A Budapesten megtartott rendezvény legfontosabb és egyben legörömtelibb megállapítása az volt, hogy hiába is terveztek mást a multinacionális vállalatok lobbistái, még egyetlen, a nemzetálamok működését minden szempontból befolyásoló globális egyezményt sem sikerült ratifikálni - a világszerte tüntető civilek keresztül húzták a neoliberális elit elképzeléseit. De azért még nem dőlhetünk hátra.
[fb_pages_codes:econation]
Tanka Endre emlékeztetett: alapvetően három pilléren nyugszanak a szabadkereskedelmi egyezmények: a jogharmonizáción, az állami tulajdon visszaszorításán és a befektetővédelmi záradékon. Így egy olyan egyirányú privatizációs kényszerhelyzet lép fel, amely során a harmadik hatalmi ágat, az igazságszolgáltatást kiiktatják a rendszerből.
Tágabb összefüggéseiben kell vizsgálni a TTIP-et: most a
"tőke világhatalmi szerkezetmozgásáról van szó",
s az intézményülés jogi folyamatát követően végül egy új uralmi képlet rajzolódik ki; ez pedig a nemzetállamok végleges leépítése.
A professzor felidézte:
a tőkés társaságok és a természetes személyek között formális jogegyenlőség úgy alakulhatott ki, hogy a magyar parlament által (valószínűleg olvasatlanul - a szerk.) is elfogadott Lisszaboni szerződésben az uniós országok vállalatai ugyanolyan jogokhoz jutottak, mint az EU-s polgárok. Mindez levezethető az EU értékrendjéből; a tőke szabad áramlása a legfontosabb vívmány.
Tanka Endre szerint az állam meghatározásának mindhárom pontját (egységes terület, népesség, és a kettőt uraló főhatalom) egyértelmű támadás éri. A politikai államszövetség létrejötte, illetve a termőföld tőkévé minősítése után a kontinensünket elérte a migrációs válság is, amelyet a professzor programozott lakosságcserének nevezett, amire példaként Kanadát hozta fel.
Milyen szerep hárul a TTIP-re ebben a helyzetben?
A tőkeérdek egy olyan új életteret építene és intézményesítene az egyezmény ratifikálással, ahol a nemzeti önvédelmi mechanizmusok nem érvényesülnének.
Éppen ezért - hangsúlyozta Tanka Endre -,
ha az Európai Bizottság a TTIP-t aláírja, egyszerűen átgázol a közösségi jogon, ellenkezne az Alapszerződéssel, így megkérdőjelezhető a TTIP legitimitása is - húzta alá.
[video:https://www.youtube.com/watch?v=_JXPIBsxdk0]
Vajon miért erőlteti a Bizottság egy olyan szerződés elfogadását, amely az európai érdekekkel teljesen ellentétes?
- kezdte kérdéssel Ungár Péter az előadását – majd meg is válaszolta azt: „Európa önelnyomásos állapotban van”.
Kissé rendhagyó módon a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezmény (TPP) szerepére emelte ki. Véleménye szerint ugyanis a globális kereskedelemben az EU tőkefelszívó képessége érezhetően csökken, ezért Washington inkább a másik óceán felé kacsingat. „Ez egy csengőt szólaltatott meg az EU döntéshozóinak fejében, csakhogy a neoliberális gazdasági modell látványosan megbukott” - s nemcsak azért, mert még egyetlen globális szabadkereskedelmi egyezményt sem sikerült életbe léptetni. A neoliberális doktrína ugyanis három alapvető szereplőről feledkezett meg:
„az Unióban élő politikai akarattal rendelkező állampolgárokról, az Egyesült Államokban élő politikai akarattal rendelkező állampolgárokról, valamint a csendes-óceáni térségben élő politikai akarattal rendelkező állampolgárokról”
- utalt a világszerte lezajlott tüntetésekre.
Az Egyesült Államoknál maradva, és a változást szemléltetve Ungár Péter kiemelte:
senki nem gondolta volna, hogy az elnökválasztási hajrában mindkét nagy pártban lesz egy-egy olyan jelölt (Donald Trump - republikánus, Bernie Sanders - demokrata), amelyik elítéli a szabadkereskedelmi egyezményeket.
Igaz, az Egyesült Államokban a szabadkereskedelem már szitokszónak számít.
A NAFTA-val ugyanis az Egyesült Államok minden szempontból rosszul járt. "Az az atlantista hang, amelyen megszólalnak az EU vezetői, már nem az óceán túloldaláról származik - csak egy visszhang" – fogalmazott Ungár Péter.
„Az Európai Bizottság nem volt arra felkészülve, hogy egy politikai csatában kell a szerződést megvédenie a civilekkel szemben, elszoktak ettől”,
az Ökopolisz munkatársa úgy véli, ha a CETA idén el is jutna abba a fázisba, hogy a nemzeti parlamentek elé kerül a szövegtervezet, ki fog fulladni a kezdeményezés, majd emlékeztetett, hogy nyíltan Magyarországon is csak a liberálisok állnak ki a TTIP mellett.
[video:https://www.youtube.com/watch?v=amnSUM8mSxI]
Simon Gergely „vegyi anyagos szemüveggel” vizsgálva a témát azt emelte ki, hogy Washington egyetlen világméretű környezetvédelmi megállapodást sem ratifikált, ezek között olyanok is vannak, amelyek jelentősen befolyásolják a mindennapjainkat. Megdöbbentő módon, az Egyesült Államokra nem vonatkozik sem a Stockholmi egyezmény (a kiemelten veszélyes környezetben felhalmozódó vegyi anyagok tilalma), sem a Rotterdami egyezmény (a veszélyes vegyi anyagok nemzetközi kereskedelmének, és adat-átadásának tilalma), sem pedig a Bázeli egyezmény (amely a veszélyes hulladékok exportjának tilalmáról és megfelelő kezeléséről szól).
Ennek tudatában nem meglepő, hogy szinte az összes globális vegyipari, növényvédőszer-gyártó és szövetség sürgette a TTIP-et, hiszen az egyezmény alapját képező jogharmonizáció révén az EU szabályozási rendszere gyengülni fog.
Simon Gergely ezzel kapcsolatban arra figyelmeztetett: a TTIP olyan élelmiszer-biztonsági területeken ássa alá a szigorúbb uniós előírásokat, mint a GMO- korlátozása, a hormonhatású vegyszerek korlátozása, a növényvédő-szerek élelmiszerekben megjelenő határértékének megállapítása (lásd: glifozát háború).
Így az európai biztonsági háló kerülhet veszélybe
– tette hozzá a Greenpeace vegyianyag-szakértője.
Washingtonban úgy tartják, hogy a kereskedelem legnagyobb akadálya az EU vegyi anyagokra vonatkozó szabályozása. Azonban a legfélelmetesebb, hogy
„2015 óta az Egyesült Államok kormányzata azt hangsúlyozza, hogy az uniós vegyi szabályozás, különösen a hormonkárosító (endokrin romboló anyagok - EDC) anyagok tervezett korlátozása szükségtelen mértékben hátráltatja a globális kereskedelmet, és hogy ez ellentétes a TTIP célkitűzéseivel”.
Hogy mekkora lobbi erőt képvisel az amerikai vegyipar, jól példázza, hogy 2016. március 21-én az Európai Bizottság két olyan dokumentumot (“Regulatory Cooperation”, “Good Regulatory Practices”) jelentetett meg, amelyek szembe mennek az EP 2015-ben elfogadott korlátozást előíró követelményeivel.
A folyamatos kitettségünket az is jól jelzi, hogy bár 2009-ben kimondta a Közösség, hogy az EDC anyagokat 2014-től ki kell vonni az európai piacról, ennek ellenére még az egységes kritériumrendszert sem sikerült megalkotni (Svédország be is perelte ezért az Európai Bizottságot).
„A hormonhatású szerek évente 157-270 milliárd eurós egészségügyi kárt jelentenek az EU-nak, csak ez a tétel az Unió GDP-nek 1-2 százalékát emészti föl”
- mutatott rá Simon Gergely, hogy milyen konkrét veszélyei is vannak az Egyesült Államok lobbitevékenységének.
Egyszerűen fogalmazva, egy olyan gazdaságilag erősebb országgal szeretnénk a jogszabályainkat harmonizálni, ahol például mindössze 11 kozmetikai összetevőt tiltanak (az EU-ban 1377-et, míg 250-et korlátoznak), ahol nincs előírás az allergének (EU: 26 fajta) és a nanoanyagok használatára és a címkézésére.
S végül egy újabb jó hír, a “Regulatory Cooperation jó eséllyel befagyaszthatja a koktélhatás vizsgálatát", azaz hogy az egyes anyagok egészségügyi hatásainak vizsgálatakor azokat ne csak egyedileg vizsgálják.
Fidrich Róbert egy történelmi áttekintéssel kezdett, kihangsúlyozva olyan fontos állomásokat, mint
az 1999-es seattle-i csata,
amely gyakorlatilag megakadályozta a Multilaterális Befektetési Megállapodás (MAI) elutasítását követő WTO-kongresszust (a Kereskedelmi Világszervezet ülésén a MAI-ban szereplő szabályozókat emelték volna át). Fontos és pozitív példa az ACTA megtorpedózása is; a civilek tüntetéssorozatának eredményeként egy már aláírt szerződéstől állt el az Európai Unió, valamint a többi részt vevő ország - köztük Japán is.
(Jellemző, hogy a 2012. január 20-án megjelent Magyar Közlöny 5/2012-es kormányhatározatban Orbán Viktor - bármiféle előzetes társadalmi vita nélkül - elrendelte az ACTA aláírását).
Fidrich Róbert aláhúzta, a TTIP fenyegeti a demokráciát:
a nemzetközi egyezmények a multinacionális cégek érdekeit védik a társadalommal szemben. A régi struktúrák ugyan fennmaradnak, de a politikai hatalommal már nem rendelkeznek. a tényleges döntések más fórumokon születnek - így jön el a posztdemokrácia kora.
A programvezető felelevenítette, még a kormányközeli Századvég sem osztja kabinet lelkesedését. A HVG portál által megszerzett tanulmányból például kiderül, hogy a legnagyobb nyertes Európában az autóipar lenne, ám annak törékenységére pont a Volkswagen botrány mutatott rá.
De nem kell hipotézisekbe bocsátkozni, elég a NAFTA két évtizedes eredményeit megvizsgálni. Az első tíz évben 1 millió amerikai állás szűnt meg, a keresetek csökkentek, a társadalmi különbségek megnőttek, s gyakorlatilag eltűnt a középosztály.
De ahogy az Európai Bizottság kereskedelmi biztosa, Cecilia Mallström találóan megfogalmazta:
"én nem az emberektől kapom a felhatalmazást".