európai Unió. Itt azért bőven akad komoly gazdasági erő; olyan is, akit be akarnak kebelezni, és olyan is, amelyet ki akarnak szorítani a piacról. Az utóbbira példa Kína, és bizonyos szempontból Oroszország, míg Japán szarvainak letörését a TPP-én keresztül tervezi a globális tőkehatalom.
A napokban újabb Wikileaks-iratok jutottak nyilvánosságra, és az ausztrál The Saturday Paper összeállításából világosan kiderül, hogy az Egyesült Államok titkosszolgálata, a National Security Agency (NSA) az amerikai központú multinacionális vállalatok érdekében fejti ki kémtevékenységét.
A kiszivárgott információk szerint az NSA rutinszerűen hallgatta le a japán kabinet vezetőit, magas beosztású tisztségviselőket, de még a Toyota menedzsmentjét is, és nemcsak az irodában, hanem az otthonukban is. Elsősorban kereskedelmi adatokra voltak kíváncsiak, ugyanakkor Japán éghajlat-politikájára, károsanyag-kibocsátási vállalásaira próbáltak nyomást gyakorolni. Mint ismert, az Egyesült Államok nem írta alá a Kiotói-egyezményt (sem).
A legdurvább az egészben, hogy a megszerzett információkat később megosztották Ausztráliával, így befolyásolva a TPP-tárgyalásokat.
Az NSA két legfontosabb célszemélye Abe Shinzo miniszterelnök, valamint Yoichi Miyazawa, gazdasági és kereskedelmi miniszter volt. De lehallgatták a központi kormányhivatalt, a Miniszterelnöki Hivatalt, sőt még a Bank of Japan ügymenetét is megfigyelték.
Az eset már csak azért is kínos lehet Washingtonnak, mert Obama elnök még áprilisban, az egyik TPP-tárgyalási forduló után, Japánt az Egyesült Államok egyik legközelebbi szövetségesének nevezte. Igaz, korábban Tony Abbott ausztrál miniszterelnök jelentette ki, hogy Ázsiában Japán a legjobb barátja, de a japánok is úgy ítélték meg a két ország viszonyát, hogy a kapcsolatuk még soha nem volt ilyen szoros...
[video:https://www.youtube.com/watch?v=DnC1mqyAXmw&list=UUmHHPP8URR_8otD1vWyuR_Q?autoplay=1]
Az információ-háború egyébként már a fiatalabb Bush-adminisztráció alatt megkezdődött, ugyanis az Egyesült Államok érdekeit sértette egy esetleges környezetvédelmi egyezmény elfogadása, amin a japán gazdasági minisztérium éppen akkor dolgozott, és amelynek a részese lett volna többek között Kína és India is.
Ezt előzte meg Bush azzal, hogy egy bilaterális egyezményt nyomott Abe orra alá, amelyben a két fél kölcsönösen kijelentetette, hogy elkötelezettek a közös éghajlat-politika kialakítása mellett, de 2008-ban például azt is sikerült megakadályozni, hogy Japán és az EU között létrejöjjön egy károsanyag-csökkentési együttműködés.
Olyan kisebb falsúlyú ügyekben is jól jött a titkos információ, mint amikor Japán be akarta tiltani az Egyesült Államokból származó cseresznye importját; a Földművelésügyi Minisztériumban zajló vitát az amerikai hírszerzés is élőben hallgatta.
A japán tárgyalási potenciált tovább gyengítette az is, hogy az amerikaik (és így az ausztrálok is) már ideje korán tudtak a távol-keleti ország cégeinek terveiről, fejlesztéseiről, terjeszkedéseiről; így például a Mitsubishi földgáz-projektjeiről (Közel-Kelet, Kelet-Oroszország, Indonézia, Afrika, Nyugat-Ausztrália), valamint a Mitsu Corporation olaj- és gázipari beruházásairól szintén többek között a Közel-Keleten és Dél-Kelet Ázsiában.
Ilyen a szabadkereskedelmi partneri viszony.