Belenyúlnak a bíróságok a devizahiteles szerződésekbe? Óvatos optimizmust ajánlott néhány hónapja a nemrég elhunyt Léhmann György a devizaadósoknak, pedig akkor még nem ismerhette az Európai Bíróság főtanácsnokának minapi indítványát.
A nemrég elhunyt siófoki devizaperes ügyvéd, Léhmann György (aki utolsó interjúját az Alfahírnek adta) néhány hónapja óva intett attól, hogy túlzottan reménykedjenek a devizaadósok az Európai Bíróság közeljövőben várható ítéletében. Ez ugyan még azóta sem született meg, ám egy főtanácsnoka már megfogalmazta előzetes indítványát, miszerint vizsgálhatja a nemzeti bíróság a devizahiteleknél az árfolyamkockázatot a kölcsönt felvevőre terhelő, jogszabályban rögzített feltétel tisztességtelenségét, ha a szerződésben nem világosan és érthetően fogalmaztak.
A Fővárosi Ítélőtábla fordult kérdéssel az Európai Bírósághoz: értékelheti-e a nemzeti bíróság tisztességtelennek az árfolyamkockázatot akkor is, ha a magyar jogalkotó megerősítette azt, hogy ez a kölcsönt felvevőt terheli? Erre felelte az indítványozó főtanácsnok: a nemzeti bíróság vizsgálhatja ezt és ha tisztességtelen e szerződési feltétel, az nem kötelezi a fogyasztót.
Dr. Léhmann György még akkor fogalmazta meg véleményét, amikor egy hasonló romániai ügyben döntött az Európai Bíróság, hasonló véleményt fogalmazva. „A döntés azt mondja ki, hogy a bírónak minden egyedi ügyben vizsgálnia kell, hogy a banki tájékoztatás megfelelő volt-e, vagy sem – mondta akkor a devizaperes ügyvéd. – Nem azt mondja tehát, hogy az árfolyamkockázat teljes egészében a bankot terheli. Arra számítok ez alapján: az árfolyamváltozás nagyobbik részét fizettetik a bíróságok a bankokkal, a kisebbet az adóssal.”
Vagyis a jogász korábbi és a főtanácsnok friss álláspontjából is az következik: minden adós ügyét, szerződését külön vizsgálhatják meg majd a magyar bíróságok is, nem mondatik ki tehát automatikusan az árfolyamkockázat adósra hárításának a jogtalansága. Léhmannak egyébként az volt a véleménye: Európa egyetlen országában sem tapasztalható jogtiprás áldozatai a magyar devizaadósok. Míg ugyanis nálunk az árfolyamkockázatot teljes egészében az adósokra hárították, Lengyelországban a java részét a bankokkal „nyelették le”, Romániában pedig az eredeti, vagyis a felvételkori árfolyamon kötelesek visszaváltani a svájcifrank-alapú hiteleket a bankok. Vagyis – szólt a siófoki jogász sokat hangoztatott példája – egy Erdélyben élő, de román állampolgárságú magyarnak, ha például 2006-ban 10 millió forintnak megfelelő kölcsönt vett fel és megfizetett ez idáig összesen 8 millió forintnak megfelelő lejt, akkor a tartozása most hatmillió forint. A „csonka Magyarország” területén élő devizaadósnak ugyanakkor, aki 2006 óta ugyanígy 8 milliót fizetett vissza, a tartozása most 18 millió forint…
Léhmann György anno arra is felhívta a figyelmet: az „adósmentőnek hazudott, valójában bankmentő, uniós jogot sértő” 2014-es forintosítási törvény elfogadása előtt nem sokkal a Kúria jogegységi határozatot hozott, amiben valóban az állt, hogy az árfolyamkockázat viselésének tisztességtelensége bírósági eljárásban nem vizsgálható, ám leírta azt is, hogy akkor viszont vizsgálható, ha a hitelt felvevő adós nem tudta felmérni a pénzintézet tájékoztatásából azt, hogy mekkora árfolyamváltozás, s ebből fakadó törlesztőrészlet- növekedés várható a törlesztés évei, évtizedei alatt. Ismerve a banki tájékoztatásokat, aligha akad olyan fogyasztó, aki annak a tudatában vágott a svájcifrank-hitelbe, hogy néhány év alatt duplájára nőhet a havi fizetni valója. Ez esetben aligha terjedt volna így el a devizahitel.
Léhmann amondó volt, hogy „a Kúria igenis leírta, mely esetekben kell vizsgálni az árfolyamkockázat adósra hárításának jogosságát, ennek ellenére a törvényből ez már kimaradt, csak a bankok érdekei lettek figyelembe véve”, amit bizonyít, hogy a Bankszövetség elnöke szerint is „példaértékű volt a devizahitelek forintosításakor a kormánnyal való együttműködés”.
Összegezve: a nemrég elhunyt ügyvéd azt a véleményét hagyta örökségül, hogy a kormányzat szerint „megmentett”, terheiket azonban azóta is nyögő devizaadósok óvatos optimizmussal várják az Európai Bíróság állásfoglalását!