Barsi Balázs idén minden advent vasárnap estéjén fél 7-es kezdettel tart misét, majd közvetlenül utána (7 óra után nem sokkal) folytatja egy „konferenciabeszéddel”. Helyszínül a Ferenciek terén álló Ferencesek temploma szolgál.
Egy Barsi Balázs-előadást, amely egy idei advent vasárnapon hangzik el, visszaadni teljes egészében nem lehet. Ezért ezzel meg sem próbálkozunk. Csupán néhány mondatot emelünk ki, amelyek kifejezetten inspirálóak, hogy azok számára, akiknek ugyancsak megdobbantják a szívét az elhangzott értékek, ajánlóként szolgáljanak.
Az első adventi előadásában a ferences pap érdekes gondolatokat vetett fel az ateizmus kapcsán. Szigorúan végiggondolva: „Az ateizmus az első pillanatban panteizmusba lép át.” Így igazándiból nincs is olyan, hogy ateista ember. Ha nem Isten teremtette a világot, hanem önmagától lett, akkor tehát az anyag az a hatalmasság, amely által minden lett, és amelynek mindent köszönhetünk. Így lesz az ateizmus panteizmussá, és borul le az anyag mint egyetlen Istene előtt.
Majd az élet nagy kérdései kerültek elő. Hogy vannak kérdések, amelyeket nem tudunk megmagyarázni, amelyek esetén az emberi logika, racionális okoskodás megbicsaklik, ahova ezeknek már nem ér el hatalmuk. Majd ennek kapcsán arról beszélt, hogy miért azt kérjük a zsoltárokban, hogy szívünk sötétségét oszlassa el Isten, miért nem az elménk, agyunk sötétségét. Azért, mert nem a gondolat, racionalitás, logikai magyarázatok az elsők. Az első egy érzés, egy sensus – mondja latinul. Ez a szív mélyén van, s a logika csak ez után következik. Ezt magyarázza.
Erről nekem egy igen ideillő, szép idézet jut eszembe, amely kicsit költőibb formában, de ugyanezt hivatott kifejezni, engedtessék meg Barsi Balázs szavai közé ékelni:
„És jól tudom, hogy orvosságot csak a himnuszban lelhetünk, nem pedig a magyarázkodásokban. Visszaadták-e valaha az életet az orvosok magyarázatai? Mert az orvosok így beszélnek: "Íme, ezért halt meg..." És így is van: valami megismerhető okból, belső szerveinek valamiféle megbetegedése következtében halt meg. Csakhogy az élet mégis más volt, mint a belső szervek rendje. És hiába készítettél el mindent a te logikád szerint, úgy vagy vele, mint az elkészült és beállított olajlámpával: nem ad fényt, amíg nem gyújtottad meg.
Szeretsz, mert szeretsz. A szeretetnek nincs semmiféle észoka. Az orvosság csak alkotó jellegű lehet, mert csupán szívük fellángolásával tudod megteremteni egyetértésüket. És cselekvésük valódi oka az az ének lesz, amelyre rábírod őket.
Persze, holnapra aztán érv, indíték, mozgató ok és dogma lesz belőle. Mert a tudós gondolkozók majd szobrod fölé hajolnak, és felsorolják mindazokat az okokat, amelyek miatt szép. És hogyan is tévedhetnének? Hiszen valóban szép! Csakhogy erre nem a logikájukkal jöttek rá, hanem egészen más módon.”
Barsi atya előadása szerint ehhez képest az igazi értelem tisztába van ezzel, és ezért képes elfogadni, amit nem tud megmagyarázni. „A szeretet az, ami képes meghalni a másikért. Ki magyarázza ezt meg?”
Mitől lett a világ? Miért élünk? Van-e Isten? Van-e szeretet? Ezekre a kérdésekre, nincs magyarázat. Így áll a kereszténység ezekhez a megmagyarázhatatlan misztériumokhoz: tulajdonképpen szavaival a szavakon túlira utal. „Az értelmes kérdések így egy értelem előtti tapasztalatból származnak.” – mondta az első vasárnap a ferences atya. „Azért kérdezzük, hogy honnan van a világ, mert Isten teremtette. Azért kérdezzük, hogy van-e Isten, mert van. Azért kérdezzük, hogy van-e szeretet, mert van.” És így folytatta: „Az ember és a világ eredete két olyan kérdés, amit – ne légy keresztény – de állj meg!… Mert nem lehet megoldani. Csak Krisztusban.”
Beszélt még a humanizmusról, humanista emberi magatartásról, annak pozitív és negatívba forduló jelenségeiről, az igazi humanitáriusságról, és ennek hamis fényéről. Hogy egyesek ma úgy akarnak humanisták lenni emberekkel, hogy másoktól az életet tagadják meg önkényesen. És utalt itt az abortuszra, amely ma elfogadott. Miközben mindig a humanizmust emlegetik… „Hát humanitárius ez?”
Természetesen az általánosabb témák mellett az advent témája sem maradt kibontatlan. Barsi Balázs azt mondta, az adventi időszakban mi azt a kilenc hónapot ünnepeljük, amelyben egy gyermeket úgy várnak szeretettel, hogy még nem tudják beteg lesz-e vagy egészséges… fiú-e vagy lány… tehetséges-e vagy tehetségtelen… De már szeretik. Ezt a szeretetet ünnepeljük most. Azt, amit ez a magzat érez. Hogy „nem kellett rászolgálnom”, mégis szeretnek.
A második vasárnapi előadása is igencsak gondolatébresztő volt az atyának. Ez az este a kérdésekről szólt. „Ebben a hatalmas univerzumban senkinek nincsen kérdése, sem a csillagoknak, sem a Napnak, sem a Holdnak, csak egyedül az embernek. És ez a kérdező valaki minden tudomány kiindulása.” Mégpedig két dologra kérdez rá: a dolgok természetére és saját énjére.
A mai „filozófia” – ami a szerzetes szerint sajnos csak fecsegés – ezeket a kérdéseket inkább bujkálásra, mint cselekvésre használja. Azt gondolja, választ adott az ősrobbanással. „De hát ami robban, az már van.” – mondja Barsi Balázs. Az nem a végső kérdés. Mert könnyű megválaszolni az olyan kérdéseket, hogy mi a víz… H2O. Az ilyen tudományos kérdésekre már választ is találtunk, és nincs tovább kérdés.
De vannak olyan kérdések, amelyek soha el nem vesznek… „Van-e Isten?” Mert ezekben „a legeslegvégső kérdésekben benne van a felelet.” Ezért arra bíztatott az atya, hogy ne felejtsük el az értelemnek ezen mélyebb funkcióját, amely olyat is elfogad, amit nem tud magyarázni.
Az egész előadásában megragadó volt az, hogy nem „csak” mint „keresztény”, mint „katolikus” beszélt. Hanem egy e szavak előtti, elemi emberi pozícióból. Így is bíztatott minket a végén: „És lesz világosság! Ez nem azt jelenti, hogy mindenki katolikus lesz, de mindenki keresni fogja az Istent! Ez az advent.”
Ez persze csak néhány érdeklődést ébresztő gondolat volt Barsi Balázs adventi konferenciabeszéde kapcsán. Ajánljuk mindenkinek a személyes részvételt. Az első két vasárnap eltelvén, még két előadás van hátra, így bárkinek (akár katolikus, akár nem) ha van esélye kerek egészében, miséstől, konferenciabeszédestől meghallgatni a méltán híres ferences szerzetest, ne habozzon!
Időpont: Advent vasárnapokon 18:30-tól (mise); majd 19:10-től (konferenciabeszéd)
Helyszín: Pesti Ferences Templom, Budapest, Ferenciek tere 9, 1053