Fel kell ismerjük a közös érdekeinket
Hajdu Mária, az LMP emlékezetpolitikai szakszóvivője az idén 100 éve eltávozott Görgey Artúr életútját idézte föl, kiemelve, hogy a hős honvédtábornok szinte a semmiből volt képes győzelmeket kicsikarni az osztrákok fölött, de emberei életét is nagy becsben tartotta, ezért nem vezette értelmetlen csatákba a hadsereget.
Világosért ugyan árulónak kiáltották ki, de a fegyverletétellel is a csapatok életét akarta kímélni, nem vezette meddő mészárszékre az embereket, mert tudta, kelleni fog a férfierő a hazának. Ebben a kérdésben is hajlamosak vagyunk feketén-fehéren látni történelmünket, akárcsak a politikát, ami hiba.
Felelősségteljesen kell felismernünk a közös érdekeinket és céljainkat, melyek egyének és csoportok különbségeitől függetlenül egy irányba visznek minket. Ez az a tanulság, amit vesztes szabadságharcainkból le kell vonnunk.
Radikális változást sürgető történelmi pillanat
Schmuck Erzsébet frakcióvezető-helyettes szerint azokra a hőseinkre is büszkének kell lennünk, akikre nem emlékeztetnek szobrok, de akikhez így is fel kell érjünk.
Szerinte a történelmünk során újra és újra eljön az a pillanat, amikor rá kell döbbennünk, nem jó irányba haladnak a dolgok, és radikális változásra van szükség.
Meglátása szerint ma ilyen történelmi pillanatot élünk, ezt üzeni számunkra '48 márciusának forradalma, melyben minden nemzeti követelés egyszerre vált érvényessé, és ami a mai Magyarország bölcsője is egyben.
Hozzátette, a politika forradalma akkor arról szót, hogy az ország vezetői legyenek felelősök tetteikért, legyenek ellenőrizhetők és számon kérhetők, az előjogok uralma pedig csökkenjen. A forradalom pedig nem csak közéleti, de gazdasági is volt, hiszen vezéralakjai tudták, hogy az ország csak akkor lehet független, ha gazdasága is független és magyar érdekeket szolgál. Ezek a követelések pedig ma is aktuálisak.
Az új hűbérességgel szemben
Schiffer András a párt társelnöke Táncsics Mihály munkásságát idézte föl, és kifejtette, '48 kiszabadított hősének üzenete és követelései ma is aktuálisak. Felidézte, Táncsics volt az, aki földet követelt a zsellérek számára.
Ma, 168 évvel később, a globális kapitalizmus korában kell értelmet adnunk a táncsicsi gondolatnak:
"A koronák és a trónusok csak addig állhatnak fenn, míg a népek szegények, tudatlanok."
Kifejtette, olyan korszak ez, amelyben a világ javainak zömét egy elenyésző kisebbség birtokolja, a gazdag országok pedig több fegyvert küldenek a migránsokat kibocsájtó, élhetetlen országokba, mint tankönyvet. Olyan kor ez, mondta, melyben a koronák és trónusok helyét a profitérdek vette át, és a globális nagyvállalatok pedig kilóra veszik meg a kormányokat. A népeket pedig úgy tartják tudatlanságban, hogy a jólét illúziójával kábítják őket, miközben minden ellophatóvá vált.
Hozzátette, olyan országban kell ma érvényt szereznünk Táncsics igazságának,
"ahol a keresők kétharmada átlagbér alatt keres, a minimálbér távol van a létminimumtól, a közmunkásbért idén nem is emelik, és a bérszínvonal 10-15 százalékkal szakad le a környező országokétól."
Szerinte a szegénységet a tudatlanság felszámolásával lehetne megszüntetni, a kivándorlást pedig növekvő oktatási színvonallal, bővülő kutatási kapacitásokkal, a mikrovállalkozások és a fiatalok reaktivitásának támogatásával megakadályozni. Mint mondta, a fiatalokat a hűbéri viszonyok eltörlésével lehet itthon tartani.