Galgamácsán ért véget az azbeszt-háború?

A Zagyvaszántó-Lőrinci települések határában a ’70-es évek elejétől azbesztiparral foglalkozó üzem működött. 

Később az épületet lebontották, azonban a selypi cementgyár területén több tonna, az emberi egészségre különösen ártalmas azbeszttartalmú veszélyes hulladék maradt hátra, az építési törmelékkel összekeveredve.

 

Jellemző, hogy a rákkeltő anyagot nem őrizték, így a környéken élők a törmeléket felhasználták a saját házaik építése során...

 

Ezt a helyzetet évekig elnézte a kormányzat, majd György Zsolt 38 évesen bekövetkezett tragikus halála, valamint Sneider Tamás (a térség jobbikos képviselője) több mint másfél éves kampánya végül is cselekvésre késztette a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséget, és a Partner Depónia Hulladékhasznosító Kft.-vel kötött szerződést a kármentesítési, szállítási munkálatok elvégzésére.

Mint ismert, az Orbán-kormány 2015. április 1-jével gyakorlatilag teljesen ellehetetlenítette a magyar környezetvédelmet azzal, hogy a a hatóságokat a Kormányhivatalok alá szervezte; a környezet- és természetvédelem így az egyik főosztály feladata lett.

 

Ez, az illetékes Pest Megyei Kormányhivatal esetében olyan jól sikerült, hogy még a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényt is sikerült megszegniük, ugyanis - erről egyébként az Alfahír lebbentette fel a fátylat - a működésük kimerítette a törvényben megfogalmazott összeférhetetlenség tényállását...

A kormányzati kapkodás aztán újabb problémákat generált, hiszen a nyilvánosság kizárása mellett akkor éppen az inotai hulladéklerakóba kezdték el hordani a 26 ezer köbméternyi veszélyes azbeszttartalmú hulladékot.

 

Ez nemcsak azért váltotta ki az Inotán és Várpalotán élők haragját, mert erről senki sem tájékoztatta őket, hanem azért is, mert a rekultivációs folyamatoknak hála, a korábban ideszállított ipari mellékterméket sikerült végre betakarni, azonban az azbesztet ezekkel a "dombokkal" fedték volna el, ezzel megbolygatva azt a holdbéli tájat.

 

A lakossági ellenállás végül megtorpedózta az 1,3 milliárd forintos állami közbeszerzést, ami nyilván fájdalmas volt; mert, ha egy biznisz biztosan fut Magyarországon, akkor az a hulladékgazdálkodás.

Nos, a Pest Megyei Kormányhivatal nyáron viszont semmit sem bízott a véletlenre, és a legnagyobb titokban megkezdte a selypi cementgyár azbesztmentesítését. A szállítmányok úti céljáról senkinek sem volt pontos információja, egészen addig, amíg június első hetében a galgamenti térségben élőknek nem tűnt fel a megnövekedett teherautó-forgalom.

 

Igaz, azt akkor még ők sem tudhatták, hogy ez a több ezer tonna lőrinci azbeszt, de kizárásos alapon csak az lehetett, viszont hivatalosan erről egyetlen környező települést sem tájékoztattak - valószínűleg így akarták elkerülni a lakossági tiltakozó akciókat, ugyanakkor ez a kormányzati titkolózás a rendszerváltás előtti időket idézi.

 

A környező települések vezetőit előzetesen nem értesítették a szállításról ezért Galgamácsa, Iklad, valamint Aszód polgármestere levélben fordult a Pest Megyei Kormányhivatal vezetőjéhez tájékoztatást kérve a kialakult helyzetről.

Az Alfahír megkereste Ecker Tamást, Galgamácsa polgármesterét, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba.

A helyszíni munkálatok során a hulladék belső rakodása, a hulladék felrakása, valamint szállítása közben folyamatosan végzik a hulladék nedvesen tartását locsolással a porképződés megelőzése céljából, valamint szállekötő anyagot juttatnak a hulladék felületére vizes fázisban. A tehergépjárművek a munkaterület elhagyását megelőzően mosókapun hajtanak keresztül, ahol megtörténik a szerelvények külső mosása is. 

 

A levegő minőségét is folyamatosan vizsgálják, Ecker Tamás kitért arra is, a hulladéklerakó már 25 esztendeje üzemel és azóta egyetlen egy alkalommal sem történt probléma, szennyeződés.

 

A tájékoztatás teljes hiányát viszont sérelmezte, mint mondta: Galgamácsa egy kisközösség, személyes kapcsolatban áll az itt élőkkel, akik joggal várják el az általuk megválasztott polgármestertől, hogy információkkal szolgáljon az életüket befolyásoló történésekről. Ecker Tamás arra is figyelmeztetett, hogy az információhiány gyakran okoz pánikot a lakosság körében.

 

Június 5-én a településvezetők hivatalos levélben érdeklődtek a titokzatos szállítmányról. A válaszra június 15-ig kellett várni, amiben a Kormányhivatal elismerte, hogy a lőrinci azbesztet hordják a lerakóba, egyben emlékeztettek, hogy a közbeszerzés szabályos volt, a szükséges engedélyekkel rendelkeznek, és nincs törvényi kötelességük arra, hogy a szállítmányról tájékoztassák a városvezetőket.

Az továbbra is titokban maradt, hogy a szállítás meddig tart, és mennyi anyagot hoznak ide - idézte fel a polgármester. Pedig naponta 20-25 teherautóval szállították a törmeléket, és Ecker Tamás nem hivatalos forrásból úgy tudja, hogy az azbeszt 90 százaléka már a lerakóban van.

 

Múlt héten egy újabb levélváltás történt a polgármesterek és a Kormányhivatal között. Ebből is csupán annyi derült ki, hogy már csak maximum két hét van hátra a szállítás befejezéséig, majd arra kérték a településvezetőket, hogy tájékoztassák a lakosságot, minden a legnagyobb rendben zajlik.

 

Ennek természetesen eleget is tett Ecker Tamás, de hogy miért kell megválasztott tisztségviselőket ilyen lehetetlen helyzetbe hozni, arra nehéz ésszerű magyarázatot találni. 

 

Igaz, ebben az azbeszt-históriában semmi sem úgy történt, ahogy annak történnie kellett volna.