Horthy Miklós szerepe máig sem vesztette el aktuálpolitikai degradációját, hiszen míg a nemzeti-konzervatív oldal hős államférfinak, addig a liberális baloldal gyakorta fasisztának állítja be. E vita annak ellenére sem tud eldőlni, hogy megítélése még a zsidóság körében sem egységes: egyesek a nyilasok visszafogása miatti hálát, mások fekete-fehér gyűlöletet éreznek iránta - utóbbira jó példa a kormányzó elmúlt években emelt szobrainak anarchista megrongálása.
A kormányzó a nyilasok 1944. októberi hatalomátvétele után nem csak elrabolt fiáért aggódhatott, hanem azért is, hogy milyen sors vár rá a német hadifogságban. A Bajorországban található Hirschberg kastélyban szerény körülmények között tartották fogva egy SS-század őrizete alatt, azzal a paranccsal, hogy szövetséges támadás esetén a családot ki kell végezni. Az amerikai csapatok közeledésekor azonban ezt mégsem tették meg, így a volt kormányzó és családja a német hadifogságot amerikaira cserélhette.
Szabadulása után Weilheimben telepedett le, azonban felesége betegségei miatt 1949-ben a továbbra is heves politikai hangulat közepette a portugáliai Estoril városába költöztek. Amerikai kezdeményezésre egy alapítvány jött létre, amin keresztül tisztelői támogathatták a család fennmaradását: az adományozók között zsidó származású magyarok is voltak.
A ma óvodaként működő Colégio Vila Ramuntcho-ban lakott:
Horthy Miklóst azonban honvágy gyötörte. Emlékirataiban így fogalmaz:
"Gondolataim az Atlanti-óceán partjáról szüntelen hazaszállnak a Duna-Tisza partjaira, édes hazámba, melyet számomra a világ legszebb országa sem pótolhat. Itt naponta látom a tengert, eredeti élethivatásom annyira kedvelt életelemét, és gyönyörködöm benne. Mély a tenger és végtelen... de mélyebb szeretetem mely szülőhazámhoz fűz, és nagyobb vágyódásom mely a magyar földre, a magyar nép körébe hazavonz!"
Egykori portugáliai otthonára 2010-ben, azaz kormányzóvá választásának 90. évfordulóján ez a tábla került:
A volt kormányzót az 1956-os forradalom utáni szabadságharc leverése igencsak megviselte. Apátiába zuhant, majd 1957. február 9-én elhunyt, holott az orvosok szerint különösebb egészségügyi problémái korábban nem voltak. Végakarata szerint addig nem hozták haza földi maradványait, míg a szovjetek el nem hagyták Magyarországot, így újratemetésére csak 1993-ban került sor szülővárosában, Kenderesen.