Bihari Viktória, a Tékasztorik blog valamiért népszerű írója osztotta meg Facebook-oldalán az alábbi kedves kis történetet.
Múlt heti jelenet a buszon.
Unottan üldögélek a járaton, mikor felszáll a tömött buszra egy roma család.
Apuka, anyuka, sok gyerek, a legkisebb, olyan 3 év forma lehet, az egyik lábikója gipszben.
Én először itt, a lábikó szónál hagytam abba az olvasást, de aztán szerencsére folytattam. Bocsánat, tovább:
Persze felpattanok és átadom a helyem, szülők megköszönik, beszélgetésbe elegyedünk, mikor is az egyik utas - ilyen 6-7 fős kamasz banda vezéregyénisége - odaszól nekem:
- Te normális vagy, hogy átadod a helyed egy cigánynak?
Ledöbbentem, hirtelen nem is tudtam megszólalni, de összeszedtem magam, és azt válaszoltam:
- Egy kisgyereknek adtam át a helyemet, aki nem tehet arról, hogy hova született és milyen a bőrszíne, egyszerűen csak fáj a lába. Ha te lennél begipszelve, neked is átadnám.
- Mekkora egy köcsög liberális dumád van! A zsidóknak is átadod a helyed?- Nem bőrszíneknek és vallásoknak szoktam átadni a helyem, hanem Embereknek. Amúgy, figyelj csak? Mutatok valamit!
Felkaptam a kislányt, leültem, és az ölembe tettem.
- Egy fehér bőrű zsidó ölében ül egy cigány. Na most mit csinálsz?
A tini döbbenten nézett rám, látszott, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel.
-Izé... na... mindegy hagyjuk. Meg van baszva ez az egész ország úgy, ahogy van.- Nincs itt semmi gond. Ha le akarsz ülni, a másik térdemen még van hely.
Ekkor elcsendesedtek a fiúk és leszálltak.
A roma anyuka sírni kezdett, én pedig boldog voltam.
Pár percre győzedelmeskedhettem az emberi hülyeség felett...