Az eddig véltnél nagyjából 1500 évvel korábban is bebalzsamozták már a halottaikat az ókori egyiptomiak – állapították meg a kutatók a Journal of Archaeological Science című folyóiratban publikált tanulmányukban, amelyből az is kiderül, hogy a gyakorlat sokkal nagyobb területen terjedt el, mint azt eddig gondolták.
A szakemberek egy jól ismert és ép állapotban fennmaradt őskori múmián végeztek vizsgálatokat, amelyről egykor azt hitték, hogy természetes módon konzerválódott azáltal, hogy forró, száraz homokba temették.
„A kémiai analízis, a test vizuális és genetikai vizsgálata, a radiokarbonos kormeghatározás és a vászonpólya mikroszkópos elemzése révén megerősítettük, hogy ezt a rituális mumifikálást nagyjából i.e. 3600 körül hajtották végre egy 20 és 30 éves kor közötti férfi holttestén” – mondta Jana Jones, az ausztráliai Macquarie Egyetem egyiptológusa és ókori egyiptomi temetkezési szokásokra specializálódott szakértője.
A kutatók megállapították, hogy a balzsamozási eljárás során növényi olajat, felmelegített fenyőgyantát, illatos növényi kivonatot és növényi nedvet, valamint cukrot tartalmazó keverékkel itatták át a lepleket, amelybe a testet belecsavarták. Ez a balzsamozási „recept” ugyanolyan arányban tartalmazott antibakteriális szereket, mint azok, amelyeket a mumifikálás virágkorában használtak Egyiptomban mintegy 2500 évvel később.
A kutatók szerint további érdekesség, hogy a vizsgált múmia Egyiptom déli részéről való, ami azt jelzi, hogy a balzsamozás gyakorlata sokkal nagyobb földrajzi régióra terjedt ki, mint azt eddig gondolták.
A tanulmány szerint a vizsgált múmiát 1901 óta őrzik az olaszországi Torino Egyiptomi Múzeumában és soha semmilyen állagmegőrzési eljárást nem végeztek rajta, vagyis egyedülálló lehetőséget nyújtott a kutatóknak a pontos tudományos analízishez.
A mától látogatható, A Világ Múmiái kiállítás megnyitójáról tegnap számoltunk be.
Budapesten A Világ Múmiái
Ha azt mondjuk: múmia, szinte bizonyosan azt vágják rá: Egyiptom. Pedig elhunytjaink földi maradványainak konzerválása nem csak ennek az ókori civilizációnak a sajátja. Mi több, az emberi beavatkozással történő konzerválás mellett fontos - sőt, a természettudósok számára még fontosabb - a természetes mumifikáció, melyre ugyancsak számos példát találunk a történelem során, Szent István közelgő ünnepe alkalmából gondoljunk például nemzetünk egyik legjelentősebb ereklyéjére, a Szent Jobbra!
(Nyitóképünkön Nesz-Hor egyiptomi papnak A Világ Múmiái tárlaton kiállított mumifikált teste és szarkofágja látható.)