Viszonyítási alapként jegyezzük föl, Észak-Amerikában jelenleg 2 millió farmgazdaságot tartanak számon, míg az Európai Unióban (EU) ugyanez a szám 13 millió - igaz naponta 1000 gazdaság tűnik el, vagy vásárolja fel egy biotechnológiai érdekeltség. Sajnálatos módon, a hazánkban is látványos méreteket öltő birtokkoncentráció is ebbe az irányba mutat (jó példa: az Egyesült Államokban átlagosan 13-szor nagyobbak a farmok, mint Európában).
Mit együnk ma?
Közzétette: Alfahír Ökonemzet – 2016. január 29.
De nemcsak a fideszes oligarchák, családtagok számára fontos a termőföld. Az Egyesült Államok és az EU közti tárgyalások a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezményről 2013 óta zajlanak, ezen folyamat során 560 kisebb-nagyobb találkozót szerveztek, amelyekből 113 alkalommal az agrárlobbi miatt ültek asztalhoz a felek.
Kötelező videó (az MTVSZ, a Greenpeace és a Védegylet közreműködésével)
Hogy mi az alapvető probléma? Az EU jelenlegi (ugyan egyre puhuló) szabályozása az Egyesült Államok mezőgazdasági exportjának 40 százalékát nem engedi be a közös piacra. Ezt a jogszabályi akadályt kell leküzdeni az Egyesült Államok tárgyaló delegációjának annak érdekében, hogy realizálni tudják a teljes nyereségüket.
A multinacionális vetőmag-forgalmazó/fejlesztő cégeket már így is rendkívül nehéz megkerülni. Egészen hihetetlen, de 6 (azaz hat) darab vállalat uralja a globális vetőmagpiac 65 százalékát - a szűkülő kínálati oldal pedig monopolhelyzetet eredményez. Az agráriumból kiszoruló családi gazdálkodók, mezőgazdasági munkavállalók pedig megélhetésük elvesztése után kénytelenek a fenntarthatatlan városokban szerencsét próbálni.
A drámai folyamatot csak tovább súlyosbítja a hazánkban is megtapasztalt földrablás, majd az egészet a TTIP intézményesíti.
Mit (t)eszünk, miután bevertük az utolsó szöget a vidék koporsójába?