Nem elég gazdagok a magyar milliárdosok: csak álmodhatnak az osztrák, a lengyel vagy a cseh vagyonokról – írta a kormánypárti Világgazdaság, amiről elsőre nehéz eldönteni, hogy ez most rossz vagy jó hír. A magyar milliárdosok csak itthon szupergazdagok - folytatta a gazdasági ügyekkel foglalkozó lap -, a régióban már nem számít rendkívülinek a vagyonuk. Hozzátették:
„A probléma az, hogy a rendszerváltás utáni gazdasági konjunktúrára alapozva Magyarország vagyonos rétegének Csehországhoz vagy Lengyelországhoz kellene közelítenie, ehelyett azonban Romániával versenyeznek.”
Az adatokat és a probléma körvonalait a cikkhez egy Blochamps Capital nevű magyar cégtől kapta a lap, amely „Kelet-Közép-Európa legvagyonosabb személyeit listázta a 2023. második negyedévi statisztika alapján”. A körkép állítólag azt támasztja alá, hogy földrajzi adottságoktól és népességszámtól jellemzően független, hogy egy ország vállalkozói elitje mekkora értéket képes felhalmozni. Ez úgy jött ki nekik, hogy például Mészáros Lőrinc vagyonát összehasonlították a környező országokban, Csehországban, Szlovákiában, Oroszországban, Ausztriában, Horvátországban, Romániában és Lengyelországban élő dúsgazdag vállalkozók vagyonával, és a körülményekre való tekintettel
levonták azt a következtetést, hogy Mészáros igazán lehetne sokkal gazdagabb is.
Azt, hogy miért is szegényebbek a magyar milliárdosok, mint a régiós országokban élők, a cég vezetői magyarázták el. Eszerint amikor régiós vagyoni struktúrákról beszélünk, máig különbséget kell tenni a vasfüggöny két oldalán található országok között. Az öröklés útján vagyonos családok, illetve a tech és pénzügyi milliárdosok által dominált nyugati országokkal ellentétben a kelet-közép-európai régió vezető milliárdosai vagyonukat elsősorban olyan tradicionálisabb szektorokból alapozták meg, mint a mezőgazdaság, a kereskedelem vagy az energetika – állítják.
„Az elmúlt évtizedek rapid gazdasági növekedése az egész régióban történelmi okoknál fogva általános, azonban amíg sok országban az évtizedek alatt felépített konglomerátumok élén álló alapítók számítanak a leggazdagabbaknak, addig Magyarországon egyedibb a helyzet. Vegyesen oszlik meg az elmúlt harminc év nagyvállalkozói köre az elmúlt évtizedben feltőkésített újgazdag réteggel. Sőt, az utóbbi láthatóan kiszorítja a növekedési dinamikája révén a 10-15 évvel ezelőtti, korábbi top 100 tagjait az elitből – foglalták össze szalonképes nyelvi kódokkal a Lölő-jelenséget.
Azt is elmondták, egyáltalán miért van szükség magyar milliárdosokra, akiknek nagy része állítólag első generációs, dolgozó vagyonos. Úgy vélik,
„nemcsak egzisztenciát, de hitet is adnak több száz vagy ezer embernek a cégeikben. Rengeteg és kemény munkával építették fel a birodalmaikat. Nem egyedül, hanem a csapatukkal, akik kötődnek hozzájuk.”
Mi több, szerintük „ők jelentik a külföldi cégek számára gazdaságunk legláthatóbb arcát, ideális esetben ők jelentik számunkra a versenyszféra innovatív gondolkodásának támogatását, és ők jelentenek sok ezer fiatal számára piaci viszonyok közepette fejlődési munkalehetőséget” – bizonygatták a szakértők az idehaza is tapasztalt jelenség nagyszerűségét.
A Világgazdaság nem volt rest, ezek után kiszámolta, hogy még legalább tíz, kimondottan Mészáros Lőrincre lenne szüksége Magyarországnak, mondván,
„az lenne az üdvös, ha legalább tíz regionális középvállalattal rendelkeznénk, így a munkavállalók által megtermelt jövedelem is itthon maradna”.
Az eredmény szerényebb lett Gulyás Gergely miniszter számításának eredményénél, aki minden bizonnyal ugyanabból a listából okoskodott egy hónappal ezelőtt, mint a kormánylap. Ő akkor 30-40-re tette a Mészáros Lőrincek számát, akikre szüksége van Magyarországnak.
A Lölő-jelenségnek azonban van más olvasata is, amiről például a Válaszonline cikkei szólnak. E lap által bemutatott univerzum azonban a kormányoldal esetében kevésbé idézett cikkeket tartalmaz. Erről tanúskodik az a tény, hogy néhai anyalapjuk felszámolási eljárásánál a sorsukat a saját kezükbe vevő újságírók is pályáztak a Heti Válasz szűk 18 évét őrző internetes archívumra (illetve a domainre és a védjegyre), hogy senki ne tudja kiradírozni az újságot a magyar sajtótörténetből. De nem jártak sikerrel, mert a licit vége előtti utolsó pillanatban Vörös József, Mészáros Lőrinc legrégebbi ügyvéd-jobbkeze, a Puskás Akadémia jogi képviselője olyan összegért vitte a jogokat, amit ők nem tudtak kifizetni. Egy darabig úgy tűnt, az új tulajdonosnak nincs szándékában eltüntetni az archívumot, azonban mára ez is megtörtént.
(Címlapkép: Várkonyi Andrea és Mészáros Lőrinc a parlamentben. Béli Balázs/Alfahír)