„Igazán alattomos módszereket alkalmaznak.” „Fenyegetnek, bántalmaznak és megfélemlítenek.” „Nem láthatod a Napot, ezért elveszted az időérzékedet.” „Nem tudtam aludni; miután eltöltöttél ott heteket, a halál kezd vonzóbbá válni a számodra, mint maradni.” Ezek egy kínai átnevelőtáborból szabaduló keresztény élményei, amelyekről a Radio Free Asia-nak számolt be. Az álnéven Li Yuese-nek nevezett hívő 10 hónapot töltött el egy ismeretlen helyen Kínában, ahová a Kínai Kommunista Párt és az államvédelmi rendőrség emberei hurcolták el. Bűne egyedül Krisztusba vetett hite volt. Vajon mit tanítanak majd róla és sorstársairól a Budapestre érkező Fudan Egyetemen? És mi történik majd azokkal, akik a sorsára rákérdeznek?
(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
2018 óta fokozódik az erőszak a keresztény vallásukat gyakorolni igyekvő kínaiakkal szemben. A kommunista párt kezdi elveszteni a türelmét, miközben a kereszténység egyre terjed a hatalmas ázsiai országban. Különösen a kereszténység protestáns ága, azon belül az állam által elfogadott egyházhoz nem tartozó úgynevezett házi egyházak. A kínai hatóságok ugyan nem vetnek már be tömeges letartóztatásokat, de a razziák, egyéni bebörtönzések és elhurcolások száma nő – állítja riportjában az Economist.
Kínában öt bevett felekezet van, a konfucianizmus, az iszlám, a buddhizmus, a taoizmus és a kereszténység, amely az országban protestánsokból és katolikusokból áll. Nehéz megbecsülni, hány hívő is él Kínában, ahogy ez minden országban komoly statisztikai kérdés, hiszen nem egyértelmű, kit is nevezzen a tudomány hívőnek. Kínát illetően is számos becslés látott már napvilágot az elmúlt évtizedekben. Salát Gergely előadásából merítve három különböző adatcsoportot idézek.
Egy 1997-ben megjelent Fehér könyv a vallásszabadságról című kiadványban az áll, hogy 18 millió iszlám hívő, 70 millió buddhista, valamint 4 millió katolikus és 10 millió protestáns keresztény él az ázsiai országban. A Sanghaji Egyetem 2007-es becsléséből viszont már más nagyságrendű számokkal találkozunk. Aszerint összességében 300 millió hívő él Kínában, köztük 40 millió keresztényről (10 millió katolikus, 30 millió protestáns) és 200 millió buddhistáról beszélhetünk, beleértve a taoistákat és sokfajta népi hiedelemvilág követőjét is, attól is függően, kit nevezünk hívőnek.
A 2010-es, Kína vallásos élete elnevezésű felmérés még ennél is nagyobb számokkal dolgozik. A kutatás azt állítja, hogy Kína teljes népességének a több mint fele, 56,2%-a a régi kínai, népi hit követője, 13,8%-a buddhista, 12,9%-a népi vallásossággal kevert taoista, 0,8%-a tisztán taoista, 2,4%-a keresztény, 1,7%-a iszlám hívő és csupán Kína lakóinak 12,6%-a nem vallásos vagy ateista. Egy 2012-es becslés pedig még nagyobb létszámúnak határozza meg a népi vallásosság híveit, és csak a felének az ateisták arányát.
Abban a legtöbb kutatás egybecseng, hogy a keresztények több mint háromnegyede protestáns felekezetű, akiknek legalább a fele nem a hivatalosan elismert protestáns egyházhoz, hanem házi gyülekezetekhez tartoznak. Növekvő számuk mellett – amelyet összességében a tudomány 60-80 millió közé helyez – azért is tart az állam a keresztény közösségektől, mert tisztában van azzal, hogy milyen nagy szerepet játszott a vallás más országok antikommunista mozgalmaiban. Ráadásul amíg a muzulmán kínaiak fele az ujgur etnikai kisebbségekhez tartoznak, addig a keresztények az ország szívéből és a középosztály tagjaiból kerülnek ki.
Hszi Csin-Ping, a Kínai Kommunista Párt első embere 2015-ben indította el a „kínaizáló” kampányt, amellyel a párt a különböző vallások híveit célozta meg. Ennek hatásait nyögi az ujgur kisebbség is, akiket tömegesen hurcolnak el átnevelőtáborokba, ahol bántalmazzák a rabokat és megerőszakolják a nőket, a gyermekeket pedig árvaházakba szakítják el szüleiktől. Beszámolók szerint a keresztényekkel szemben is egyre durvul a bánásmód, és az állam újra olyan szigorúan lép fel velük szemben, mint a Kínai Népköztársaság korábbi évtizedeiben.
Tilos Krisztust az állam fölé helyezni, tilos külföldi vallási rendezvényeken részt venni, ahogy az iskolából is kitiltották a hitet, és az állam a templomrombolástól sem riad vissza. 2017-ben közvetlenül karácsony után egy katolikus templomot romboltak le, és elpusztítottak vele minden vallási eszközt a hozzátartozó keresztúttal együtt. 2018 év elején egy 50 ezer hívő befogadására alkalmas, a gyülekezeti tagok által megfinanszírozott és 2009-ben épített templomot robbantottak fel, arra való hivatkozással, hogy a közösség nem jegyeztette be magát a hivatalos szerveknél. A vezetőik közül voltak, akiket 1-7 évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek, másokra hatalmas bírságokat róttak ki, az egyik pásztor feleségét pedig átnevelő táborba küldték.
Az utóbbi hónapokban a világjárvány miatt a keresztény hívek is az internetes fórumokra kényszerültek. Létezik pár WeChat (kínai közösségi média) fórum keresztények számára. Az Economist-nak nyilatkozó kínai lelkész elmondása szerint 50 %-kal is többen vesznek részt az online istentiszteleti alkalmakon, mint korábban a személyes eseményeken. Ezekkel a részben földalatti házi gyülekezetekkel nehezebben bánik el az állam, mint a bevett egyházakkal. A hivatalos vallási közösségek kínaizálása könnyen keresztül vihető a templomok állami „feldíszítésével”, kínai zászlókkal és állami vezetők hatalmas portréival. Ezt a házi közösségek esetében razziák alkalmával tudják ellenőrizni vagy végrehajtatni.
Egy ilyen rajtaütés alkalmával az egyik keresztény pásztor azzal utasította el a pártfőtitkár képének kihelyezését, hogy az a kereszt mellett még azt a hatást keltené, mintha a pártfőtitkár az egyik lator volna Jézus mellett. Egy másik házi gyülekezet lelkészét, aki egyike a legismertebbeknek, Wang Yi-t, 2018 decemberében börtönöztek be 9 évre, mert bűnösnek merte nevezni a pártfőtitkárt a keresztényüldözés miatt. 2019 novemberében egy másik gyülekezet vezetőjét pedig 4 évre ítéltek el illegális üzleti tevékenység vádjával.
Ezekről a tragikus eseményekről írhat-e majd egy jól tanuló magyar egyetemi hallgató, aki felvételt nyer a leendő budapesti Fudan Egyetemre? Vagy ösztöndíjáért cserébe kerülnie kell majd az érzékeny témákat? Vajon csak a kampusz területén kell majd „jól viselkednie” az odajáró diákoknak, vagy esetleg megfigyelik majd őket magánéletükben is, hogy kellő odafigyeléssel nyilatkoznak-e Hszi Csin-ping elvtársról? Miközben Kínában fokozódik a keresztényüldözés, a keresztény szabadság zászlaját lobogtató kormányunk 500 milliárd forinttal vendégeli meg hazánkban Kína rangos állami egyetemét, a vallásszabadságot természetesnek vevő CEU-t pedig elzavarta. A kormány olyan lelkesen árulja el Krisztus keresztjét, hogy még a 30 ezüstöt is ő fizeti ki érte, 2000 év inflációjával megspékelve.