Elsőként essünk is túl egy gyors töriórán, mert azt hiszem, először üdvözölhetjük őket a portálon, aztán jöjjön A középső! A legfontosabb tudnivaló a csapattal kapcsolatban, hogy Beloberk István basszusgitáros szüleménye aki – öccsével, a dobos Zsoltival közösen – a Kalapács zenekari tagsága mellett (szemfüles ős-rockrajongók a nyolcvanas évek Sámán-jából már ismerősként köszönthetik mindkettőjüket) engedett az egója kísértésének, és egy saját formációt hozott létre 2007-ben.
A 2008-as bemutatkozó albumra még két vendégénekessel, Nachladal Istvánnal és Szűcs Attilával rögzítették a felvételeket, aztán Kiss Zoltán (többek között még pl. Iron Maidnem, ZBB) érkezett az együttesbe, akivel újra felénekeltették az első, szimplán Ego Project címet kapott anyag 11 számát. Ez lett a második korong, amire bónuszként az összes dal angol nyelvű verziója is felkerült. Majd 2012-ben Puszta ököllel (Ego III.) ütöttek. Ez akár, mint „rendes” zenekaros album szerepelhet a diszkográfiában, ugyanis innentől datálható a formáció mai napig is aktuális felállásának véglegesítése, hiszen a debüt CD beugrós szereplése után állandó tag lett Jung Norbert gitáros, (ex-Pokolgép, ex-Dirty Dance, ex-Sing Sing, ex-CHC, jelenleg még Twin City) és az Invader-ből, és ugyancsak a Twin City-ből ismerős Lahovicz „Puccer” Zoltán, szintén hathúroson. Erre a kiadványra is kerültek angol nyelvű számok, a lemezanyag fele, a most bemutatásra kerülő új korongra viszont ezek elkoptak. Maradtak viszont az igen szimpatikus világnézet magvas gondolatait tartalmazó, intelligensen és igen rafkósan megfogalmazott – ahogy ők mondják – életszagú szövegek, viszont (nocsak!) a muzsika kissé könnyebbé, dallamosabbá vált. Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy súlytalanná, csak az eddig tőlük megszokott heavy/power riffek jó részét felváltotta egy közérthetőbb, lazább zenei megfogalmazás, de – már ismerve a végeredményt – az alkotómunka során most is az igényesség és a minőség volt a kulcsszó.
Az ördög tudja című nyitószám ska-s ritmizálása elsőre majdnem kibillent a székből, nézek is ki a fejemből, de aztán, ahogy telnek a percek, jönnek sorban a nóták, szép lassan visszarendeződik minden, összeáll a kép. Jó ez így, nagyon is! A tempó megvan, és először csak a negyedik trekk, a már-már ZZ Top-os, AC/DC-s lüktetésű Bocsánat fékez kicsit az iramon, de utána ismét a gázpedálé a főszerep, és Az igazi kincs-ben a mesterségesen generált „ára van, értéke nincs” celebvilág kap egy jókora taslit.
Innentől már egymás után köszönnek be a keménykötésű heavy/power témák, jócskán szigorodik a hangvétel, mely az Ez vagyok én legdurvábban megdörrenő riffjeiben csúcsosodik ki.
Az utolsó előtti Hazamegyek viszont akkora sláger, hogy majd’ szétveti a nagyszobánk falait, ahol hallgatom a lemezt, és azonnal felveti azt a fránya, kellemetlen (költői) kérdést, hogy például ez a szám miért nem szerepelhet a rádiókban, vagy akár a – már többek által az előző CD Pár sör és pár barát akusztikus nóta ikertestvéreként jellemzett – lemezt záró Egyszerű dal?...
Belo és Zsolti olyan természetességgel szállítja a legkidolgozottabb és legfülbemászóbb refréneket, Norbi pedig a minden dalhoz valahogy a legpatentebbül illeszkedő technikás, de hangulatos szólókat, hogy valószínű sok gitáros a fél kezét odaadná ezek bármelyikéért, de akkor ugye hogyan játszana? Puccer úrtól anno azt kérték, hogy precíz riffeléssel támogassa meg a hangzást, és ezt hibátlanul teszi is. A hab a tortán Kiss Zoli, aki a legakrobatikusabb énektémákhoz sem kér védőhálót, magabiztosan, és ami külön kiemelendő, érezhetően könnyedén hoz mindent. Izzadtságmentes, izgalmas, meglepetésekben sem szűkölködő, okosan összeállított egy anyag ez!
Nem mintha rangsorolni kellene a zenekar lemezeit, de egy szó, mint száz – és remélhetőleg nem szentségtörés az Egoisták táborának a véleményem, de per pillanat – ez az album a kedvenc. Persze, ehhez biztos hozzájárul az is, hogy szinte egykorú vagyok az öt elkövetővel, és itt egyetlen mondat erejéig visszakanyarodnék a szövegekhez: ugyanis a mondanivaló és a megfogalmazás miértjének megértéséhez bizony tapasztalni, érni és (meg)élni kell! Sokat.
Kár, hogy csak hobbizenekar az Ego Project. Ezért is kellemes meglepetés, hogy a skótkockás (ruha)stílus itthoni meghonosítóit hamarosan látni élőben: pénteken egy teljes műsoridős buli keretén belül mutatják be a Középsőt a Crazy Mama-ban.
(Az album a kiadó YouTube csatornáján teljes egészében végighallgatható, de ugye, az ismerkedés után irány a lemezbolt!?)