(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
„Te, anyus! Nem szeretem én a kormányt, sőt utálom, azt sem hiszem el nekik, amit kérdeznek, de azért lássuk be, ebben nagyon igazuk van, hogy az ellenzék oltásellenes. Te, anyus, ebben a kérdésben inkább hallgassunk a kormányra, meg a vakcinatáblázatuk is biztos pontos volt, az a Karikó meg a többi tudós csak kötekedett, amikor krtitizálták. Ha a kormány másban sokszor ferdít is, ebben, hogy az ellenzék oltásellenes, teljesen igazuk van, szerintem oltassuk be magunkat!”
Ha igazak a kormány állításai, miszerint a magyar emberek inkább rájuk, mint az oltásellenes baloldalra hallgattak, akkor a fenti, elképzelt érvelésnek sok ellenzéki családban el kellett hangoznia. Ugyanis: több mint 5 millióan kapták már meg legalább az első oltást, a Fidesznek pedig jelenleg mintegy 2,5 millió szavazója van. Ha azt a nyilvánvalóan életszerűtlen esetet vesszük is alapul, hogy minden kormánypárti szavazó beoltatta magát, akkor is marad legalább 2,5 millió beoltott, akikről tudhatjuk, hogy nem kormánypártiak, sőt, sokan kifejezetten ellenzéki szavazók.
Figyelembe véve a magyar társadalom (politikai szempontból) szétszakítottságát, elég valószerűtlen, hogy ellenzéki szavazók százezrei, milliói éppen a vakcinák ügyében fogadták el a kormánypárti narratívát, hogy „az ellenzék oltásellenes”. Szomorú, hogy miközben például Szijjártó Péter Kínában arról beszélt, hogy a kormány nem tekintett ideológiai kérdésként az oltásokra, György István államtitkár most éppen június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján érezte szükségét, hogy az operatív törzs tájékoztatóján meghajtsa az „oltásellenesség” kommunikációs rollerét, amikor megköszönte a magyar embereknek, hogy a kormányra hallgattak és „a baloldal intenzív oltásellenes kampánya ellenére felvették az oltást.”
Emlékeztetőül: az oltásellenesség narratíváját arra építette a Fidesz-kommunikáció, hogy az ellenzék vizsgálta volna a Sinopharm vakcinák beszerzésének körülményeit, illetve hiányolták az oltóanyag hatásosságát alátámasztó adatok ismertetését. Vagyis a kormány az ellenzék egy adott vakcinával szembeni fenntartását úgy fordította le (inkább ki), mintha általában az oltás ellen agitálnának. Ez pedig egészen egyszerűen nem igaz, amit egyébként még Fidesz-szimpatizánsok egyharmada is így gondolt a Publicus áprilisban közölt kutatása szerint. Külön pikáns, hogy a kormánypártiaknak csak 51, az ellenzékieknek viszont 59%-a válaszolt „inkább igen”-nel arra a kérdésre, hogy beoltatnák-e magukat, ha választhatnának az oltóanyagok közül. Ebből arra lehet(ne) következtetni, hogy a kormánypártiak nagyobb arányban hallgattak az „oltásellenes ellenzékre”, mint az ellenzékiek. Márpedig ez elég abszurd lenne. Ahogyan a fenti, elképzelt beszélgetés is. Ez az abszurditás pedig abból ered, hogy a gőzerővel sulykolt kommunikációs panel nincsen fedésben a valósággal.
Az nem meglepő, hogy a kormánypártok minden alkalmat megragadnak arra, hogy a létező összes kommunikációs felületen terjesszék a politikai céljaikat szolgáló üzeneteket. Talán tényleg naiv vagyok, de ha már az összetartozásról van szó (arról is szó van) június 4-én, akár elég lett volna annyi, hogy György István csak úgy simán megköszöni a magyar embereknek (köztük ugye baloldaliaknak, liberálisoknak, jobboldalinak – mindenkinek), hogy beoltatták magukat.