A mecset átalakítási munkálatait még nem fejezték be, de az épületet már évekkel ezelőtt megvásárolta a helyi muszlim közösség. Ezt azért tudták megtenni, mert az evangélikus egyház 2005-ban bezárta a templomot, oda ugyanis
már szinte senki sem járt.
A befektető egy gyermek napközit akart nyitni, de ez az elképzelése végül nem valósult meg. Így aztán eladták az ingatlant, amit 2012-ben az al-Nour Iszlám Központ vásárolt meg.
Amikor napvilágra került, hogy a templomot mecsetté szeretnék átalakítani, sokan felháborodtak. Rosszallását fejezte ki a hamburgi katolikus püspök és az evangélikus egyház egyik vezetője, Nikolaus Schneider is. Utóbbi fájdalmasan pontosan világított rá egy nyilatkozatában arra, hogy
„ha az emberek jobban tudtak volna azonosulni az egyház képviselte értékekkel, akkor erre nem került volna sor.”
A helyzet azonban sajnos ennél is rosszabb. A társadalomnak ugyanis mára alig maradt mivel azonosulnia. A történelmi egyházak ugyanis számos esetben alig, vagy egyáltalán nem képviselik már azokat a bizonyos értékeket. A hamburgi evangélikusoknak követendő például Kirsten Fehrs püspökasszony jutott, akinek az esetről a muszlimokkal való „hatékony párbeszéd” jutott eszébe. Vagy a templom utolsó lelkésze, aki
nem győzött hálálkodni a muszlimoknak,
hogy megmentették az épületet a pusztulástól.
2013-ban szerveztek egy tüntetést a mecsetté alakítás ellen, amelyen alig pár tucat ember lézengett – összegyűlt ellenben több, mint félezer lelkes antifa, hogy tiltakozzanak a „rasszista” megmozdulás ellen.
A meglehetősen magas költségek miatt a munkálatok lassan haladnak. Ám a kuvaiti állam nagylelkű, több, mint egymillió eurós támogatásának köszönhetően hamarosan megnyílhat a muszlim imaház.
Egyébként a templom megvásárlására azért kényszerült rá a helyi muszlim közösség, mert már nem férnek el a korábbi imaházukban. A szertartásokat korábban egy egykori mélygarázsban tartották, ahol péntekenként 2500 ember zsúfolódott össze. Az ex-templomban legfeljebb 350 hívő fér el, de már több mint 600-an jelezték, hogy ide szeretnének járni.
A mintegy 1,8 millió lakosú Hamburban jelenleg 50 mecset van. És ehhez kellett még létrehozni egy újabbat – ami már most borítékolhatóan nem lesz elegendő.
A muszlim bevándorlók ugyanis makacsul tartják hitüket – a keresztény európaiak meg hátat fordítanak neki.
Jelen állás szerint
őseink templomaiból vagy diszkó lesz, vagy mecset.
Most szívesen írnám, hogy még mindig inkább az előbbi, mint az utóbbi. De a helyzet az, hogy ez nem két lehetőség – hanem az egyik szakasz, amit aztán törvényszerűen követ a másik. Olyan ugyanis nincs, hogy a templomok végleg diszkókká váljanak. Olyan nincs, hogy a vákuum örökre vákuum maradjon. A visszaszoruló kereszténység által hátra hagyott légüres tér nem marad örökre üres.
A képlet brutálisan egyszerű:
Ma Európa: semmi. Az iszlám: valami.
Európa iszlamizálódása nem a betegség, hanem csak annak egy tünete. A kór, ami felzabálja a kontinenst, ez a nagy büdös semmi. Ma a hamburgi Kapernaum-templom tetején a kereszt helyett aranyozott betükkel Allah neve áll. De, ha nem ez lenne, akkor nem lenne ot semmi. A muszlimok ennek a semminek a helyére teszik oda Allahot. És ez nem az ő bűnük - hanem a mi szégyenünk.