Kocsis Máté a Fidesz frakcióvezetője Facebook oldalán azt írta, hogy Gyurcsány Ferenc „vezetésével” az egész ellenzéknek – a „gazembereknek” – „bevallottan (!) az a stratégiájuk, hogy minél több beteg és halott legyen”. Jaj. Mit lehet erre mondani?
(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Eszembe jut egy interjú, amit egy online műsor számára Bangóné Borbély Ildikóval készítettem, aki aggódva ismételgette, hogy a felvett adásban mindenképp legyen szó az oltásról és az oltásra bátorításról, mert a Fidesz annyira rájuk tolja az oltásellenességet. Én sem viselném jól, ha négyzetkilométernyi médiafelületeken halálpártisággal vádolnának. És valójában meg is vádolnak, hiszen ellenzéki állampolgár vagyok, ebbe a „gazemberekbe” én is beletartozom. Hogyan tisztíthatnánk meg a közbeszédet ilyen öncélú gyűlölködésektől?
Kocsis Máté markáns szavai öncélú gyűlölködés? Kevés olyan fideszes megnyilvánulást hallhatunk, amely ne lenne patikamérlegen lemérve, kitanácskozva, stratégiára felfűzve. Különösen azok a mondatok kiszámítottak, amelyeket nap mint nap hallunk. A gyurcsányozás pedig bőven ebbe a kategóriába esik. Sajnos, az oltásellenességgel vádaskodás is. Az előbbi oka egyszerű. Gyurcsány Ferenc az egyik legelutasítottabb politikus, vele kell riogatni, ráadásul személye ellenében könnyebb saját táborukat is egyben tartani.
Az oltásellenesség vádja sem hirtelen ötlettől vezérelt. Róna Dániel mondta azt egy elemzésében, hogy azért vádolja a kormány minden fórumon oltásellenességgel a nyilvánvalóan nem oltásellenes ellenzéket, hogy az oltás témájánál horgonyozza le a közbeszédet. Egyrészt a kormány vádaskodása is az oltás jelentőségét emeli ki, de kiemeli még inkább, ha az ellenzék is elkezdi bizonygatni saját oltáspártiságát. Ezáltal a politikai ellenfél is elismeri az oltakozás fontosságát. És miben áll egyedül jól a kormány a koronavírus elleni harcban? Hát az oltóanyag beszerzésben. Sakk-matt.
Óva intem magunkat azonban attól, hogy ezért a kommunikációs bravúrért hátba veregessük kormányunkat.
Ideje felvérteznünk a fizikai immunrendszerünkön túl a politikai immunrendszerünket is. Kocsis Máté egy percig nem kampányolna hazugsággal, sem gyűlölködéssel, ha szavazói nem tapsolnák meg őt ezért. A Telex hetente összesített lájkbajnokságának egyik elemzésében beszél arról, hogy minek köszönheti a jó Facebook számait Kocsis Máté. Bősz lelkesedéssel posztol Gyurcsányról, majdnem annyit, mintha a DK Facebook oldalát nézegetnénk, a különbség csak az ellenkező előjel. A cikkemben idézett gyurcsányozós posztja ugyan nem hoz (egyelőre) rendkívüli számokat, de egy 17-i Gyurcsány Ferenc beszédét közzétevő videója például kiugróan teljesített.
A fideszes szavazók rezonálnak a gyurcsányozásra, ezért Kocsis Máté odaadóan gyurcsányozik is. Ez világos, ez érthető, bár engem azért irritál(na) ellenzéki szavazóként, ha az egyik általam követett ellenzéki politikus folyton Orbánnal riogatna, épp elég belőle az, hogy ő Magyarország miniszterelnöke. De sokan az ellenzéki táborból sincsenek így ezzel, hátborzongatás céljából itt is népszerűek az Orbán szavain szörnyülködő mémek, és az ő beszédeit is megosztják gyakran elrettentés céljából.
Más azonban az, amikor Kocsis Máté már nem egyszerűen gyurcsányozik, hanem egy az egyben halálpártisággal vádolja meg politikai ellenfelét.
Ennek nem szabadna beleférnie. Ellenzéki oldalon sem pepitában, hogy egy ellenzéki politikus halálpártisággal vádolja meg Orbánt. Nemcsak a politikai osztályon múlik az, hanem mindannyiunkon, hogy milyen a politikai közbeszéd szintje. Ha azt a politikust – verbálisan – a szőnyeg szélére állítanánk, aki ilyen irreális mértékben démonizálja ellenfelét, nem érné meg neki ezt tenni.
Erre a polgári mentalitásra a gyűlöletmentesség pacifizmusán túl létezik egy másik szempont is. A lelki egészségé. A közvélemény-kutatási adatokban a legnépesebb csoport sem nem a Fideszhez, sem nem az „egyesült ellenzékhez”, hanem egy harmadik csoporthoz szokott tartozni, a bizonytalanokhoz, akik vagy nem akarnak politikával foglalkozni, vagy nem szánták még rá magukat az állásfoglalásra. E
z a népes tábor nem feltétlenül a köz ügyei iránti közöny miatt nem foglalkozik politikával (túl azon, hogy sok olyan bizonytalan van, aki nagyon is foglalkozik vele, csak nincs lenyűgözve általa). Sokan éreznek felelősséget hazájuk, környezetük, szűkebb pátriájuk sorsa iránt, csak egész egyszerűen saját lelki egészségük is fontos a számukra.
Sokkal nehezebb elmagyarázni azt, hogy én miért foglalkozom közélettel, amikor azt a magyar nyilvánosságban a politikusok ilyen színvonalon űzik, mint megmagyarázni azt, hogy mások bizony szűrik a tartalmakat. Elkapcsolják a hírekkel foglalkozó tévéket, nem követik a politizáló Facebook ismerőseiket. Én is ezt tanácsolnám nekik! Miért mérgezzék magukat például olyan bejegyzésekkel, mint Kocsis Máté posztja, és olyan hírekkel, amelyek ezt visszhangozzák?
A mondanivalója semmi, a tartalma tisztán hazugság és gyűlölet. Hiába nevezzük az ókori görögök óta idiótáknak azokat, akik nem foglalkoznak közélettel, valójában lassan inkább azon polgáraink lelki érettsége kérdőjelezhető meg, akik fogyasztják az ilyen színvonalú tartalmakat, és itt rácsodálkozom magamra is, mert én is fogyasztom. Minek?
Damoklész kardjaként lebeg a fejünk fölött Zuckerbergék terve, amely szerint akár teljesen kikapcsolhatják a politikai tartalmakat a kék közösségi oldalról. Valószínű ez ilyen radikálisan nem fog megvalósulni, de az nagyon is elképzelhető, hogy jelentősen csökkenni fog a (párt)politikai tartalmak elérése a Facebookon a jövőben. Korábban aggódtam emiatt, de már egyre kevésbé aggódom. Nem feltétlenül eredményezi ez azt, hogy mivel nem kísérhetjük a politikát figyelemmel, tényleg a lovak közé kerül majd a gyeplő. Azt sem jelenti feltétlenül, hogy innentől kezdve csak politikus influenszereink lesznek, akik családjukkal pózolnak majd a jövőben ahelyett, hogy munkájukról informálnának bennünket. Arra lesznek rákényszerítve politikusaink, hogy minőségi tartalmakat tegyenek közzé a nyilvánosságban.
Nemcsak a közösségi oldalon fog végbemenni ez a változás. Minél érettebbek vagyunk össztársadalmilag, annál kevésbé leszünk hajlandóak színvonaltalan agitpropot hallgatni. Annál kevésbé óhajtjuk majd frusztrációinkat politikai ellenfeleinken és a másképp gondolkodókon levezetni. Annál kevésbé éri majd meg ezeket az indulatokat gerjeszteni is. Rajtunk múlik milyen a közéletünk, a közbeszédünk, minden lájkunknak, reakciónknak, megosztásunknak és kikövetésünknek is jelentősége van.
Éljünk vele felelősen! Azt pedig mindannyiunknak javaslom, hogy tartsunk időközönként közéleti böjtöt.