(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Ahhoz egyáltalán nem kell vallásosnak lenni, hogy az ember tudja, mit ünneplünk karácsonykor: Jézus születését. Tiszta sor. Húsvét? Jézus feltámadása, a többségnek még ez is egyértelmű, még ha úgy is tűnik, hogy a nyuszi sok helyen „elviszi a show-t”. Na de mi az a pünkösd? Miért nem kellett hétfőn iskolába menni, miért volt munkaszüneti nap, egyáltalán mire emlékezünk? Nagyon röviden: a Szentlélek kiáradásának az ünnepére, ami egyben a keresztény egyház születésnapja is. Az apostolok cselekedeteiben erről így olvashatunk: „Akik pedig hallgattak [Péter] szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. […] Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.”
Ha a spártaiak hőskölteményéről szóló film címe a 300, akkor az egyház születését feldolgozó alkotás lehetne akár a 3000 is. Akkor, azon a napon egy helyen, Jeruzsálemben volt minden keresztény. Ők háromezren voltak az egyház tagjai. Aztán az elmúlt kétezer éveben történtek egyházszakadások, alapjaiban befolyásolta a kereszténységet a 16. századi reformáció, ennek eredményeképp van Magyarországon ma is több felekezet. Sőt, még felekezeteken belül is vannak különbségek bizonyos kérdésekben, a politikához, a politikai közösségekhez való viszonyulás, vagy más, közéleti kérdések terén is.
Ezt most annak kapcsán foglaltam így sebtiben össze, mert úgy fest, a tízmillió szövetségi kapitány, majd a tízmillió virológus-járványügyi szakértő után itt a tízmillió teológus országa is. A politika és vallás-egyház metszéspontjában sokaknál odáig egyszerűsödik az ellenérzés kifejtése, hogy az egyház beáll az Orbán-kormány mögé. Egyház, de melyik? És mennyire, miben? Persze, nem is alap nélküli a kérdéssel foglalkozni, hiszen a kormány kereszténydemokrataként definiálja magát, ezért a politikai közbeszédben megkerülhetetlen a keresztény-faktor. Ennek mentén több irányvonalat is látok, ami szerintem kifejezetten gátolja, hogy fröcsögő indulatoktól mentesen, értelmesen beszélhessen egymással ateista és hívő, kormánypárti és ellenzéki.
Ilyen akadályozó tényező, hogy egyesek néha egészen elképesztő indulattal, gyűlölettől eltelve szállnak bele nemcsak az egyházakba, hanem a hívőkbe is. Ebben az esetben persze vizsgálni kell a hatalmon lévők felelősségét is, hiszen ha önmagukat nemcsak egyszerűen (politikai kategóriaként) kereszténydemokrataként határozzák meg, hanem – ahogyan azt Orbán Viktor a reformáció 500. évfordulóján kijelentette – hitvalló kormányként, akkor még inkább törekedni kellene rá, hogy mindez a tettekben, például a társadalmi békére való törekvésben is markánsan testet öltsön.
Ugyancsak fontos lenne, hogy senki ne essen abba a súlyos kompetenciazavarba, hogy megmondja, hogy a keresztény embernek melyik politikai közösséget kell támogatnia, kire kell szavaznia. Ez nem összekeverendő azzal, amikor egy vallásos, hívő ember elmondja, hogy milyen megfontolásból, és kit támogat. A gond azzal van, ha egy keresztény ember kifejezetten ki akarja jelölni, hogy a keresztény embernek kire kell szavaznia. Ha ugyanis egy másik keresztény ember nem így tesz, akkor oda jutunk, hogy az egyik hívő ember kétségbe vonta a másik hívő ember hitét. Ami nonszensz! Ez ugyanis kizárólag rá és Istenre tartozik.