Magára hagyott nemzedék

Konferencia a magyar fiatalokról.

Szerdán újabb állomásához érkezett a Civitas Intézet "Választások és Szakpolitikák 2018" címmel szervezett konferenciasorozata. A rendezvényen ezúttal a fiatalok élethelyzetét, lehetőségeit vették górcső alá a szakma képviselői és a politikai szereplők részvételével.

Mindenütt jó, de legjobb külföldön

A plenáris szekciót ez alkalommal is a házigazda intézet képviselője, Dr. Vértesy László, a Civitas Intézet vezérigazgatója, egyetemi docens nyitotta. A szakember a drasztikus demográfiai adatokra hívta fel a figyelmet. A fiatalok arányának csökkenése a társadalomban továbbra sem áll meg, amely mögött részben a fogyó születésszám, részben az idősebb korosztály várható élettartamának növekedése áll. 

A fiatalok helyzetének áttekintését a jövedelmi adatokkal kezdte a Civitas Intézet vezetője. Bár a fiatal háztartások jövedelme 20%-kal nőtt a 2011 és 2016 közötti időszakban, ez az adat önmagában még kevéssé ad okot az optimizmusra, hiszen közben a megélhetés költségei is jelentősen emelkedtek. 

A szegénység vagy kirekesztődés kockázatának tekintetében messze az uniós átlag alatt kullogunk, az EU-ban a magyar fiataloknál csak négy tagállam ifjú polgárai kevésbé veszélyeztetettek.

Érdemes a fiatalok munkanélküliségének csökkenését is alaposabban szemügyre venni, hiszen az első ránézésre pozitív képet nagyban árnyalja, hogy a közel 13%-os arány még így is két és félszerese a magyar átlagnak.

A kutatások azt mutatják: a magyar fiatalok álmodni se mernek túl nagyot.

Többségük már havi nettó 150.000 forint fizetéssel is elégedett lenne, és a nettó 250.000 Ft-os jövedelmet már „nagyon jónak” tartják.

Az albérletárak robbanásszerű emelkedése még drámaibb helyzetet idézett elő. 

A lakhatási költségek vidéken az átlagjövedelem 49%-át, a fővárosban akár a 70%-át is elérhetik.

Sokan éppen ezért ragadnak bele a mamahotel relatív biztonságába. A 15-29 éves korosztály 73%-a otthon él, ebből közel 60% túlzsúfolt otthonokba tér haza minden este.

Hihetetlennek hangzik, de mára igaz: a jövedelmi viszonyokat tekintve ma Bécsben, Berlinben, de még Londonban is olcsóbb a lakhatás.

(A német fővárosban ez részben annak köszönhető, hogy hatóságilag maximalizálják a lakbéreket.) Ám sajnos azt sem mondhatjuk, hogy ez pusztán az eleve magasabb nyugati életszínvonalnak köszönhető: a helyzet Zágrábban, Pozsonyban, vagy Varsóban sem annyira rossz, mint Budapesten. 

A lakhatási nehézségek jelentős szerepet játszanak az egyre tömegesebb méreteket öltő elvándorlásban is. 

A megkérdezett fiatalok 56%-a tervezi, hogy a jövőben elhagyja a hazáját.

Csendes generáció

Dr. Szabó-Tóth Kinga a Miskolci Egyetem bölcsészkarának Alkalmazott Társadalomtudományi Intézetének munkatársa előadásában kiemelte: nagyon sok fiatal küzd a munka és a családi élet összhangjának megteremtésével. A szakember szerint a fiatalok boldogulását tekintve a társas környezetben való hatékony eligazodás legalább olyan kulcsfontosságú, mint az álláskeresés és karrierépítés. Hangsúlyozta: ez a felsőoktatást is komoly feladatok elé állítja, hiszen 

„nem csak szakbarbárokat kellene nevelni az egyetemeken”, 

mert a szociális képességek fejlesztése kulcsfontosságú minden területen, még technikai, mérnöki pályán is. Az ME-n egyre nagyobb figyelmet fordítanak erre, rendszeresen tartanak párválasztási kurzusokat is, amelyek minden alkalommal tömve vannak érdeklődőkkel. 

Az ilyen kezdeményezések azért is kiemelten fontosak, mert felmérések azt mutatják:

ha egy fiatal az egyetemi évek alatt nem találja meg a stabil párját, akkor később kevesebb esélye lesz. 

A családalapítás egyre növekvő mértékű kitolódása a népességi adatokban is tetten érhető. Néhány évtizeden belül a népességszám eléri eddigi mélypontját, és hazánk lakossága 8 (!) millióra csökken 2050-re.

Hozzávetőlegesen 50 ezer ember fog születni egy évben. Jelenleg nagyjából ennyien tanulnak felsőoktatásban, amely így középtávon nagyon súlyos kihívások elé nézhet

– mutatott rá Szabó-Tóth Kinga.

Aggasztó a helyzet a fiatalok vélekedései, értékrendje terén is. Közel felük (46%-uk) nem alakít ki saját állásfoglalásokat, hanem a szüleiktől átvett értékrendet vallja magáénak. Zárt, szekularizált, merev értékrend jellemzi őket. 

„Egy új, csendes generáció van születőben. Mi pedig úgy vagyunk vele, hogy mi elrontottuk az életünket, hát, majd ők is utánunk csinálják."

 - vonta le a szomorú konzekvenciát a kutató.

 A fiatalok körében rendkívül alacsony a bizalom a politikában, pártokban, a kormányban. Másrészt a magánéleti, szabadidős, tompa passzivitás is terjedőben van. Sokan pusztán annyit tudtak mondani, mikor szabadidejükről kérdezték őket:

"Jól elvagyunk."

Nem segít a helyzeten, hogy anyagi téren kevésbé tudnak a saját lábukra állni: a súlyos egzisztenciális problémákkal küzdők aránya 10 év alatt 5%-kal növekedett (a 2008-as 38%-ról 45%-ra). Bár a munkanélküliség egyes adatok szerint jelentősen csökkent a múlt évtizedben (2008-as 38%-ról 12%-ra),

saját életét továbbra is több, mint minden harmadik fiatal látja kiszámíthatlannak, ötödük egyenesen céltalannak.

Ezeken a területeken pedig hosszú esztendők óta nem érzékelhető javulás. 

Vagyis hiába van egyre több fiatalnak munkahelye, az alacsony jövedelmekből jövőt tervezni ugyanolyan sokan képtelenek. 

Adj, uram, Isten, de rögtön!

Az ifjúság oktatási helyzetével Dr. Botos Máté, a Pázmány Péter katolikus Egyetem politológia tanszékének vezetője, bölcsészkarának volt dékánja előadásában arra hívta fel a figyelmet: az Y, és a Z generáció világgal szembeni elvárásai megváltoztak. 

Az "azonnaliság-élmény" követelése, a „Mindent, most!” életérzés, mellett az áldozatvállalási hajlandóság egyre alacsonyabb, amely párkapcsolati problémák, munkahelyi konfliktusok egyre növekvő arányában ölt testet.  Botos idézte a Római Klub több mint három évtizeddel ezelőtti jelentését, mely szerint az

„elszabadult elvárások korában élünk".

Ez a megállapítás szerinte ma még sokkal érvényesebb, mint akkor volt. 

Egyre nagyobb arányban követelnek a hallgatók azonnal használható, "aprópénzre váltható" tudást. Az universitas eszméje is jelentősen átalakult: egyetemből "tudáscentrum" lett, ami tananyagot ad át, de gondolkodni sokszor nem tanít meg. 

Jellemző a korosztály gondolkodására, ahogy Jack Ma az "Alibaba" alapítója vélekedik:

"Megtanuljuk a a dolgokat, és használjuk őket, de a gépek gyorsabban tanulnak és gyorsabban használják a tudást."

Csakhogy a gép gondolkodni nem tud, érvelni, vitázni, víziót alkotni nem képes. Botos szerint az intzernetről pillanatok alatt beszerezhető konkrét tárgyi tudás mellett

a felsőoktatásnak ezekre a „soft skillekre” kellene sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni, mert elsősorban ezek a képességek fogják eldönteni, kiből lesz sikeres felnőtt. 

A fiatalokat érintő főbb területeket áttekintő előadásokat követően a legjelentősebb magyar pártok szakpolitikusai vitáztak – volna.

A sorból azonban  - minden ilyen jellegű eszmecseréhez hasonlóan – ezúttal is hiányzott a Fidesz, amelynek jövőbeni elképzeléseiről így továbbra is csak annyit tudunk, hogy meg szeretnék állítani Brüsszelt és Soros Györgyöt. 

A Jobbik, az MSZP, az LMP, a DK, az Együtt és a Momentum azonban elfogadta a meghívást. Az Együtt ifjúsági szervezetét, az Y-GEN-t képviselő Papp Roland szerint ma a magyar fiatalok legsúlyosabb problémája a jövőkép hiánya, hogy még, ha találnak is munkát pályakezdőként, nem tudnak annyit keresni, hogy önálló életet kezdhessenek. 

„Van egy nagyon szűk réteg, akik azt mondják, a saját lábukon állnak, de ők valójában a mi lábunkon állnak."

 - utalt Orbán Viktor lányának elhíresült mondására, amely eddig sem tűnt túl hitelesnek, ám az Elios-ügy kirobbanása óta még bizarrabbul hangzik.

Dukán András Ferenc, a Momentum elnökségi tagja az elvándorlás megállítását nevezte a legsürgetőbb feladatnak.

Szerinte a fiataloknak nem egyszerűen munkaközvetésre, hanem jövőbeni pályafutások tervezésében segítő karriercentrumokra volna szükségük.

A Momentum szinte egyetlen megnyilvánulásáról sem hiányozhat a haladó nyugati példák követésének sürgetése, ebbe a sorba illeszkedett Dukán ígérete is, amely szerint a külföldön  élő szimpatizánsaik által „külföldről hazahozott jó gyakorlatokat” beépítik programjukba. 

„Ha a szavazatmaximálást tekintjük, racionális, ha a politika nem foglalkozik a fiatalokkal. Ők kevesebben vannak, és passzívabbak, mint az idősebbek.”

kezdte egy meglepő kijelentéssel Dúró Dóra. Persze rögtön hozzátette: ez rendkívül veszélyes, rövidlátó megközelítés, ám a jelek szerint a jelenlegi hatalom így gondolkodik. Ezt azonban csak akkor lehet megváltoztatni, ha maguk a fiatalok válnak aktívabbá közéleti kérdésekben. 

„De, hát milyen üzenetet küld a politika a fiataloknak, ha az ifjúsági törvényt se képes megalkotni az Országgyűlés és két ciklus telt el úgy, hogy egy forinttal sem emelkedett a tanulmányi ösztöndíj az egyetemeken?”

 - tette fel a kellemetlen kérdést a jobbikos képviselő. 

Hozzátette: nem csak a pályakezdő családoknak álom a saját otthon, de a felsőoktatásban tanulók jelentős része számára is komoly gondot jelent a lakhatás. Ma már ott tartunk, hogy 

a kollégiumi férőhelyek 85%-a nem felel meg a minimális törvényi feltételeknek sem. 

Rámutatott arra is: a magyar oktatás még régiós összehasonlításban is mélyen le van maradva a huszonegyedik századi kihívásokra való felkészítésben. Romániában a középiskolás diákok 95%-a, Észtországban több, mint a fele tanul két idegen nyelvet.

Magyarországon ez az arány 6%-os

 - ismertette a döbbenetes számokat Dúró Dóra. 

Az LMP-s Kanász-Nagy Máté szerint is fontos, hogy a szakpolitikai elképzelések mellett motiváló üzenetet küldjenek a fiatalok számára, hogy érezzék, igenis fontosak a politika számára. A párt az korábbi előadásokban is említett súlyos lakhatási válság enyhítésére olyan szabályozást vezetne be, amelyben

a bérlő és a bérbeadó jogai is korrekt módon tisztázva és biztosítva lennének. 

A szocialista Bárány Balázs is panaszkodott a fiatalok közéleti passzivitása miatt, majd mondandója végére visszarepített minket a feledhetetlen 2002-es „Több pénzt az embereknek” MSZP-kampány idejére, és gigantikus ígéretcunamit zúdított a hallgatáságra. 

Nettó 100.000 forintos minimálbér, az alacsony jövedelműeknek kedvező progresszív adórendszer, a családi pótlék 50%-os emelése, 35%-os pedagus béremelés, négy év alatt negyvenezer bérlakásprogram
 
 - sorolta Bárány az eljövendő szegfűs kánaán csodáit.