A hosszú évekig veszteséges MKB állami felvásárlásáról, szanálásáról, majd furcsa eladásáról írt hosszú tényfeltáró cikket az Index.
Mint ismert, a magyar állam hivatalosan 55 millió eurót (17 milliárd forintot) fizetett a bankért, ám az eladó németek valójában 215 millió eurót még fizettek is azért, hogy elmehessenek. A távozásuk előtt ugyanis 270 millió eurós tőkeemelést vállaltak, technikailag anyabanki kölcsönt és alárendelt kölcsöntőkét engedtek el az MKB-nak.
Egyes értékelések szerint azonban ezzel nagyon olcsón megúszták a szabad elvonulást. Jól szemlélteti ezt, hogy állítólag az OTP is érdeklődött, de a magyar bankszektor piacvezetője csak akkor vette volna meg a bankot, ha a németek még egymilliárd eurót itt hagynak a rendbe tételre.
Azt szinte rögtön lehetett látni, hogy a németek által hátrahagyott pénz nem sok mindenre lesz elég. A rengeteg rossz projekthitelt ebből még nem lehet leírni. Volt az MKB-ban egy csomó akna, rosszul bérbe adható plázák, a Budapest Gate bicskei golfpálya, az Elephant Holding ingatlanprojektjei, előnytelen, sokszor offshore cégekkel kötött fiókbérleti szerződések.
A szanálási folyamat 2014. december 18-án indult, az MNB volt a szanálási hatóság, Matolcsy György mellett Balog Ádám alelnök és Nagy Márton (akkor ügyvezető, ma alelnök) irányításával elindult a bank megmentésének, illetve feljavításának másfél éves időszaka.
A szanálási folyamat lényege a bank belső hatékonyság-javítása, a problémás tevékenységek és a rossz eszközök leválasztása, végül a maradék jó bank, vagyis a rossz elemektől megtisztított MKB értékesítése volt. Csak úgy sorjáztak az ilyenkor felmerülő fájdalmas lépések, az MKB-ból előbb elzavarták a teljes vezetést, majd alacsonyabb beosztású munkavállalókat is szép számmal kirúgtak, fiókokat zártak be, jogi szempontból átvilágítottak egy csomó szerződést, illetve eladták a bank egyes értékes elemeit, biztosítókat, gépjárműlízing-portfóliót - írja a portál.
A nagyobb feladat a nem-teljesítő hitelek kezelése volt. Pár rossz hitelt piaci alapon is el tudott adni a bank, de az egész folyamat kulcseleme egy igazán méretes és nem piacképes rossz hitel csomag eladása volt. A portfóliót a frissen létrehozott MSZVK Magyar Szanálási Vagyonkezelő Zrt. vette át, amely cserébe 2015. december 23-án az MKB tulajdonosa is lett.
A bank a 200 milliárd forint feletti rossz állományért 45 százalékos árat kapott. Pedig az nem ért ennyit. Vagyis ebben a tranzakcióban volt egy 32 milliárd forintra becsült állami támogatás is, hiszen a piac valójában legalább ennyivel kevesebbet adott volna csak ezért a portfólióért. Ha piaci áron kellett volna eladni a rossz hiteleket, akkor az MKB megborult volna, vagy valakinek fel kellett volna tőkésítenie.
Természetesen már eddig a pontig is sok kérdés merülhetett fel. Miért vette meg a Magyar Állam a bankot? Megfelelően előkészítette-e a tranzakciót? Nem kellett volna több pénzt kérni a németektől a szabad elvonulásért cserébe? Milyen volt a szanálási folyamat? Mekkora volt az állami támogatás? Ám a történet eddig a pontig túl sok embert még nem zavart, igazán nem érte el a közvélemény ingerküszöbét. Akkor került az érdeklődés homlokterébe, amikor magánosították.
A készülő eladásról ugyanis már korábban is folyamatosan szivárogtak az információk. Úgy hírledt, hogy a vevőt felerészt Orbán Viktorhoz, felerészt Matolcsy Györgyhöz kötődő üzleti körök adják majd, egy időben konkrétan arról regéltek, hogy egy, az MNB-s Pallas Athéné alapítványokhoz kötődő gazdasági társaságnak lesz szerepe lesz a dealben. Az értékesítés mesterterve is kiszivárgott. Eszerint egy konzorcium fog befutni, amiben van külföldi private equity, van bennfentes magyar intézményi befektető és a bank menedzsmentje is érdekelt.
A Figyelő 2016 nyarán megszellőztette a befutókat és az MNB megerősítette a hírt, miszerint 37 milliárd forintért a luxemburgi, szingapúri Blue Robin Investments S.C.A. – METIS Magántőkealap – Pannónia Nyugdíjpénztár konzorcium veheti meg az MKB részvényit 45-45-10- százalék arányban. 2016. június 29-én lezáult a deal, másnap, 30-án az MNB megszüntette az MKB szanálási eljárását. A bank újra piaci működésű lett. A befolyt vételár a korábbi (32 milliárd forintban meghatározott) állami támogatást ellentételezte, vagyis úgy tűnt, hogy az adófizetőknek az MKB-kaland e pontig 12-17 milliárd forintba, vagyis nagyjából az eredeti vételárba fájt csak.
Ám valójában ez egy leegyszerűsített kép lenne. A Magyar Állam és a hazai bankok az úgynevezett Szanálási Alap feltöltésével és bizonyos garanciákkal további költségekbe verhetik majd magukat, így valójában ma még nem is lehet végleges adófizetői egyenleget húzni az MKB-történetről.
Már ekkor arról szóltak a pletykák, hogy valójában a magyar politikai legfelső szintjein kell keresni a befektetői kör mozgatóit, csak éppen ez még a legnagyobbaknak sem ment könnyen, mert a politikailag támogatott csapat is viszonylag nehezen tudott előteremteni 37 milliárdot.
Mint a lap írja - több, lehetséges forgatókönyvet is felvázolva - a valódi befektetők személyével kapcsolatban még mindenki információhiányos volt, de egyre több jel utalt arra, hogy a tulajdonosi szálak, a magyar politika felé, Orbán Viktor miniszterelnök közvetlen közeléig, nagy infrastrukturális pályázatok nyerteseihez nyúlnak.
A 45 százalékos tulajdonos METIS mögött például Szíjj Lászlót, az építőipari Duna Aszfalt Kft. tulajdonosát lehetett sejteni, állítólag valamiképpen ő tett be pénzt a magántőkealapba. Az érintett, illetve képviselője Jaksa János soha sem kommentálta ezt az értesülést, de sok erre utaló jel volt. A cégregiszterekből látható volt, hogy a Mészáros Lőrinc felcsúti polgármesterrel erősen összekapcsolható Szíjj László több cégének is a kecskeméti Raiffeisen volt korábban a számlavezető bankja, éppen az a fiók, ahol Jaksa dolgozott. Kezdett összeállni, hogy miért egy kecskeméti fiókvezető ugrott a top magyar bank elnöki székébe.
A Blue Robin mögött azonban továbbra is csak az indiai ex-bankár és az ő Graha elnevezésű cége látszott, de az is kiderült, hogy a vagyonos külföldi befektetőnek láttatott indiai úr valójában hazai intézmény(ek)hez, például a Gránit Bankhoz is folyamodott hitelekért.
A veszteség-termelő koloncoktól megszabadított MKB közben nyereséges lett, és ha jól vezetik, a kedvezőbb banki és makrogazdasági környezetben tovább gyarapodhat. Vagyis az MKB néhány kiválasztott embert akár valóban gazdaggá is tehet. Főleg, ha a tervezett tőzsdei megjelenésnél ezt az értékgyarapodást lehet is érvényesíteni.
Van azonban bőven kockázat is a történet folytatásában. Nem növeli a magyar bankrendszer és kormányzat reputációját, hogy az emblematikus bankmentés végén az MKB érezhetően egy üzleti-politikai bizalmi körön belül maradt.
A pénzügyi stabilitás tárgykörébe tartozik annak kérdése, hogy szabad-e engedni, hogy magyar magánszemélyek teljes mértékben idegen forrásokból vegyenek meg kulcsfontosságú magyar bankokat? Az ilyen tulajdonos nem tud tőkét emelni, ha nehezebb időszakok jönnek. Ráadásul a banküzem sajátosságai révén, akkor is szükségessé válhat egy bankban tőkeemelés, ha jól megy az üzlet és tőkével követni kell a működési expanziót - írja a portál.