Nem ok nélkül aggódnak a francia politikai elit vezetői. A lassan irányíthatatlanná váló és gyorsan eszkalálódó események néhány hete a Facebookon kezdtek el szerveződni az üzemanyagok környezetvédelmi adójának jövőre tervezett emelése ellen. A vezető nélküli és a szakszervezeti képviseletet is elutasító mozgalmat a hírekben csak sárgamellényeseknek nevezik. Ez abból ered, hogy a tüntetéseket elégedetlen autósok indították, akik a járművekben kötelezően tartandó sárga láthatósági mellényt öltötték magukra. Így özönlöttek az utcákra, hogy útkereszteződéseket, benzinkutakat, bevásárlóközpontokat, repülőtereket, pályaudvarokat, autópályákat bénítsanak meg. A megmozdulások százezreket mozgattak meg országszerte, és a felmérések szerint a franciák több mint háromnegyede a tüntetőkkel ért egyet. Újabb pofon ez a francia kormánynak és Macronnak is, akinek népszerűsége mélyponton van. Bár a nemzetközi politikában ambiciózus, illetve a jövő évi európai parlamenti választásokra nagy lendülettel készül, addig a belpolitikában egyre fogy körülötte a levegő.
A hétvégén erőszakossá vált tüntetések már nem csupán a benzinárakról szólnak, hanem a jóléti intézkedések kritikájáról vagy inkább azoknak hiányáról, és ezért Macront teszik felelőssé, akinek egyre többen tennének pontot az elnöksége végére.
A G20-ak Buenos Aires-i csúcstalálkozóján való parolázásáról hazatérő Macron talán kezdi is már érzékelni, hogy a helyzet súlyos és kiszámíthatatlan irányba halad.
Szombaton még Párizs belvárosában utcakövekből épített barikádok, felborított és kiégett autók tucatjai, felgyújtott, valamint betört, majd kifosztott kirakatok övezték a sárgamellényesek tomboló haragját.
Nemhiába lengették be vasárnap kormánypárti képviselők, hogy változás várható a kormány politikájában. Stéphane Guérini, a kormányzó Köztársaság lendületben párt vezetője is azzal igyekezett csitítani a hangulatot, hogy elismerte, túlságosan eltávolodtak a franciák valóságától. Cristophe Castaner francia belügyminiszter szintén kijelentette, hogy a kormány több kommunikációs hibát is vétett az elmúlt hetekben.
Macron és a kormány ideje fogy, noha vasárnap némileg alábbhagyott a tüntetések ereje, ha nem születik megoldás a hétvégi erőszak könnyen megismétlődhet. A folytatásban sokat számíthat majd a közvélemény hozzáállása is, mert eddig úgy tűnik, hogy az erőszak ellenére a tüntetések mellett áll a franciák többsége.
Egy pillanatra itt érdemes megállni és eljátszani a gondolattal, hogy mi történne Franciaországban, ha ott jelentenének be hasonló javaslatot, mint amit a Fidesz tett a kötelező túlórák növelése kapcsán. Garantált, hogy már aznap tömegdemonstrációk szerveződtek volna az egész országban. Magyarországon ez valahogy nem megy, pedig az elmúlt években bőven akadtak olyan intézkedései a kormánynak, amik kiverhették a biztosítékot. Nem is kell sokat visszamenni az időben, elég, ha csak a lakástakarékok kiherélését vesszük számba. Azonkívül, hogy mindenki gyorsan elrohant még a kivezetés előtt megkötni a lakás-előtakarékossági szerződést a kedvezményes konstrukcióban, nem történt semmi sem. Két nap múlva már nem volt hír. Mindenki belenyugodott, hogy a kétharmados Orbán-kormány ezt is megteheti.
Itthon a felháborodás általában megáll a Facebookon és a beszámolók alatti kommentfolyamokban. Nem az erőszakot vagy a gyújtogatást hiányolom, hanem a társadalmi önszerveződést és az ebből fakadó nyomásgyakorló erőt. Mert lenne hatása, ahogy a felsőoktatási reform és az internetadó esetén is meghátrálni kényszerült a magyar kormány.
Az április 8-i választás óta Orbán Viktor legnagyobb szövetségese az apolitikus apátia. Az ellenzéki pártokat legyőzte a választáson a miniszterelnök, de a számok alapján ne feledjük, hogy az ellenzékiségnek bőven van tartaléka és ereje is. Ehhez azonban a civilek aktivizmusa és mobilitása is kell. Ebben lenne mit tanulni a franciáktól.
(Fotó: Youtube)
(A szerző további cikkei nyomon követhetőek a Facebook-oldalán is. Kövesd Te is!)