Az már tényleg a net rémséges tárházának ócska szekrénye poros alján megbúvó, penészhegybe költözött, használat nélkül kidobásra ítélendő, haszontalan giccsrettenetének egyik reménytelenül bosszantó példája, ha olyanra bukkanunk, hogy hazánk egyik legnépszerűbb egyetemének hallgatói közzétesznek egy olyan videót a YouTube-on, amelynek bármelyik mozzanatáért a Puzsér-Dancsó páros egymás vállába kapaszkodva követne el őrületbe forduló habzó kacajból eredő rituális öngyilkosságot. Miért? Szakmai alapokon nyugvó kritikánk következik:
- A zene a Mucsajvölgyhátalsódombváraljai borospincék árnyékában rendezett "II. Hagyományteremtő sör- és virslifestival" hajnal négyes szintibulijának azon perceit idézi, amikor a zenész kollega éppen hátraesett a sámlin, és az esti önjelölt bohócdoktor állt volna a méltatlanul elhanyagolt hangszer mögé. És amúgy mennyire kellett fullba tolni a kretént ahhoz, hogy valaki heurékát kiáltson azért, mert rátalált a Goombay Dance Band Fly Famingo című számára, és úgy érezte, hogy itt most megszületik valami intermediális lombikcsoda?
- Énekelni én is így szoktam a zuhany alatt, ha abban bízom, hogy nincsen egyetlen hölgyvendég sem a lakásban, és kialvatlanul, stresszesen állok be a víz alá, miután tökön rúgott egy részeg kecske. A vokált a szomszéd adja, aki meghallott a fürdőcsöveken keresztül, és mielőtt levizelné a zokniszandálos lábát, becsatlakozik egy pár sorig. Csak a böfögést lekeverték.
- A szöveget randomgenerátorral írhatták az "Elég volt a MAG-arok elpúsztitásából!!!!!!!" és a "Mi, hunok, szkíták, avarok, sumérok, szíriusziak, marsiak, azaz magyarok" legjobb kommentjeiből, miközben a még kiadatlan Pap-Szántai: "Egyetlen sorunk sem volt a fikció szüleménye" és a "Miért íródott az Íliász és Odüsszeia is ékes-magyarul" (amúgy ilyen oldal tényleg van) tanulmánykötetekből olvastak volna fel egy-egy átmulatott éjszaka után az egyetemi kollégium konyhájában a "még egy kilökőt inni kell" utáni, a "még egy feles lefekvés előtt belefér" előtti percekben.
Persze, túloztunk most. Mert ennyire azért nem rettenetes, de megérdemlik a készítők az éles kritikát. És nem azért, mert valakik felvetették egy ELTE-s kurzuson, hogy lehetne-e vidámabb a himnuszunk, hiszen ez egy szeminárium vagy tanulmány keretein belül tényleg érdekes téma, hanem hogy kilépve az egyetemi zárt világból, feltették a netre, vállalva a reakciókat. Nos, ez is egy ilyen reakció. De legalább nem nevesítjük, hogy kik hozták ezt össze, mert nem akarunk személyeskedni, hiszen ettől függetlenül lehetnek rendes lányok és ügyes srácok köztük (bár nagyon taktikusan úgyis belerakták a feltöltött anyagba). Az azért dicsérendő, hogy odaírták, hogy nem céljuk a "nemzeti érzetünk" megsértése.
Persze fenntartjuk azt a reményteli eshetőséget, hogy ők sem gondolták komolyan (ezt mentségükre lehetne írni az esztétikai bíróság rögtönítélő tárgyalásán). Ebben az esetben a kritika azokra vonatkozik, akiket parodizáltak.
Egyébként
Nem az a baj, hogy értelmetlen kérdés az, hogy milyen lenne a magyar néplélek, ha más himnuszunk lenne. Ahogy az is az, hogy "bezzeg másoknak milyen vidám, mi meg itt kesergünk mindig". Ezek újra és újra előkerülnek, miközben sokszor azt az alapvető szempontot is figyelmen kívül hagyják a túlbuzgó lényeglátók, hogy a himnusz egy műfaj, amelynek vannak szabályai, így például hiába szeretnék sokan, hogy a Quimby és a Csík zenekar közös slágerének átirata, a Tartsd magad nemzetem legyen az új himnusz, még elméletben sem lehet az. És nemcsak azért, mert Kölcsey zseniális alkotásával szemben rettenetes a szövege (vö. "Táltosok repülnek át az éjen, s kitűzik az ökör-koponyát").
Hasonló őrültség az is, amikor arról megy a vita, hogy miért nem lehet mondjuk diszkósítani, avagy egyéb módon kicsit átmixelni az eredeti Erkel-művet. Érdemes leszögezni, hogy lehet azon lamentálni, hogy egy-egy feldolgozás jó-e vagy sem, sértő-e vagy sem, esetleg korszerű vagy csak gyalázatos. A lényeg változatlan: az nem kérdés, hogy le lehet-e esetleg cserélni felpörgetősebbre vagy gitárszólósabbra a hivatalos himnuszunkat. Nem lehet. Ha zeneileg jó az átdolgozás, ha nem.
Újat írni pedig egyáltalán nem.