Orbán Viktor szerint a legfontosabb üzenet a magyar társadalom és a fiatalok számára, hogy idén két olyan magyar tudós kapott Nobel-díjat, akik a „mély Magyarországról” jöttek. Nem a „budapesti belvárosból”.
Egészen pontosan így fogalmazott pénteken a Kossuth Rádióban: „Az én szívemhez az áll legközelebb, hogy ez két olyan magyar tudós, akik mély Magyarországról jönnek. Ez mutatja azt a hihetetlen életerőt, ami bennünk, magyarokban van, és amiről időnként megfeledkezünk. Ezért nem vagyunk magunkról olyan jó véleménnyel, amikkel lehetnénk. Tehát a magyarnak nem az baja, hogy túl jó véleménnyel van magáról, hanem inkább az, hogy alábecsüli saját magát. Két olyan Nobel-díjassal állunk szemben, az egyikük jön valahonnan a kun-jász vidékről, a másik pedig jön Mórról, az egy sváb vidék. Olyan helyekről…, tehát nem a budapesti belvárosból, meg nem a korábban középiskoláit az amerikai vagy európai egyetemeken elvégzett, jómódú családok gyerekeiről beszélgetünk, hanem a mély Magyarország világáról, ahol születnek egyszer csak olyan koponyák, akiket az ember utána csak csodálattal tud figyelni. És ez Magyarországon megtörténik. És ez nem először fordult elő. És nemcsak a tudományban van így. Tehát szerintem az a tehetség és tudás, ami ebben a népben mélyen rejlik, az – ha jó politika van, jó időjárás, meg szerencsés történelmi korszellem, akkor ezek előjönnek, ezeket elő lehet csalogatni. És ez a mi nagy tartalékunk. Ezért nem kell soha megijedni. Tehát a magyaroknak, akármilyen nehéz időket is élünk, soha nem kell megijedni, mert fantasztikus koponyák teremnek valahol kint a széleken, a mély Magyarország vidékein, akik, ha egy kis lehetőséget kapnak, abban a pillanatban megindulnak fölfelé, és a világ legjobbjai között találják magukat. Ilyenek a sportolóink és ilyenek a tudósaink is. És azt hiszem, a kultúra is, jónéhány ilyen nagy formátumú személyiséget tud fölmutatni. Jó biztatás ez a jövőre nézve. Azt üzeni ez a két Nobel-díj, hogy ne féljetek magyarok, elég tehetségesek vagytok ti ahhoz, hogy a legnehezebb időkben is sikerre juthassatok.”
Ha valamilyen logikát kéne keresni az ellentmondásos szövegben, akkor talán csak a marketingesek keze nyomát lehet csak említeni.
A Budapest- és Brüsszel-ellenes választási kampányban a NER politikáját a kormányfő a Nobel-díjasok arcképével árulja, tényleg úgy, mint a mosóport. Orbán Viktor gondolatmenete leegyszerűsít, nem a valóságot, hanem túlzó romantikát tükröz.
Amit egyebek közt épp az egyik kitüntetettel, Krausz Ferenccel készült interjú támaszt alá Magyar Nemzetben. A fizikus esetében nem igaz, hogy ő a mély Magyarországról jött volna, „a szélről”. Mórról származik ugyanis, ami nemcsak, hogy nem „a szél”, ráadásul kisváros.
Krausz szerint semmi jelentősége, hogy Karikó Katalinnal együtt ott született, ahol. Mint mondta, „ebből semmiképpen sem következik, hogy nagyvárosokból nem kerülhetnek ki kiváló kutatók.” Ami pedig tudósként közös Karikóban és benne, arról sem a mély Magyarország jutott eszébe, hanem az, hogy
„mindketten korán megtanultuk, hogy a kenyeret munkával kell megkeresni, s ami szorgalom, odaadás és kitartás nélkül nem megy”.
Ami könnyen belátható, hogy a világ minden pontján érvényes lehet. Mint ahogyan az sem országhoz, régióhoz vagy településhez kötődik, hogy a „szülei is azt akarták, hogy a gyerekeiknek jobb soruk legyen, mint nekik volt”, s hogy ezért mindent megtettek.
Nem igaz a miniszterelnök azon állítása sem, hogy saját maguktól „egyszer csak születnek koponyák”, vagy hogy a tehetség és tudás csupán időjárás-, politika- és korszellemfüggő, illetve hogy csak egy kis lehetőséget kell kapniuk, ez máris elegendő a világsikerhez. A cáfolat a szerényen nyilatkozó Krausz Ferenctől úgy hangzik, hogy ez inkább iskola- és tanárfüggő. A saját erőfeszítésein, illetve a nyugati tudományos műhelyeken túl ugyanis, „ha Magyarország tanárai – kezdve az általános iskolától a középiskolán át az egyetemig – nem oltották volna belém a tudás igényét, nem adtam volna a fejem erre a pályára.” A kijelentésben a tanári magatartáson van a hangsúly. Ami ugyanúgy érvényes azon szerencsésebb gyerekek esetére is, akik a középiskolát vagy az egyetemet Amerikában vagy Európában végzik el.
Ezt támasztja alá az is, hogy a fizikus a díjak bevételeiből oktatási programot finanszíroz, amelyben ukrajnai menekültek „alsó és felső tagozatos oktatóit megkeressük, hogy korrepetálják a rászoruló gyerekeket. Magyarokat és ukránokat, őslakosokat és menekülteket egyaránt.” Akik azután akár még Nobel-díjat is kaphatnak. Ez persze nem olyan fontos, Krausz azt is mondja, hogy „a díjak másodlagosak”.
(Címlapkép: Orbán Viktor a parlamentben - Béli Balázs/Alfahír)