A Szegedi Járási Ügyészség vádiratából semmi sem felel meg az igazságnak, mi több a vád eleve törvénytelen a vádlottak ügyvédjei szerint. Az eljárást amúgy csődbűntett miatt indították. A vádirat szerint O. József László, B. Sándor és P. László úgy érték el a mélyépítő cég, a Szeviép Zrt. fizetésképtelenségét, hogy a pénzügyi nehézségekkel küzdő építőipari vállalatból majdnem másfél milliárd forintot különböző cégeknek, magánszemélyeknek adtak különös kölcsönöket.
A Szeviép-károsultak alvállalkozókat képviselő Szabó Bálint jogász a tárgyalás előtt úgy fogalmazott, hogy „nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a Szeviép cégcsoporttól a pénzek különböző baloldali pártokhoz vándoroltak, elsősorban a MSZP-hez és a MDF-hez”. Hozzátette: „létezett egy táskás ember, aki szállította a pénzt a Szeviép cégcsoporttól a politikai pártokhoz, és az csak egy könyveléstechnikai rész, hogy kölcsön címszó alatt bizonyos tételeket átkönyveltek.” A jogász elmondta, hogy a vádiratban szereplő két vádpont, nevezetesen hogy 2008 közepétől egészen a 2010-es választások másnapjáig heti-havi rendszerességgel 1-20 milliós tételek az Ujhelyi István MSZP-s EP-képviselő exsofőrjének cégéhez, a Biztonsági üzem Kft.-hez kerültek, összességében fél milliárd forint értékben. Eszerint 50 millió forint jutott a Dávid Ibolya MDF pártelnök testvérének cégéhez kölcsönként.
A bírói tanács először P. Lászlót hallgatta meg, akinek vagyona saját bevallása szerint 550 millió forintra becsülhető. P. László azt állította, hogy csupán a könyvelés szerint adtak kölcsön, de az igazság szerint ezeket a pénzeket saját cégeik támogatására fordították. Ezért került 2008–2010 között 169 millió forint a Maros Dömper Kft.-hez, 428 millió forint pedig a Biztonsági Üzem Kft.-hez. A delmagyar.hu szerint a vádlott úgy fellelkesült ettől a magyarázkodástól, hogy a védőjének kellett megnyugtatnia. Az ügyész kérdésére P. László azt is mondta, hogy a neki adott kölcsön egy 2004-es tétel volt, amit azonban valamiért 2009-ben rögzítettek. Szerinte a Biztonsági Üzem Kft.-nek nem adtak 352 millió forintos kölcsönt, hanem „számla-ellentételezés történt”. P. László a bíró kérdésére úgy felelt, hogy ezt most nem tudja bizonyítani, csak „nagyjából látja”.
B. Sándor II. rendű vádlott úgy látta, hogy a Szeviép elbukását más tényezők okozták, nem az amit a vádiratban írtak. Többek között a gazdasági válságot, a román állam 850 millió forintos tartozását, a magyar állam késve fizetését, Viadom Zrt. csődjét, illetve a banki finanszírozást hibáztatta. Ebben az időben a Szeviép számlájáról két pénzintézet – jogszerűen – 1,7 milliárd forintot emelt le. Ráadásul hiába akart két társaság is beszállni a Szeviépbe, egy külföldi és a Közgép, de végül ebből nem lett semmi. A szegedma.hu szerint hozzátette: ma is azokat a lépéseket tenné, mint akkor. Kifejtette, hogy a mélyépítészet területén a megrendelések nyolcvan százaléka az önkormányzatoktól, az államtól érkezik, vagyis emiatt a választási években több megrendelésekkel számolhattak, utána csökkent a munkák száma, B. Sándor ezért akart piacot bővíteni a Szeviépnek, hogy egyenletesebben legyenek elosztva a megrendelések. Nem mellesleg a legjobb években 100-120 projektben is szerepet kapott a cég. B. Sándor szerint az ehhez hasonlatos történetek legnagyobb áldozatai a nagy építőipari cégek, mint amilyen a Szeviép volt, nekik az állam nem fizetett, s így ezek a társaságok nem tudták az alvállalkozóikat kifizetni. Közölte, hogy
a Szeviép mintegy 500 alvállalkozójának nagy része megértette a helyzetet, „mindössze 10-20-ra tehető az a szám, akik elkeseredésükben, kiegészülve néhány a helyzetet önös érdekből meglovagolni akaró politikai indíttatású úrral, hangot adtak nem tetszésüknek”. Hozzátette azért, hogy jogosak voltak ezek az igények.
Kitért arra B. Sándor, hogy
a Szeviép felszámolása nem mindenkinek jött rosszul, hiszen azok jól jártak, akik helyettük befejezték a megkezdett projektjeiket.
Maklári László ügyvéd az ügyésszel arról is vitázott, törvénytelen-e a vád vagy sem. A tárgyalás április 13-án folytatódik.