Alaposan kiborult a napokban Juhász Hajnalka. A KDNP alelnöke az EU-ban Katar-gate néven elnevezett ügyről nyilatkozta keserűen, hogy
„a baloldali képviselők nem a megtisztuláson dolgoznak, hanem összezárnak, egy ilyen korrupciós botrányt özönvízszerű lemondásoknak kellene követniük, ez azonban elmaradt”.
Pedig kézenfekvő szerinte a megoldás:
„A nagy kapkodások közepette korrupcióellenes reformokat fogalmaznak, ahelyett, hogy nagymértékű tisztogatásba kezdenének a soraikban”
– fogalmazott félreérthetetlenül.
„Az már csak hab a tortán, hogy Eva Kaili mentelmi jogának felfüggesztése után nem mondott le a mandátumáról, az előzetesben is tovább kapja a fizetését, sőt, azt nyilatkozta, hogy vissza akar térni az aktív politizáláshoz”
– folytatta, amiben van igazság, ez tényleg indokolhatatlan. Mindenesetre, ha nem hallott róla, az alábbi eseteken keresztül talán megérti, miért fortyognak itthon is hasonló indulatok.
Mivelhogy nagyjából ugyanez történt a fideszes Völner Pál esetében, mint Eva Kailiéban. Völner a mentelmi jogának felfüggesztése után ugyancsak nem mondott le a mandátumáról, pedig már másnap meg is gyanúsította az ügyészség vesztegetéssel. Neki még búcsúpénz is járt, ráadásul rövid időn belül két végkielégítést zsebelhetett be, mivel az államtitkári posztról való lemondása után 6 millió forintot kapott, a parlamenti mandátum lejárta után pedig 4 millió forintra számított.
Azután itt van Schadl György, akinek ugyan nem volt mandátuma, de az igazságszolgáltatás részeként a hatalma sokkal nagyobb volt, mint egy „mezei képviselőnek”. Ő Völnerrel együtt ugyancsak korrupciós bűncselekmények elkövetése miatt áll vádlottként a bíróság előtt már, mégis, egy egészen szürreális jogszabály, illetve az állami bürokrácia érthetetlen tehetetlensége következtében a mai napig ő az elnök, ami nyilván okozhat némi morális feszültséget a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar tagjai között.
Persze Kailihoz, Völnerhez hasonlóan más, ugyancsak korrupciós ügybe keveredő politikusnak is járt végkielégítés: Simonka György fideszes képviselőnek például, akire az ügyészség nyolc és fél év fegyházbüntetést és 850 milliós vagyonelkobzást kért, 4,5 millió forint és a szintén fideszes Boldog Istvánnak pedig közel 6 millió. És az MSZP-s Tóth Csabának is, akinek márciusban függesztette fel a parlament a mentelmi jogát az ügyészség kérésére, miután 280 millió forint kenőpénz elfogadásával gyanúsítják.
Szóval Juhász Hajnalka nyilván belátja, hogy bárhol, ahol ilyen esetek előfordulnak, azoknál nagymértékű tisztogatás férne rá. És valóban, a sajtóban megjelenő hírek szerint akár a kormánypártokat nézzük, akár Tóth Csaba politikai közösségét, biztosan nem ártana valami ilyesmi. Schadl esetében noha a politikai főszereplő Völner Pál egykori államtitkár, a végrehajtók jogellenes kiválasztásához az igazságügyi tárca közép- és felső vezetése is asszisztált – írja tanúvallomásokra alapozva a HVG, ami súlyosabb, mint gondolnánk. A minisztérium dolgozói – ha közben netán kellemetlenül is érezték magukat – minden utasítást teljesítettek, ami felülről érkezett, így nyerhettek végrehajtói kinevezést Schadl György engedelmes lekötelezettjei.
És persze, itt nincs vége. „Nem Völner-Schadl ügynek kellene hívni az elmúlt időszak legsúlyosabb magyar korrupciós botrányát, hanem Rogán-ügynek” – ezt már a kormánypártokat érintő korrupciós ügyeket szakszerűen feltáró parlamenti képviselő, Hadházy Ákos mondta a Klubrádióban, ahol azt is hangsúlyozta, hogy a sajtó elvétve foglalkozott azzal, hogy a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter hogyan is kapcsolódhat a „végrehajtó maffia” ügyeihez. Éppen ezért részt vett az ügy első tárgyalásán, hogy felhívja a figyelmet arra, szerinte Rogán Antal kabinetminiszternek is a vádlottak padján kellene ülnie.
A 24 ráadásul talált ilyen szálat. Mint a lap megírta, a Schadl György sofőrjeként és személyi asszisztenseként tevékenykedő férfi feljegyzései alapján rengeteg készpénzt szállított, egy naplóbejegyzése pedig arról árulkodik, hogy egy ízben Nagy Ádámnak, Rogán Antal kabinetfőnökének vitt el egy autót, amelynek kesztyűtartójába előzetesen 1 millió forint körüli összeget kellett elhelyeznie. A történtekről Nagy és a Rogán által vezetett Miniszterelnöki Kabinetiroda is hallgat. A nyomozati iratok szerint a végrehajtói kar elnökének a Karmelita kolostorba és a Rogán-féle minisztériumba is bejárása volt, miközben az ott lakókkal szemben nyilván nem kellett végrehajtási cselekményeket foganatosítania.
Visszatérve Juhász Hajnalkához, aki a kereszténydemokrata párt tagjaként parlamenti képviselő, végzettsége szerint jogász, életrajza szerint pedig tapasztalt szakember. 2014-2018 között ráadásul az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott, tehát a Völner-Schadl ügy esetében a hazai pályát kellene csak átlátnia, amit nyilván jól ismer. Az Európai Parlamentben kirobbant botrányban minden bizonnyal tájékozódik, de sokkal hatékonyabb lenne, ha a saját politikai közösségében emelné föl a szavát az ugyancsak botrányos korrupciós ügyben. Nyugodtan hagyhatja tehát az EU ügyét másra.