Lukács a Tanácsköztársaság időszaka alatt népbiztosként nyolc ember kivégzésére adott parancsot, filozófusként a Rákosi-korszak ünnepelt ideológusa volt, majd a Kádár-rendszer kultúrpolitikájában vállalt kulcsszerepet, néhányan mégis úgy érzik, szobrának helye van Budapesten.
A pár tucat nyugdíjast mozgósító tiltakozó rendezvény főszervezője Hermann Zsuzsa, Heller Ágnes lánya volt, aki azt mondta,
Lukács György talán nem volt tökéletes politikus, de a szobor a tudósi tevékenységének szólt.
Természetesen Heller Ágnes is felszólalt, aki szerint
Lukácsot nemcsak azért teszik bűnbakká, mert kommunista volt, hanem azért is, mert zsidó.
Kardos András szerint Lukács nem volt rossz ember, mert a többi kommunista bántotta őt, aztán kitért arra is, hogy
Lukács tisztelői számára máig beforratlan lelki seb a Marx-szobor eltávolítása a Corvinusról.
Megjelent Demszky Gábor is, aki szerint
az egykori kommunista ideológus szobrának eltávolítása a bolsevizmust, illetve Mao kulturális forradalmát idézi meg.
Mikor az egykori főpolgármestert később szembesítették azzal, hogy 1972-ben épp egy maoista tüntetésen való részvétele miatt zárták ki az egyetemről, először tagadta, hogy valaha is maoista lett volna, majd azt mondta a kormpánypárti újságírónak, hogy egy hülye.
A Pesti Srácok beszámolója szerint a rendezvényen az derült ki, hogy Lukács György tisztelői mindenre elszántak, utolsó vérig megvédik a szobrot a jelenlegi helyén, de ha mégsem, akkor szeretnék a XIII. kerület valamelyik közterén újra felállítani.