Orbán Viktor egy mozgalmár?

Mi tesz sikeressé egy mozgalmat? Mit ért el a klímamozgalom? Min múlik egy megmozdulás sikeressége? Milyen mozgalmakat látunk itthon? Mikecz Dániel politológussal, mozgalomkutatóval, a Republikon Intézet és az MTA Politikatudományi Intézetének munkatársával beszélgettünk.

A technikai, jogi részleteken túl, mi a különbség egy mozgalom és egy párt között?

A párttagság egy jogi viszony, egy mozgalomnak inkább a részese vagy, nem a tagja. A bevonódásnak sok fajtája, a kötődésnek sok szintje van. Valaki rögtön a konfliktus elején ott van, például az SZFE-ügyben a hallgatók az első pillanattól érintettek, valaki pedig csak szimpatizál az ügyükkel és így vesz részt az akciókban. Ahogy az is más bevonódási szint, ha egy elismert színész csatlakozik hozzájuk. A mozgalmaknál nincs intézményesített keretrendszer, az, hogy kinek van befolyása az eseményekre, gyakran személyes presztízs kérdése. Akik jól kommunikálnak, erősebb szokott lenni a hatásuk, az SZFE esetében ez a színészek miatt többszörösen előfordulhat. Bizonyos mozgalmaknál sokszor kritikaként fogalmazódik meg az aktivisták között, ha néhány szereplő elnyomja a többieket. Ez a mozgalom fajtájától is függ, mert más esetben pont szükség van egy karizmatikus vezetőre.

Az SZFE-s hallgatóknak Vidnyánszky Attila, a klímamozgalomnak például Donald Trump, hosszan sorolhatnánk. A mozgalmak létezéséhez kell egy ellenpár?

Definíciószerűen a mozgalom valamilyen változást akar elérni, vagy valamit meg akar akadályozni. Minden ilyen változás konfliktussal jár. A konfliktus azért jön létre, mert van ellenérdekelt fél, aki nem szeretné a változást, vagy szeretné. Gyakran pont az a mozgalmi tevékenység célja, hogy megtalálja, kik azok, akik ellen küzdeni akarunk. Az is fontos, hogy jó ellenfelet találjon, bár ez az egész politikára igaz, olyat, akire rá lehet mutatni, hogy tessék, ő az, aki ellen tüntetünk.

Kiviszek harmincezer embert az utcára, gyakorlati eredményt nem érek el, de hallatom a hangom, megjelenek. Ez már siker egy mozgalomnak?

Az adott mozgalom vezetőinek és aktivistáinak kell tudnia, hogy mi a siker. Magyarországon volt egy hasonló diskurzus, főleg a 2014-18 közötti ciklusban. Jött a netadós tüntetés, a Tanítanék, a CEU-ügy. Mindig volt egy-egy tüntetés, ami iránt el lehetett köteleződni. Sok ellenzéki szavazó keresett magának valami kapaszkodót, hogy ne jöjjön a teljes apátia. Inspiráló tud lenni, ha sokan vannak az utcán, önmagában ez is lehet célja és funkciója a kollektív cselekvésnek, erősíteni a kollektív identitását egy mozgalomnak vagy politikai tábornak. Talán akkor nem volt teljesen átgondolva, hogy mi a cél. Lemondatni a kormányt azért nem ugyanaz, mint eldönteni, hogy a Nánási úton legyen a gát vagy közvetlen a Dunánál. A korlátozott cél mindig elérhetőbbnek tűnik. Az akkori csalódásérzés is ebből következett szerintem, nem volt meghatározva, hogy mik lehetnek az elérhető célok. Vannak olyanok is, például a klímamozgalom, amelyeknek edukációs célja is van, minthogy ne vegyünk egyszerhasználatos műanyagot vagy ne szemeteljünk.

Jakob Blasel, a Fridays for Future-mozgalom egyik németországi alapítója a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy mára frusztrált aktivistákká váltak. Van okuk csalódottnak lenni?

A klímamozgalomnak az EP-választás szempontjából épp szerencséje volt, mert akkor volt a mozgalom a csúcson, és az új Bizottság be is ígérte a Green New Dealt. Ez alapján sikerült hatniuk. A mozgalmárok ettől függetlenül érezhetnek sikertelenségét, lehet nem elégszenek meg ezzel, vagy minimum ellenőrizni akarják, hogy a deal az tényleg új és tényleg zöld-e. Azért is jelentkezhet frusztráció, mert korábban velük volt tele a sajtó, sokat beszéltek róluk, de ez a téma háttérbe szorult a koronavírus miatt. Ráadásul Európában nem volt annyira hosszantartó meleg idén, mint 2019-ben, ez nem cinikus megjegyzés, hanem az emberek tényleg így érzékelhették. A klímamozgalom sikeres abban a tekintetben, hogy tudott hatni, felhívta a figyelmet a problémára, fontos ez az edukációs szerep. Lehet, hogy a klímaaktivisták máshogy értékelik, de én úgy látom, a lényeg az, hogy az emberekben tudatosuljon, hogy a klímaváltozás nem egy elodázható kérdés, fontos döntéseket kell időben meghozni. Szerintem ezt a célt sikerült elérniük.

A klímaváltozásról itt beszélgettünk részletesen a téma egyik kutatójával:

Megöl egy mozgalmat, ha teljesülnek a céljai? Vagy inkább az, ha hosszú évek alatt sem érnek el eredményt?

Mindkettő lehetséges, de nem szükségszerű. A netadós tüntetések idején eltörölte a javaslatot a kormány, de már meg volt hirdetve a következő tüntetés. Ilyenkor át lehet keretezni más témára a megmozdulást, az akkor inkább egy kormánykritikus tüntetés volt már. Ha hosszú évekig nem lehet elérni változást, az életciklus kérdése is megjelenik az aktivistáknál, lehet, hogy elfáradnak, vagy nem lesz annyi idejük a család és munka mellett. Ez nem jelenti azt, hogy egy-egy téma lekerülne a napirendről. Lehetnek olyan újabb konfliktusok, amelyek újra aktualitást adnak valaminek. Jó példa erre a környezetvédő mozgalom. Tiltakoztak a műanyagzacskók használata ellen, ezeket betiltják, de mi lesz a többi műanyagszeméttel? Ez nem szélmalomharc, apróbb sikereket el lehet érni, aztán mindig jön egy újabb konfliktus, ilyen a politika természete.

Magyarországon mennyire szervezett a zöldmozgalom?

A klímamozgalom megmutatta, hogy vannak tartalékok, de ez nem ugyanaz, mint a korábbi zöldmozgalom ügyei, például Kishantos, a Ligetvédők, vagy a Római-part. Néha tudtak sikert elérni, néha mérsékelten, néha egyáltalán nem, de részügyekben megmutatkozott, hogy tudnak szervezettek lenni. Például a Római-partnál azzal tudtak nyomást gyakorolni a helyi döntéshozókra, hogy országosan ismertté tették a kérdést.

Itthon lehet zöldpártot építeni?

Az LMP-nek volt a legszorosabb kapcsolata a zöld szervezetekkel, de úgy gondolom, hogy egy szűkebb szcénán kívül a zöld identitás nem az elsődleges pártválasztást meghatározó preferencia. A zöld témák népszerűek, de elsősorban nem ezek alakítják ki a politikai identitást.

Minden nagy tüntetést egyetlen szóval le tudunk írni: netadó, rabszolgatörvény, Index, CEU. Ha viszont általánosságban azt mondaná valaki, hogy korrupció van az országban, vagy problémás az egészségügy minősége, vélhetően nem vonulnának tízezrek az utcára. Elengedhetetlen a jól behatárolható, könnyen kommunikálható téma?

Ezt a trendet a Facebook is erősíti, az eseményeknek címet kell adni, abból rögtön ki kell derülnie, hogy miről szól. Így könnyebb egy tüntetéshez csatlakozni, régen kollektívák szerveztek demonstrációkat, például egy cég munkavállalói, egy környéken lakók, vagy egy politikai tábor tagjai, mert ők egymás között informálódtak. Korábban a tüntetések után kaptak az események jelzőt, például a ’90-es években volt a seprűs tüntetés, de csak utólag nevezték annak. Ma előre márkázzák a tüntetéseket, fontosabb maga az esemény neve, mint a szervezője.

A hatalmat gyakorló politikusokat is be tudjuk sorolni egy-egy mozgalomba? Orbán Viktor és szövetségesei a menekültellenes mozgalom? Vagy ezek csak politikai szövetségek?

Inkább politikai szövetségek. Lehet egy párt része egy szélesebb mozgalomnak, de a mozgalmi eszközöket nem azok szokták használni, akik kormányon vannak. Egy miniszterelnöknek más eszközei vannak arra, hogy változásokat érjen el, vagy megakadályozzon. Attól, hogy egy párt tüntet, nem válik mozgalommá. Ahogy attól sem lesz mozgalmár valaki, mert a politikai intézményeket kihívó, vagy a megszokott politizálástól eltérő politikai tevékenységet végez. Lehet, hogy a miniszterelnök ezt csinálja, de attól még nem lesz mozgalmár, hanem bizonyos szempontból inkább politikai innovátor.

Nem lesz mozgalmár, de nem érezzük úgy, hogy például Orbán Viktor vagy Donald Trump próbál úgy kommunikálni, mint egy mozgalmár?

Orbán sokkal inkább. Trump is háborús narratívát használ, de inkább csak borsot tör az elit orra alá. Orbánnál jobban érződik a mozgalmiság, például a netadós tüntetések után azt mondta, hogy vissza kell térni a mozgalmi kormányzáshoz. Fontos nekik a mozgósítás, hogy legyen Békemenet, Nemzeti Konzultáció, népszavazás, vagy korábban polgári körök. Még a focit is ide lehet sorolni, a szurkolás egy kollektív cselekvés, az aktivitás a lényeg. Ez Orbánban benne van, hagyománya is van, a ’80-as évek szakkollégiumi mozgalmának része volt a Fidesz, amely a tágabb ellenzéki mozgalom része volt. Később megszervezték a polgári köröket, ilyen mértékben a rendszerváltozás óta rajtuk kívül talán csak a Jobbik tudott kiépíteni országos hálózatot. Orbánéknak azért is lehet mozgalmibb megközelítése, mert látják, hogy az olyan politikai intézményeknek, mint a párt, egyre kisebb a szerepe. A szavazatszerző funkció megvan, de nem igazán köteleződnek el az emberek, például nem lesznek tagok. Felületesebb a kötődés a politikához, ezért a mozgósításra sokkal alkalmasabb egy Békemenet, mint a párttagság.

Látunk ma itthon jól szervezett mozgalmat?

Az SZFE-ügyet hozzá lehet kötni a szélesebb, régebb óta létező hallgatói mozgalmisághoz. 2010 óta az oktatás fontos mozgalmi ügy, voltak a 2012-13-as hallgatói tüntetések, aztán a Tanítanék, és a Független Diákparlament. A CEU kicsit kilóg ebből a sorból, az inkább Magyarország nyugati elköteleződéséről és az akadémiai szabadságról szólt. A sajtószabadság is állandó mozgalmi ügy, mindig jön egy új konfliktus ebben, volt a közmédia, az Origo, a Népszabadság vagy az Index ügye. Ezek alapvetően inkább liberális témák, ezzel szemben a rabszolgatörvény gazdasági konfliktus volt, bár később abból is sajtószabadság lett. A zöldekről már beszéltünk, de a radikáljobbot is meg kell említenünk, régen voltak tüntetéseik, de a Deák téri késelés után láttuk, hogy mekkora tömeg szerveződött a helyszínre, ez azt mutatja, hogy még mindig létezik ez a mozgalom.

Gyakorlatilag párban használjuk a mozgalom és a tüntetés kifejezéseket. Létezhetnek mozgalmak tüntetések nélkül?

Létezhetnek, de kollektív akció nélkül kevésbé. A tüntetés egy műfaj, de léteznek a tiltakozásnak más formái is, például egy kilakoltatás megakadályozása, vagy letáborozni a fáknál, hogy ne vágják ki őket. Úgy nem működhet mozgalom, hogy nem fejt ki aktív tevékenységet, mert akkor az csak egy politikai klub, vagy rosszabb esetben politikai szekta.