Az Ukrajnában zajló, egyre véresebb geopolitikai játszma nemcsak amiatt kell, hogy érdekelje hazánk közvéleményét, mert Magyarország határától nem is olyan messze birodalmak küzdenek egymással a globális uralomért, hanem azért is kiemelten hangsúlyos a téma, mert kárpátaljai nemzettestvéreink életükkel fizetnek ebben a konfliktusban.
S tragikus haláluk értelmetlenségét csak tovább fokozza, hogy nem is lehetnek tisztában azzal, hogy ki ellen harcolnak,
kinek a zászlaja alatt, és mely ország, kormány érdekében áldozzák fel a legértékesebb kincsüket, az életüket.
Lőrinc Sándor, a Donyeckben elesett kárpátaljai ifjú vajon tudta, hogy amikor Kelet-Ukrajnában az úgynevezett orosz-barát szakadárok ellen fegyvert fogott, akkor - többek között - a nyugat-ukrajnai kínai pénzügyi érdekeket, milliárdos befektetéseket védte?
Miután keleti szomszédunk alkalmasint ketté szakadt (gyakorlatilag atomjaira hullott), a jellemzően iparosodott keleti régió nélkül, Ukrajna újra az egyébként legendás mezőgazdaságára kellett, hogy támaszkodjon. Körülbelül 32 millió hektár, kiváló minőségű termőföld áll az ország rendelkezésére - már persze, amit ebben a kritikus helyzetében ebből hasznosítani képes.
(Tavaly 63 millió tonna gabonát termeltek még így is).
Azonban, hiába a kínálati oldal, ha nincs kereslet, már pedig ebben az esetben ez a két oldal egymásra talált. Miközben úgy szokás jellemezni az ukrán válságot, hogy az Egyesült Államok és Oroszország egymásnak feszül,
Kína igen hatékonyan halászik a zavarosban.
Odáig jutott ez a folyamat, hogy
Kína legnagyobb kukorica beszállítója Ukrajna.
Ezzel egyébként megelőzte a vonatkozó listán az Egyesült Államokat is. Ami mondjuk nem volt nehéz, hiszen Peking gabonát korábban csak az amerikaiaktól vásárolt, ez pedig komoly kiesést jelenthet az amerikai mezőgazdasági szektornak.
Ugyanakkor, ez nem pusztán egy szimpla kereskedelmi egyezmény,
Kína 2012-ben annak fejében adott Ukrajnának kölcsön 3 milliárd dollárt, hogy a következő 15 évben a gabona egy része a keleti birodalom tulajdona.
De nemcsak az agráriumba folyik irdatlan kínai pénz, hanem például az ingatlan piacba, az információs szektorba és az IT-ba is jutott 15 milliárd(!) dollár.
Kínának nyilvánvaló módon jól jön a Washington és Moszkva által kivéreztetett, valamint saját korrupt vezetése miatt önmagában életképtelen Ukrajnára jellemző alacsony beruházási költség, még akkor is, ha ezzel szembe kerül a térségben korábban hangsúlyos két nagyhatalommal.
Igaz,
a "kukorica-diplomácia"
már 2009-ben elkezdődött. Az akkor Viktor Janukovics vezette ország Pekingtől kapott támogatást egészségügyi kiadásokra (influenza járvány), valamint infrastrukturális fejlesztésekre (kijevi körgyűrű, hídépítés a Dnipro folyón). Azonban a kelet-ukrajnai válság okozta káosz - paradox módon - tovább serkentette a bizniszt, miközben már Majdan előtt is a kínaiaké volt az ukrán agrárium 5 százaléka.
A most regnáló ukrán elnök, Viktor Porosenko már odáig jutott a Moszkva-ellenességgel, hogy idén júliusban megtartották az első kínai-ukrán tudományos, technológiai fórumot. Sőt, a kínai technológia már megjelent az ukrán hadseregben is, és már terítéken van az ukrán gázszolgáltatók felvásárlása is.
Ebben a furcsa helyzetben tehát kifejezetten érdekes Oleksander Krasnopolsky ukrán mezőgazdasági miniszterhelyettes nyilatkozata:
az idei kukoricatermés nem lesz több 23 millió tonnánál, 5-6 millió tonnát vitt le az aszály; ugyanis az ország középső és északi részén, amely az ország fő kukoricatermő vidéke, csaknem 50 napig nem volt eső.