Öt európai politikus, aki idő előtt távozott a hatalomból - Ön kit hiányol a listáról?

A következmények nélküliség csak Magyarországon divat?

Václav Klaus

Kicsivel több mint 20 éve búcsúzott Csehország miniszterelnöki székétől a korrupciós vádakkal agyonterhelt második ciklusát töltő Václav Klaus.

A Csehszlovákia fölbomlását követő politikai bizonytalanságban rengeteg támadás érte kormányát, politikusairól az a hír járta, hogy előszeretettel "halásztak a zavarosban". Kormánya ellen több tömegtüntetés is zajlott, majd az 1997-ben kirobbant pártfinanszírozási botrányt és a gazdasági válság kitörését követően, kényszerűen ugyan, de novemberben távozott.

Klaus miniszterelnökként következetesen elhárította a felelősséget a pártján belüli korrupciós botrányokért, melyekről beszélni sem volt hajlandó.

Yves Leterme

A flamand miniszterelnök, illetve mezőgazdasági és halászati miniszter 2008. december 19-én mondott le pozíciójáról, miután kiderült, hogy Leterme és kormányának több tagja befolyásolni akarta a bíróságot az úgynevezett Fortis-ügyben.

A Fortis Bankot 2008-ban államosította a belga és a holland kormány, majd két részre osztották: míg a holland kormány megtartotta részesedését, a Fortis belga és luxemburgi bankhálózatát a francia BNP Paribas banknak adta el a belga kormány.

A Fortis részvényesei, akiket nem értesítettek a lépésről, beperelték a kormányt, és bár első fokon a kormánynak adott igazat a bíróság, másodfokon az ügylet leállítását rendelte el.

II. Albert belga király december 22-én fogadta el a kormány lemondását.

Christian Wulff

A volt német elnök 2012-ben mondott le tisztségéből, miután február 16-án este a Hannoveri Ügyészség kezdeményezte mentelmi jogának felfüggesztését. Ez addig példátlannak számított a német államfői hivatal történetében.

Wulffot azzal gyanúsították, hogy 2007-ben, még Alsó-Szászország miniszterelnökeként tiltott adományokat fogadott el; a további vádak pedig egy igen kedvező magánkölcsönről, az állami pénzből fizetett nagyszabású lobbista rendezvényekről és a botrányt kirobbantó Bild német napilap megfenyegetéséről szóltak.

Húsz hónapon belül ő volt a második német államfő, aki a személye körüli botrányok miatt távozott idő előtt posztjáról (elődje, Horst Köhler szintén távozni kényszerült).

David Cameron

A brit miniszterelnök az általa csupán olcsó kampányfogásként a közbeszédbe bedobott Brexit banánhéján csúszott el végzetes módon.

Az angol politikusnak tavaly nyáron kellett vállalnia a felelősséget döntése következményéért, miután a szigetország lakosságának többsége az Európai Unióból való távozásra szavazott.

Matteo Renzi

Szintén 2016-ban távozott posztjáról Matteo Renzi olasz miniszterelnök, ráadásul előző versenyzőnkhöz hasonlóan szintén egy bukott referendum után.

A politikus súlyos vereséget szenvedett az alkotmány módosításáról szóló népszavazáson, noha kormányzatának közel három éve alatt ezt tekintette az egyik fő politikai céljának.

Mint a példákból kitűnik, vannak kisebb és vannak nagyobb bűnök, politikai hibák, amiért egy felelős állam- vagy kormányfő átadja a stafétát; és van, aki nem önként távozik tisztségéből, de akkor is mennie kell.

Talán költői kérdés de ön, kedves olvasó, talál-e olyan politikai szereplőt innen, 2017 Magyarországáról, aki minden gond nélkül beleillene a listába? Egy olyan országból, ahol a legerősebb ellenzéki pártot éppen sosem látott számvevőszéki bírsággal próbálják meg ellehetetleníteni. Ahol a legerősebb ellenzékbe alkotmányossági aggályokat fölvető módon fojthatják bele a szót egy plakáttörvénnyel.

Ahol a miniszterelnök strómanjai gond nélkül fölvásárolhatják és/vagy beszánthatják a média nem kormánypárti részét. Ahol magyar termőföld egy-két nagybirtokos zsebében landol, és mindezt úgy adják el, hogy ők csupán megvédik azt a külföldi tőkétől. Ahol a miniszterelnök és családja nemzetközi körözés alatt álló, terroristagyanús alakokkal üzletelgethet, majd megránthatja a vállát, mondván: "Na és? Meghalt, nem?"

Ahol a miniszterelnök által az uborkafára fölsegített senkik olcsó drogként teríthetik a magyarországi letelepedéshez való jogot külföldön, olyan embereknek, akikről azt sem tudni, kicsodák.

Talán nem is az az igazi kérdés, ki hiányzik a hazai kormányzatból a fenti listáról, hanem, hogy ki nem...?