A fiatalok elvándorlásának ténye az egyik legfontosabb, megoldásra váró társadalompolitikai, s egyáltalán nem túlzás, nemzetstratégiai kérdés – fogalmazott Bencsik János fideszes képviselő a honlapján közzétett elemzésében. A volt államtitkár szerint
„zsoldosokkal” nem lehet intézményeket, közszolgáltatásokat hatékonyan működtetni,
csak a feladatot értő, a közösségük iránt elkötelezett „közszolgákkal”. Bár – mint írja – 2010-re elkerülhetetlenné vált a közfeladatok ellátásának újraszabályozása, „a helyi közösségek szinte teljes körű kizárása a közoktatási intézményeket érintő döntések meghozatalából, érdektelenné, akár ellenérdekeltté teheti az önkormányzatokat”. Kifejti azt is, hogy az iskolarendszer átalakítása ellentmondásokkal terhelt, a foglalkoztatási szerkezet féloldalas. E kettő szerinte nem mutat túl vonzó képet a fiatalok számára, akiket láthatólag nem tudott ez idáig megszólítani a túlzottan is szigorúnak látszó paternalista, és egyben mindent központosító kormányzat.
Mint írja, az idei esztendőtől
az állam jelentős mértékben „belenyúl” a települések iparűzési adóbevételébe, melynek egy részét elvonja (valójában jórészt ebből finanszírozza az átvállalt adósságszolgálatot),
továbbá törvényben határozza meg, hogy abból a fejlesztési feladatok mellett finanszírozniuk kell a szociális ellátásokat is.
Bencsik leszögezi, a jelenleginél nagyobb szerepet kell szánni a hazai kis- és középvállalkozói szektor felépülésére, a családi gazdaságok megerősödésére, valamint termelői és fogyasztói szövetkezetek létrejöttének elősegítésére. Megállapítja, hogy az elmúlt években a családi gazdaságok megerősítése leginkább retorikai szinten jelent meg a kormányzati politikában, s hiányzott a rendszerszemlélet, továbbá a súlypontképzés. A fideszes politikus szerint „kényes, de egyben megkerülhetetlen” kérdés, hogy elég-e annyit tennie a magyar kormányzatnak, hogy elsajátítja a globális gazdaság létszervezési gyakorlatát.
„Megítélésem szerint nem elegendő a hazai kereskedelmi-, pénzügyi-, és kommunikációs piac magyar, úgymond nemzeti tőkésosztály kezébe történő átcsatornázása, mert eddigi tapasztalataink szerint semmivel sem fordítanak nagyobb érzékenységet az egyre inkább feszítő társadalmi problémák iránt”
– fogalmaz.
„A modern ember erkölcsi és szellemi hanyatlása mára oly mértékűvé vált, mely immáron a puszta megmaradásunkat is veszélyezteti. A globális tőkehatalom, az egyre nagyobb profit elérésének szándékától vezéreltetve egyaránt kizsákmányolta a természeti környezetet és a helyi társadalmakat” – állapítja meg Bencsik. Úgy látja, hogy „továbbra is – mintegy utolsó csatlósként – ragaszkodunk a fenntarthatatlan globális tőkehatalom által kialakított létszervezési keretekhez, másrészt két birodalom – kelet és nyugat – között lavírozva elvétjük a lépést és belezuhanunk a már említett törésvonal pusztulást jelentő árkába”.
Fontos szerinte az is, hogy egyre mélyebb és rendszerezettebb ismeretekkel rendelkezzünk saját országunk és Közép-Európa tagozódásáról, anyagi, erkölcsi, szellemi állapotáról.
„Megkockáztatom, hogy ha száz esztendővel ezelőtt nem darabolták volna fel egész Közép-Európát, akkor most a Duna-menti népek méltóbb emberi életet élhetnének a jelenleginél” – írja Bencsik János. „A Jaltai Egyezmény elveszítette szavatosságát, az Európára kényszerített békerendszer most van megszűnőben. Az egyeduralkodó euroatlanti birodalom mellett egyre erőteljesebben formálódik az eurázsiai birodalom is. Olyan átfogó nemzetstratégiára lenne tehát szükség, amely konszenzusos módon, lehetőséget teremtene a kettős csapdahelyzetből való sikeres kibontakozásra” – jelenti ki.
A kiszólogató
Bencsik János korábban többször fogalmazott meg éles kritikát saját pártjával szemben. Ángyán Józseffel együtt ellenezte az Orbán-kormány oligarchák földszerzését lehetővé tevő földpolitikáját, majd Lázár Jánossal voltak komoly vitái, amelyek belejátszottak abba, hogy 2012 elején lemondott az energiaügyi államtitkárságról. Pártjától többször azért kapott pénzbüntetést, mert a Fidesz-frakcióval ellentétesen szavazott.