Mi legyen a multikkal?

A multinacionális tőke és Magyarország

A konferenciát Vértesy László, a Civitas Intézet vezérigazgatója nyitotta. Beszédében ismertette a főbb adatokat a Magyarországon működő multikról, például

százból mindössze hét olyan van, ami magyar tulajdonban áll.

A KSH adatai szerint a munkavállalók 28,2 százalékát ők foglalkoztatják, de hasonló arány jellemző az egész térségre. Ezek elsősorban német tulajdonú cégek, de vannak amerikaiak, britek és osztrákok is.

Az egyértelmű, hogy a multik jól érzik magukat Magyarországon, az elmúlt öt évben nagyjából ugyanannyi munkahelyet teremtettek, mint az azt megelőző fél évtizedben. Mégis van egy alapvető különbség: 2011 és 2016 között 47 százalékkal nőtt az állami támogatások mértéke a multinacionális vállalatok felé. Egy új állás létrehozásánál 43 százalékos emelkedést mutat a ugyanez. Ismerünk olyan vállalatot is, amelyik hét évre előre megkapta a bérkeretet.

Deák Dániel elsősorban a szabályozási környezetet vette górcső alá, ismertetve a nemzetközi adójogi környezetet és a jogrendezési opciókat. Megkíméljük az olvasókat ezek ismertetésétől, annyit azért érdemes kiemelni, hogy a professzor szerint két opció létezik: a minél erősebb integráció vagy a különutas politika. Magyarország az utóbbi útján jár jelenleg, Deák szerint hosszú távon csak az első lehet kifizetődő. Megemlített egy harmadik verziót is, amit a római peregrinus státushoz hasonlított. Ők ugyan nem rendelkeztek teljes polgári joggal, de a gazdasági életben részt vettek. Ezt én úgy fordítanám le, hogy a gazdasági életben a teljes integráció nélkül is részt lehet venni.

Bethlendi András, a Wekerle Sándor Üzleti Főiskoláról érkezve kifejtette, hogy az országok ebben a tekintetben három csoportba sorolhatók:

• nagyon olcsó, élőmunkán alapuló termelés

• az ezeknél fejlettebb, bevett kifejezéssel összefoglalva: összeszerelő üzemként működő országok

• a csúcson pedig a fejlett államok, ahonnan a tudás és a fejlesztések érkeznek a másik kettő csoportba

Az is különböző, hogy az országok hogyan viszonyulnak az innovációt általában hozó startupokhoz. A Szilícium-völgy teljesen piaci alapon működik, Kínában viszont annyi állami pénzt öntenek ebbe a szegmensbe, hogy konkrét városrészeket építenek az ilyen vállalkozásoknak. Európa kicsit kezd lemaradni ebben a versenyben.

Mit mondanak a politikusok?

Az előadások után politikai vita következett. Az Együtt pártot Pataki Márton, a Momentumot Hajnal Miklós, a DK-t Penz András, míg a Jobbikot Z. Kárpát Dániel képviselte. A Fidesz-KDNP-vel nem volt sikeres az egyeztetés. Elvileg az LMP színeiben Sallai R. Benedek, az MSZP-sek közül Burány Sándor érkezett volna, de végül nem éltek a lehetőséggel.

Első körben pártjuk álláspontját ismertették a témában a résztvevők. Penz András szerint több ellentmondás is van ezen a területen, amit egy példával próbált érzékeltetni: a magyar viszony olyan a multikhoz, mint a Kádár-korban a lángoshoz: a lángost ugyan szeretjük, de a lángossütőt nem. Penz szerint a magyar államnak a globális szereplőkkel szemben globális szereplőként kell viselkednie, ezt párosítva a transzparens működéssel.

Az innováció, a tőkebehozatal, és a társadalmi felelősségvállalás miatt van dolga a kormánynak a szabályozásban.

A különadókat a DK fokozatosan kivezetné, mert szerintük ez hosszú távon, főleg ebben a formában, biztos, hogy nem tartható fenn. Ezzel párhuzamosan a kedvezményrendszert is átgondolnák, az első az, hogy általános jellegű szabályozás kell, nem olyan, ami a tulajdonviszonyokra reagál.

Z. Kárpát Dániel azzal kezdte, hogy az a „kedvezménytömeg”, amit a multik kapnak, minimum újratárgyalandó. Mind a 47 ilyen szerződés esetében ezt szeretné a Jobbik, bár lehet, hogy ennél sokkal több van, de csak ennyi nyilvános. Elmondása szerint a multicégek nem is garantálják annyi időre a munkaerő foglalkoztatását, amennyi időre előre megkapják a pénzt.

Az is probléma, hogy durván lejt a pálya a nagyok felé a kis- és középvállalkozásokkal szemben, akik gyakorlatilag nem kapnak igazi lehetőségeket. A magyar tőke növekedése kapcsán a kötelező beszállítói hányadot említi. Ezen kívül öt évre, felülről bebetonoznák az adórendszert, mert ez kiszámíthatóságot hozna. A munka törvénykönyvét is módosítanák, mert tarthatatlan, hogy a fogyatkozó számú munkaerőt egyre jobban kizsigerelik, így a magyar munkaerő kiszolgáltatottsága brutálisan megnőtt – ennek ugye van egy kivándorlási vetülete is.

A jobbikos béruniós kezdeményezésről is beszélt, aminek nem az a lényege, hogy megerőszakolják a piacgazdasági viszonyokat, hanem az egyik cél az, hogy ne szolgai alázattal üljünk tárgyalóasztalhoz azokkal a multikkal, akik adózatlanul visznek ki rengeteg pénzt az országból.

„Udvarias félrenézés helyett a tárgyalóasztalnál elért konszenzus kell”

 - mondja Z. Kárpát.

Be kell vonni a multikat a közteherviselésbe, ehhez viszont elengedhetetlen a keményebb tárgyalási módszer.

Hajnal Miklós kiemelte, hogy a multik tőkét és technológiát hoznak az országba, nyitottnak kell lennünk, hogy éljünk a verseny és a fejlesztés adta lehetőségekkel. Ehhez viszont okos államra van szükség. A mostani kormány összeszerelő üzemmé alakítja az országot, ami visszafogja a termelékenységet és a béreket.

A K+F támogatása, a készségeket és kompetenciákat előtérbe helyező oktatás mellett uniós szintű adóoptimalizálásra is szükség lenne. A Momentum nem korlátozni, hanem segíteni szeretné a külföldi tőke Magyarországra áramlását, ez lehet az innováció egyik alapja. Jelenleg viszont a cégek sokszor nem hajlandók vállalni azt a kockázatot, hogy behozzák a tőkét, mert lehet, hogy a kormánynak később olyan kedve támad, hogy szektoriális különadókkal kiszorítson valakit. Itt pedig elérkeztünk a következő problémához, a politika és a gazdaság túlzott összefonódásához.

A megfelelő képzéssel és átképzéssel lehet remény arra, hogy enyhítsük a munkaerőhiányt. Azt is hozzátette, hogy az EU egy borzasztó nagy, nyitott piac, a magyar gazdaság viszont nem elég proaktív és kezdeményező, ezért a legnagyobb vámmentes piacon nem vagyunk elég versenyképesek.

Pataki Márton szerintem a multikat sem bántani, sem támogatni nem kell. A mindenkori magyar kormánynak az a feladata, hogy a munkavállalók értékteremtő és alkalmazkodó képességét segítse. Ebben a tekintetben két értékválasztást ismertetett:

• olyan környezet kell, ahol szabadok az állampolgárok, eldönthetik, hogy hol és hogyan akarnak élni

• pénzben is értelmezhető módon kell növelni a jólétet

Azt el kellene fogadnunk, hogy egy tízmilliós piacon már nem igazán lehet hatékonyan csinálni nagy vállalatokat. Hangsúlyozta, hogy munkamegosztás szükséges, valamint a képességek fejlesztése. A jövőben csak akkor leszünk vonzó befektetési célpont, akkor fognak jól keresni a magyar munkavállalók, ha ezt a képességek lehetővé teszik. Ehhez viszont sokkal modernebb oktatás és felnőttképzés kell.

Adózás, támogatás

A fent leírtakat a második részben bővebben is kiegészítették a politikusok. Penz András leszögezte, hogy a társadalmi felelősségvállalás nem azt jelenti, hogy építsünk stadionokat a tao-pénzekből. Az oktatásba például jó lenne, ha többet fektetnének a vállalatok.

Penz szerint felkészült és művelt emberekre van szükség, vissza kell állítani a tankötelezettséget 18 évre, a szakképzésben részesülőket olyan készségekkel kell felvértezni, hogy egész életünkben képesek legyenek fejlődni, tanulni. A munka törvénykönyvét szerinte is napirendre kell tűzni, rendet kell tenni a kiszolgáltatottság miatt, a szolidaritás elvének figyelembe vételével.

Z. Kárpát szerint a különadóknál azonnal le kellene állítani az áthárítási mechanizmusokat, mert az elfogadhatatlan, hogy a magyar emberek fizetnek olyan terheket, amiket nem rájuk róttak ki. Elmondása szerint a Jobbik három hónap alatt meg tudná szüntetni az áthárítást. Azt elismeri, hogy lehet szakmai vitát folytatni arról, hogy melyik különadókra van szükség, például a banki ágazatnál ez egy legitim kérdés.

A jobbikos politikus szerint szakszervezeti vonalon elvérzett Magyarország. Úgy látja, állami fizetésekre lenne szükség a szakszervezetek élén, mert hogyan képviseljék a munkavállalókat a munkáltatókkal szemben, ha utóbbiaktól kapják a pénzt? Hajnal Miklós szerint ez nem jó ötlet, mert az állam sokszor nagyobb nyomást helyez a szakszervezetekre, mint a munkáltatók. Pataki Márton ezt azzal egészítette ki, hogy az Együtt programjában leszögezték, minden befizetett egy forint szakszervezeti tagdíjhoz plusz egy forintot hozzá kellene adni.

Nemzeti minimum

Számos kérdést kaptak a résztvevők a közönség soraiból, de a legérdekesebb a nemzeti minimumra vonatkozó volt. Elképzelhető-e ellenzéki összefogás ezen a területen, ami akár kormányokon is átívelhet a későbbiekben?

Pataki Márton szerint lehet találni olyan pontokat, amikben egyetértenek, de kampányidőszakban inkább a különbségeket kellene hangsúlyozni. Hajnal Miklós szerint pártja a versenyképességi minimum meghatározásában valószínűleg benne lenne. Penz András szerint már születtek minimumprogramok például az egészségügy, a választási rendszer vagy az oktatás kérdésében.

Z. Kárpát Dániel nem gondolja, hogy a kampánynak mindenáron a különbségekről kell szólnia.

„A pártok és a politikusok egyénenként nem sokat érnek, ciklusokon átívelő minimumok kellenek.”

Példaként említette a népességfogyás és a lakhatás kérdését. Hosszabb monológban fejtette ki, hogy, bármilyen minimumra nyitott, ha az a váltógazdaság leváltását és Magyarország érdekeit szolgálja, szenvedélyes érvelése tapsot kapott.

A konferenciasorozat legutóbbi témája az oktatás volt, itt írtunk róla:

(borítókép: Orbán Viktor egy Suzuki Vitarában - Facebook/Orbán Viktor)