Húsvétkor a média hagyományosan interjúkat készít a történelmi egyházak vezetőivel, képviselőivel, nem történt ez másként idén sem. Az egyházi lapok teszik a dolgukat, körbejárják velük a húsvét misztériumát, értelmezik Krisztus feltámadásának tanulságait. A világi, közéleti médiában viszont azok a legérdekesebb beszélgetések, amelyek az ünnepen túl közéleti kérdésekre is rákérdeznek, arról is kikérik véleményét az alanyoknak. Ebben is a kormánytól független média a győztes.
Külön is említésre méltóak Fabiny Tamás izgalmas gondolatai, aki a Magyar Hangnak nyilatkozott. Az evangélikus püspök például arra a kérdésre, hogy Magyarország vajon keresztény ország-e, azt válaszolta, hogy Magyarország nem keresztény ország, de Magyarországon vannak keresztények.
„És ugyanezt tartom igaznak Európára nézve is. Hogy mekkora a keresztények részaránya, nehéz megmondani. A népszámlálás adatai támpontot jelenthetnek, de a téma összetettebb annál, mint amit a statisztika érzékeltetni tud. Fontosabb és nehezen megválaszolható kérdés, hogy azok, akik kereszténynek vallják magukat, valójában azok-e: csak látszatkeresztények, akik alibiből, érdekből állnak be, vagy valóban hitvallók-e.”
A kereszténység és a kereszténydemokrácia kapcsolatáról szólva egy érdekes tényt ismertetett. Ma már kevesen tudják, hogy az Európai Unió zászlajában található tizenkét csillag nem a tagállamok korábbi számára utal, hanem a Jelenések könyvére vezethető vissza, amelyben az szerepel, hogy Szűz Mária körül tizenkét csillag ragyog. A vallás és a politikai eszméről szólva a püspök leszögezte, hogy a probléma nem a kereszténydemokráciával van, hanem a politikai kereszténységgel.
„Azzal, amikor valaki a kereszténységre hivatkozva, azt felhasználva fogalmaz meg politikai üzeneteket. Vagy amikor valaki a szószékről prédikálva pártpolitikai üzeneteket fogalmaz meg. Ez számomra elfogadhatatlan.”
Ugyanakkor „a politikai pulpituson sincs helye a Bibliával való példálódzásnak. Örvendetes, ha egy párt a Tízparancsolatra építi politikai programját, de azt is figyelembe kellene vennie, hogy Mózes kőtáblája csak a hívő emberek számára parancsértékű. Egy magát kereszténynek valló politikusnak még inkább tilos a lopás, a sikkasztás, feleségének megcsalása, mint a többieknek”. Márpedig a püspök szerint elég jól fel lehet ismerni azokat, akik csak érdekből viselnek keresztény mázat.
A nemzeti gondolat és a keresztény értékrend összefüggéséről Fabiny Tamás úgy vélekedik, hogy akiknek fontos a nemzet gondolata, többé-kevésbé tisztában vannak történelmünk bizonyos eseményeivel, ami fontos alapja indentitásunknak. „De ezt a kettőt, vagyis a kereszténységet és a nemzetet bármire – például a történelmi tapasztalatainkra – hivatkozva nem helyes egybemosni, mert ez oda vezet, hogy a kereszténységet nacionalizáljuk és a nemzeti gondolatot szakralizáljuk.” Szerinte nincs értelme azoknak a kijelentéseknek, hogy a kereszténység valami „magyar” dolog. A nemzeti értékrend szakralizálása ugyanígy értelmetlen és káros. Még akkor is, ha ebbe a hibába nemzetünk nagyjai közül is sokan beleestek és fontos szimbólumaink között is akad szép számmal olyan, ami ezt torz és hibás szemléletet képviseli. Példaként Petőfit és a Nemzeti dalt említi, amelyet amellett, hogy alapműnek tart, az a sora, hogy „A magyarok Istenére esküszünk!”, legfeljebb retorikailag, költészetileg értékelhető, teológiai értelemben azonban botrányos és elfogadhatatlan.
„Hiszen a magyarok istene egy pogány isten lenne. Tartalmilag hasonló problémák vannak a Székely himnusszal is. Én is sokat énekeltem még akkor, amikor bőven tilos volt és megértem, hogy a székely emberek identitását, illetve a velük való összetartozást ez az ének kifejezi. De ha belegondolok a »Csaba királyfi csillagösvényen« sor jelentésébe, akkor az a kereszténység szempontjából egy vállalhatatlan mítoszra, az ősmagyarok hitvilágára való utalást találok. Teológusként kötelességem erre felhívni a figyelmet, attól még a határon túli magyarok, azon belül a székelység sorsa szívügyem marad. De válasszuk ketté a dolgokat: ne nacionalizáljuk a szentet és ne szakralizáljuk a nemzetet.”
Napjainkban az állam és az evangélikus egyház kapcsolatáról szólva úgy véli, hogy még ha tapasztalhatnak is befolyásolási szándékot, de ebben nem kell partnernek lenniük. „Köztudott, hogy kész vagyok nyíltan megfogalmazni kritikáimat, mint ahogy egyetértésemet is. Azt például örömtelinek tartom, hogy a kormány számára fontos a család vagy épen a nemzetpolitikai, és e téren is együtt kíván működni az egyházakkal. Ugyanakkor zavar, ha úgy születnek döntések elvileg az érdekünkben, hogy arról előzetesen meg sem kérdeznek minket. Ilyen volt az iskolai hitoktatás kötelezővé tétele: a kormány jó szándékát nem kérdőjelezem meg, de az intézkedés nem használt a templomi közösségeinknek, ahová ezáltal kevesebb fiatal jár. De szintén vállaltam a kormány álláspontjától igencsak eltérő véleményem menekültügyben, vagy a tanárok helyzetével kapcsolatban.”
Az egyház ezért kapott kívülről és belülről is kritikát, bár nem nyíltan. Néhányan amiatt aggódtak, hogy a megszólalásai miatt büntetésből állami forrásoktól eshet el az egyház, amire Fabiny úgy válaszolt az aggódóknak, hogy „csak nem gondoljátok, hogy az egyháznak járó forrásokat megvágja egy kereszténydemokrata kormány csak azért, mert felhívom a figyelmet a bajokra?” A püspök fontosnak tartja, hogy
„ne az határozza meg a kritikus szemléletet, hogy kapok-e büntetést érte, vagy sem”.
Szerinte az egyháznak kritikusan, de szolidárisan kell állnia a mindenkori kormányzathoz. „Ezzel együtt pedig várom, hogy egy polgári kormány kritikusa legyek. Most is ezt a szemléletet tartom érvényesnek.”
Az interjúban értékelte az orosz-ukrán háborút is, amelyről szólva leszögezte, hogy „csak akkor hiteles az Istentisztelet, a húsvéti körmeneten való részvétel, „ha a zsarnokság ellen felemeljük szavunkat”. A semlegesség hangoztatása azonban nem ezt az értékrendet követi. A kormány által követelt békét úgy értelmezte, hogy egy előle fontos, a keresztény értékrend alapját jelentő szórend szerint lemarad, ez pedig az igazságosság. „Igazságos békére van szükség, mert csak az a béke lehet valóságos és fenntartható, ami az igazságon alapul. Attól pedig mindenképp óva intenék, hogy Kirill orosz ortodox pátriárka szavait magáévá tegye, aki egyfajta szent háborúról beszél. Súlyos félreértés, ártalmas és teológiailag elfogadhatatlan az ukrajnai háború metafizikai szintre emelése, a jó és a gonosz küzdelmeként való ábrázolása. Nincsen szent háború, csak szent béke.”
A beszélgetés erényei közé tartozott az is, hogy nem maradt ki Magyarország és az Európai Unió viszonya sem. Erről Fabiny Tamásnak az a véleménye, hogy jobban kellene az európaisággal közösséget vállalni, amiért egyénileg is tehet mindenki.
„Ha van módunk utazni, keressük, éljük át, tegyünk magunkévá az európai kultúrát, annak emelkedettségét, igényességét és engedjük, hogy mindez a gondolkodásunkra, viselkedésünkre is hasson!”
Kijelentette, hogy ez az útja annak, hogy végre levetkőzzük a kisebbrendűségi érzésünkből, frusztráltságunkból fakadó pökhendiséget, amelyről egyébként nemrégiben a tapasztalt diplomata, Prőhle Gergely ugyancsak részletesen beszélt. „És ha mi – egyéni és közösségi szinten egyaránt – nagyvonalúak, nyitottak és jó modorúak vagyunk, akkor talán nagyobb sikerrel értetjük meg magunkat is.” – mondta az üdítően józan Fabiny Tamás evangélikus püspök a húsvéti interjújában.
Címlapkép: Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke igét hirdet a húsvétvasárnapi ünnepi istentiszteleten a budavári evangélikus templomban 2023. április 9-én. - MTI/Kovács Tamás