(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
„A fedélzeti kamerák elterjedésével egyre több bizonyíték kerül napvilágra olyan szituációkról, melyek során gépjárművezetésre pszichikailag alkalmatlan sofőrök veszélyeztetik mások életét” – olvasható az Alfahír cikkében, amely arról számol be, hogy a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértés elkövetése miatt a hatóság ismeretlen összegű szabálysértési bírságot szabott ki (illetve 3 büntetőpontot is adott) egy büntetőfékező sofőrre.
A fenti sorokból kulcsfontosságúnak tartom a pszichikai alkalmatlanságot, illetve fordítsuk meg: a pszichikai alkalmasságot. A közúti közlekedés ugyanis alapjáraton veszélyes üzem, sérüléssel, halállal járó balesetek sajnos akkor is bekövetkeznek, ha arra külön, szándékos szabálytalansággal senki nem segít rá. Elég hozzá a pillanatnyi figyelmetlenség, egy rosszul felmért közlekedési szituáció, rossz állapotú útfelület, műszaki hiba stb. Nem mondom, hogy soha nem szabálytalankodtam, mert erről papírom is van: egyszer a 405-ösön nem vettem észre a 80-as táblát (a korlátozással ellátott szakasz előtt és után is 100 km/h volt akkor a megengedett sebesség), és meg is kaptam a fotót a rendőrségtől, amely szerint 98-cal haladtam. Ez egy figyelmetlenségből eredő gyorshajtás volt, de ha már a 4-est és az M5-öst összekötő 405-ös útnál tartunk, itt (is) számtalanszor tapasztaltam, hogy záróvonalon, forgalomtól elzárt területen, lekanyarodó sávban elképesztő sebességgel előznek. Nem figyelmetlenségből, hanem teljesen tudatosan, sorban, egymás után veszélyeztetve mások életét. Konkrétan: azért, mert vannak olyan sofőrök, akik magasról tesznek a szabályokra, akik néhány perc, vagy hosszabb útnál mondjuk néhány tucat perc „nyereség” érdekében, vagy csak simán a száguldás élményéért nem normális ember módjára viselkednek, és így emberek halnak meg.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2020. IV. negyedévben bekövetkezett 3302 közúti balesetből 129 volt halálos, amelyekből 107 történt járművezető hibájából. Ezen belül pedig így oszlottak meg az esetszámok:
- sebesség nem megfelelő alkalmazása: 49,
- szabálytalan irányváltás, kanyarodás, haladás: 23,
- elsőbbség meg nem adása: 19,
- szabálytalan előzés: 6,
- egyéb járművezetői hiba: 10.
Mindegyikben lehetnek figyelmetlenségből adódó esetek, de egészen biztosan van köztük sok olyan is, amikor a járművezető teljesen tudatosan, szándékosan követte el azt a szabálytalanságot (vagy akár egyszerre többet), ami végül emberéletet, vagy emberéleteket követelt.
Van olyan ismerősöm, aki felhőtlenül és felelőtlenül száguldozott, egészen addig, amíg fel nem borult az autójával. Szerencsésen megúszta. Sem neki, sem másnak nem esett komoly baja. Az eset után jelentősen megváltozott a vezetési stílusa. De talán nem kéne mindenkinek ilyen élményben részesülnie ahhoz, hogy rádöbbenjen, mennyire elképesztő aránytalanság van a direkt elkövetett szabálytalanságokból adódó „előnyök” (pár percet nyerni, élvezni a száguldást, nyomkodni a telefont, menőzni a barátnőnek stb.), és az így kioltott emberéletek között.