Az első verzió szerint a kampányidőszakon kívül az összes politikai plakátot betiltották volna. Vagyis lényegében a választások előtti néhány hetet kivéve elkussoltatták volna az ellenzéket. Ez a szólásszabadságot lábbal tipró, diktatórikus, elfogadhatatlan megoldás lett volna - de legalább őszinte. Csakhogy ehhez kétharmados többségre lett volna szükség az Országgyűlésben. Ez meg első körben nem jött össze, második nekifutásra meg ugyan lepaktáltak a szocialistákkal, de végül a Szegedről felviharzó Botka keresztbe feküdt az üzletnek. Úgyhogy a Fidesz szépen elővette a minden bizonnyal már előre bekészített B tervet. Ami amellett, hogy ugyanolyan ordenáré jogtiprás, mint az előző, még
sunyi, gyáva aljasság is.
Mert hiába tartanak tömjénszagú, kenetteljes szónoklatokat a kormánypárti politikusok a korrupció-ellenes harcról, meg az esélyegyenlőségről: ez a szabályozás valójában ez eredeti verziónál is jobban szolgálja a Fidesz érdekeit, és rosszabb az ellenzéknek. Az persze szépen hangzik, hogy minden pártnak ugyanannyit kelljen fizetne egy plakáthelyért - csakhogy a jogszabály alól az elmúlt években permanens kampányt folytató
kormány és a közéleti piszkos munkát végző CÖF (mint "független civil szervezet") is kivételt képez.
A Fidesz helyett tehát bőven lesz, aki annyiért dicséri őket és/vagy gyalázza ellenfeleiket, amennyiért akarja. A szigorú megkötés valójában kizárólag az ellenzéki erőkre vonatkozik. Őket viszont akár teljesen is lehetetlenítheti, hiszen
nem csak a bosszúból vagy szimpátiából eredő extra kedvezményeket zárja ki, de a piaci árképzés teljesen természetes módját, az alkudozást is.
Amelyet sokszor már eleve beépítenek a listaárba, hiszen a lakásunkat vagy autónkat is általában drágábban hirdetjük meg, mint, amennyiért valójában sikerül eladnunk.
Ez, hát a dolog erkölcsi, ízlésbeli oldala. Hogy e téren Orbánéknak az égvilágon semmilyen gátlása nincs, az tényleg csak azoknak újdonság, akik csak most kapcsoltak a "Magyarország" nevű tévécsatornára. Ezt a törvényt azonban nem csak morális okokból nem lehetett volna elfogadni. Ami ma történ az Országgyűlésben, nem egyszerűen szemétség, hanem
a legelemibb jogállamiság olyan nyílt, leplezetlen semmibe vétele,
amire az elmúlt 27 évben a sokat látott Kupolás Cirkusz porondján se volt még példa.
A parlamenti horror-show már délelőtt, a Törvényalkotási Bizottság ülésén kezdetét vette, ahol Répássy Róbert szóbeli (!) módosító indítványok sorával bombázta meg a szöveget. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a fideszes képviselő
tollba mondta a szöveget, a többiek meg kézírással javítgatták át az előttük fekvő javaslatot.
Végül a testület ezt az összefirkált lapot fogadta el, és ez került az Országgyűlés elé. Ahol aztán a vitában szinte minden kormánypárti felszólalótól elhangzottak a "pártműködés", a "pártfinanszírozás", a "kampány" kifejezések. Amivel csupán annyi probléma van, hogy ezek olyan kérdések,
amelyeket az Alaptörvény szerint kizárólag kétharmados törvényekkel lehet szabályozni.
A Fidesz mégis az egyszerű, feles többséggel módosítható településképvédelmi (igen, jól olvassa: tel-le-pü-lés-kép-védelmi) törvénybe pakolta be az ellenzéki kampányokat elhallgattató javaslatát. Nem kell jogásznak lenni, 60 feletti IQ már bőven elég hozzá, hogy lássuk: ez ordas alkotmánytiprás. A fideszes képviselők ma azért jöttek vissza a nyaralásból, hogy a fürdőgatyát öltönyre cserélve
jókorát rottyantsanak a saját Alaptörvényükbe.
Ez, hát a bűn. De ennél több is történt ma: hiba. Méghozzá kapitális. Orbánék ezzel a hisztérikus jogalkotási ámokfutással aláírták azt a vádiratot, amit a Jobbik a most betiltott plakátokon megfogalmazott velük szemben.
"Ők lopnak" - mondja az ellenzéki párt. "Igen, bazmeg lopunk, neked meg kuss van, kisköcsög! - böffenti vissza a kormány.
Ráadásul azzal, hogy a többszöri nekifutásnak, no, meg a sunyi parlamenti alkudozásoknak és trükköknek köszönhetően az elmúlt másfél-két hétben másról sem szólt a magyar közélet, mint, hogy van a Fidesz, és van legfőbb ellensége, a Jobbik. Az MSZP-vel megkötött nyilvánvaló paktum pedig akkor is hatalmas gyomros a szociknak, ha végül Botka a kaputól fél méterre becsúszva szerelt. Tehát végeredményben
a Fidesz magával egy szintre emelte a Jobbikot, és közben még lökött is egyet a párkányon szédelgő baloldalon.
Orbán a mai napon megkezdte az általa felépített, és hét esztendeje féltve őrzött centrális erőtér szétverését. Ekkora ostobaságot ez az ember még egy-két évvel ezelőtt sem követett volna el. Ilyen szintű realitásvesztésnek, ilyen betépett őrjöngésnek komoly oka kell, hogy legyen.
Ehhez a tévedhetetlenség illúziójának, a talpnyalók és fanatikus hívek elvakult rajongásának, és az orbitálisra hízott egó sértett hiúságának mérgező elegye kell.
Az a veszélyes szintetikus drog, amit a miniszterelnök és szűk környezete intravénásan tol már jó ideje.
Ma is belöktek egy jókora adagot. Most még az eufória, a delírium boldog pillanatait élik. Győztesnek, erősnek, a világegyetem urának érzik magukat. De minden bulinak van másnapja, és előbb-vagy utóbb eljön az aranylövés is.
(Fotó: Béli Balázs/Alfahir)