Értékelő sajtótájékoztatót tartottak a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) szervezői hétfő Budapesten. Az eseményen Zsuffa Tünde sajtófőnök Szent Pál ismert mondását idézte:
A jó harcot megharcoltuk, a pályát végigfutottuk, a hitet megtartottuk.
Ismertette, a kongresszusra 83 országból érkezett regisztráció, ezek közt is akadt néhány érdekesség, így például egy fő regisztrált Észak-Koreából, de érkeztek zarándokok Tanzániából, Togóból, Ruandából, Srí Lakáról, Puerto Ricóból, de nagyobb csoportok érkeztek Vietnámból is. „Vajon ha nem lett volna Covid, mennyivel többen érkeztek volna?” – tette fel a kérdést a sajtófőnök. Zsuffa Tünde úgy vélte, a számok bizonyítják, hogy sikerült megszólítani a világ keresztény közösségeit, akik nyitottak voltak a találkozásra, a közös gondolkodásra, ünneplésre Budapesten.
A rendezvény nagyságára jellemző, hogy a Hősök terei színpad mérete meghaladta a 2000 négyzetmétert, a kongresszus alatt használt színpadok és lelátók mérete pedig meghaladta az 5000 négyzetmétert. A felhúzott kordonok hossza 10 kilométer volt, míg a kihelyezett székek száma 19 ezer volt.
A médiaérdeklődésre jellemző, hogy több mint 600 újságíró és fotós volt jelen,
A fordítást 50 szinkron- és jeltolmács biztosította.
Zsuffa Tünde ismertette, a rendezvény önkéntesei 75 ezer órát dolgoztak, köztük 600 cserkész. Az önkéntesek átlagéletkora 33 év volt. A legidősebb önkéntes egy 82 éves felvidéki hölgy volt, aki „kongresszusbaba”, ugyanis szülei az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszuson ismerkedtek meg, ebből az ismeretségből lett családalapítás és született meg Sarolta is – emelte ki a sajtófőnök.
A kongresszusi részvételre buzdító tizenkét hírnök szerepét is méltatta Zsuffa Tünde, aki kiemelte, ők anyagi juttatást nem kaptak ezért a szerepükért, sőt „még az útiköltséget is visszautasították”. Közölte, a kongresszus előtt podcastban elmondott gondolataikat a friss élményeikkel kiegészülve idén ősszel kötet formájában tervezik kiadni.
Eucharisztikus „locsolóautó”
Egyikük, Lackfi János költő az értékelő sajtótájékoztatón el is mondta gondolatatit. Mint fogalmazott, ő a szombati eucharisztikus körmeneten úgy érezte, mintha az Oltáriszentséget vivő jármű „mint egy locsolóautó” takarítaná el azt „a gyűlöletet, vért, haragot, ami évszázadok óta ezeken az utcákon manifesztálódott”. Úgy érezte,
Örömét fejezte ki, hogy az Istent kereső emberek bevonzódtak a katolikus egyház közelébe, és ő személy szerint is szeretné, ha a NEK folytatódna azok felé, akik valamilyen módon éreztek, hogy szellemi értelemben zajlik körülöttük az élet.
Többségben a fiatalok
A NEK regisztrációhoz kötött eseményein korosztályi bontásban a 16-25, illetve a 46-55 éves korosztály képviseltette magát legnagyobb arányban – ismertette Zsuffa Tünde. Ilyen volt a közösségek szentségimádása, illetve a kimondottan a fiatalok számára megszervezett ForrásPont koncert és találkozó, melyből a 2500 fős első és 5000 fős második találkozó után most 13 ezer fő vett részt. Ugyancsak óriási sikere volt a szeptember 11-i margitszigeti családi napnak – számolt be Zsuffa Tünde –, melyen 20 ezer család vett részt.
A szombati nap csúcspontja azonban kétségkívül a Kossuth téri szentmise és az azt követő gyertyás körmenet volt. Számháborúk elkerülése érdekében konkrét becslések helyett a sajtófőnök csak egy tényt közölt:
A Hungexpón öt kontinens közel 40 országából közel 60 előadó tartott előadást – ismertette Zsuffa Tünde, hozzátéve: hallhattunk tanúságtételt, szembesülhettünk a keresztényüldözés problémáival, láthattunk példákat megtérésekről, közösségépítésekről, evangelizációról. Az a felmatricázott mozdony pedig, melyet 2019 májusában Erdő Péter áldott meg, és az Eucharisztikus Kongresszus hírét vitte, 642 130 kilométert tett meg, és hirdette a jelmondatot: „Találkozz Jézussal Budapesten!” – mondta Zsuffa Tünde, aki azt is elárulta, a nyitó szentmisére 77, a záró szentmisére pedig 366 busszal érkeztek a zarándokok.
A szelíd tömeg
Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek értékelésében úgy fogalmazott „ezt a kongresszust nem mi csináltuk”. Rámutatott, rengeteg ember fáradozott, gondolkozott, alkotott, szervezett, sokan mögötte álltak. „Azonban ez mégsem emberi mű volt!” – húzta alá a magyar főpap, aki úgy vélte,
Ez az erő „nem a szélvészben, nem a viharban, nem a tűzben, hanem az enyhe szellő susogásában” található meg – utalt Illés próféta történetére, majd kifejtette: az a tömeg, aki vonult a körmeneten, nem katonásan szervezett tömeg, hanem egy szelíd közösség volt. Elárulta, Ferenc pápával a repülőtér felé autózva az élményekről beszélgettek, a Szentatya pedig nem számított arra, hogy Budapesten ilyen „csont nélküli, derűs fogadtatása” lett.
A bíboros azt mondta, amikor átérezzük, hogy egy ilyennek részesei lehetünk, akkor hálát érzünk,
ez a hála pedig kísérjen bennünket minél tovább, mert ebből nekünk hosszú ideig élnünk kell!
Erdő Péter hangsúlyozta, voltak programok, melyek „bizonyítottak”, ilyen volt a margitszigeti családi nap. Felvetette annak lehetőségét, hogy ezentúl pünkösdhétfőn ott és ilyen szellemben fogják tartani a majálist. A bíboros azt is közölte, vannak olyan programok is, melyeket megismételhetővé kell tenni, ilyen a szentségimádás gyakorlata is. A magyar katolikus vezető a most bemutatott, régi, illetve friss művészeti alkotásokra is felhívta a figyelmet, melyeket nemcsak bemutattunk, hanem némelyik beszámol az életünkről is.
Ezek a dolgok nemcsak dokumentálhatók és megőrzendők, másrészt továbbélnek a szívekben is
– hangsúlyozta Erdő Péter.
Zsuffa Tünde közölte, a résztvevők emlékeinek megőrzésére és felidézésére egy virtuális emlékkönyvet hoztak létre a monddeliec2020.com oldalon. Felidézte, Piero Marini bíboros, az Eucharisztikus Kongresszusokat előkészítő pápai bizottság elnöke azt mondta,
Jézus húsvéti titkának ünneplése túlmutat a híveken, és annak meg kell érintenie a világot. Eucharisztikus kultúrává kell válnia, ez pedig testet ölt a szegények felkarolásában, a társadalmi béke megteremtésében, a teremtett világ megőrzésében és gondozásában, az ökumenikus párbeszédben.
A sajtófőnök szerint valami megkezdődött Budapesten,
A vidék lelkesedése
Zsuffa Tünde aláhúzta, bár a NEK házigazdája Budapest volt, a vidék nélkül ez nem jöhetett volna létre. Ezért meghívták az értékelésre Szegedről Serfőző Levente atyát, aki az egyik legaktívabb vidéki programszervező volt.
Serfőző Levente azt mondta, a vidék valóban készült és ünnepelt. Emlékeztetett, négy évvel ezelőtt kezdtek készülni lélekben, programokkal, eseményekkel, a NEK alatt pedig „a hitünk egybeszőtte a fővárost a vidékkel, a Kárpát-medencével és az egész világgal”. A katolikus lelkipásztor felidézte, a Szeged–Csanádi Egyházmegyében is egyértelmű volt, hogy mennek a fővárosba ünnepelni. A készületek közül a fiatalok által 2016 végén indított Face to Face imaestet emelte ki, melyen mindig volt egy meghívott vendég lelkipásztor, aki elmélkedést tartott, volt tanúságtevő is, és azt mindig szentségimádással zárták. Ezt az imaestsorozatot a NEK gyümölcsének nevezte, hiszen – mint mondta – ez az eseménysorozat folytatódni fog a NEK végeztével is. Emellett vetélkedőket, versenyeket, táborokat is szerveztek, tematikusan koncentrálva a NEK-re. Ugyancsak nagy sikernek tekintette a Szegeden megrendezett 168 órás, folyamatos szentségimádást is.
A lelkipásztor arra is felhívta a figyelmet, szerveztek egyházmegyei találkozót is, ami ugyancsak gyümölcse a kongresszusnak, mert ez is folytatódó eseménysorozat lesz, illetve az „Ébresztő!” névre elkeresztelt eseménysorozatot is megemlítette mint az egyházmegye új lehetőségét. Felelevenítette, az egyik ilyen találkozón ott volt „az élet csodája”, Kopasz István atya is, aki a koronavírus miatt olyan súlyos állapotba került, hogy lélegeztetőgépre kellett tenni, és „szinte lemondott róla mindenki”. De
– számolt be Serfőző Levente.
A lelkipásztor felhívta a figyelmet arra a kiállításra is, ami Szegeden tekinthető meg, és a jelenlegi Szeged–Csanádi Egyházmegye szerepét mutatja be az 1938-as Eucharisztikus Kongresszuson. A gazdag múltat bemutató tárlat a hónap végéig tekinthető meg. Végül a nagyközönség figyelmébe ajánlotta a Papírváros című animációs filmsorozatot, amely elénk tárja, Jézus ott van a főváros utcáin, „mindenhol a hétköznapjainkban”.
Az eredetileg 2020-ra tervezett, de a pandémia elhalasztott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust szeptember 5. és 12. között rendezték Budapesten. A számos nemzetközi előadó mellett az esemény záró szentmiséjét, a Statio orbist személyesen Ferenc pápa celebrálta.
Erdő Péter: Együtt éneklünk, együtt imádkozunk, együtt dobban a szívünk
A sajtótájékoztatót követően Erdő Péter bíboros nyilatkozott az Alfahírnek saját élményeiről.
Ez az egy hét minden résztvevő számára élmények tucatjait hozta. Bíboros Atya számára személyesen melyik volt a legnagyobb élmény?
Nyilván az Eucharisztikus Kongresszus középpontjában Jézus Krisztus áll, Ő pedig minden szentmisében, szentségimádásban ott van. Érzelmileg legcsodálatosabb a nagy szentségi körmenet volt, ahol ott térdelhettem és ülhettem a szentségmutató előtt, a hatalmas Szentostya előtt, és egyszer csak azt vettem észre, kivetítőkön látható a hatalmas tömeg, mely a Hősök terétől a Parlamentig tart, és széltében betölti az utat. Együtt éneklünk, együtt imádkozunk, együtt dobban a szívünk egy ünnepélyes lassú mozgásban, amely kicsit olyan, mint a Jézus-ima. Ez egy ritmikus lélegzés, ami valamiképpen a saját testünk felépítésén keresztül közel visz minket Krisztushoz. Ez egy olyan élmény, mely nagyon emberi, benne van teremtett voltunkban, azt is mondhatnám, hogy természetünknek egy mélyebb rétege. De ugyanakkor ott van benne valahol a Szentlélek, az, ami több, mint mi vagyunk. Nem egyszerűen összeadjuk számtanilag az egyes embereket, itt valami több van. Ez érzelmileg a legnagyobb élmény. A másik óriási élmény a záró szentmise Jézus Krisztussal mint örök főpappal, illetve Szent Péter utódával, aki körül ott az egész Egyház.
Ferenc pápa szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát a magyarok közt Budapesten.
A Szentatya érzésem szerint azt fejezte ki, nem azért tölt itt olyan kevés időt, mert kevésre becsüli a magyarokat vagy az itteni katolicizmust. Ő maga hozta fel kétszer is Csíksomlyót, hogy az egy magyar mise volt. Nem mi kértük, hogy ezt említse, ezt magától tette. Ferenc pápának egyébként különleges emlékezete van. A záró szentmise előtt kaptam e-maileket a Buenos Aires-i magyaroktól. Több név volt aláírva, azt kérték tőlem, hogy ha látjuk az argentin zászlót – igyekeznek úgy menni, hogy közel legyenek az úthoz, ahol autóval járhat a pápa –, akkor súgjam oda a Szentatyának, hogy ezek a Buenos Aires-i magyarok, akik direkt azért jöttek most Budapestre, hogy őt üdvözöljék. És tényleg, ahogy megyünk az autóval a Körönd felé, egyszer csak látom a zászlót. Mondom a Szentatyának, hogy ők a Buenos Aires-i magyarok. Erre elkezdi sorolni a neveket, akik aláírták az e-mailt előző nap. Ebből is látszik, Ferenc pápa mennyire az emlékezetében és a szívében tartja ezeket a közösségeket. Ez egy baráti gesztus, és ő örült annak, hogy szeretettel fogadták.