Miközben az Egyesült Államok egyetemista korú lakosságán belül az utóbbi két évtizedben közel kétszeresére nőtt az ázsiai származásúak aránya, ez a változás egyáltalán nem tükröződik az ország több elit egyetemén, köztük a Harvardon, ahol az intézményt ért vádak szerint faji kvótákat alkalmaznak - mutatott rá írásában a The Wall Street Journal című amerikai napilap.
A múlt hónapban a világhírű massachusettsi egyetem ázsiaiakat érintő diszkriminatív gyakorlatának kivizsgálására kérte fel az oktatási minisztériumot 64 - különböző ázsiai etnikumokat képviselő - csoport, amelyeknek a Kínából áttelepült Yukong Zhao floridai üzletember és író segített egységesen fellépni. Panaszuk szerint a Harvard Egyetem nagyobb elvárásokat támaszt az ázsiai származásúakkal, mint másokkal szemben, megakadályozva azt, hogy emelkedjen az e csoporthoz tartozók aránya a diákközösségen belül. Tavaly ősszel hasonló okokból a Students for Fair Admissions (Tanulók az Igazságos Felvételikért) nevű nonprofit szervezet beperelte az egyetemet, az eljárás jelenleg is tart.
A Zhao által összefogott csoportok sérelmének alapját a hivatalos statisztikák adják: a 2011-es adatok szerint országos szinten az egyetemista korúak 5,1 százalékát kitevő ázsiaiak nagyjából a 30 százalékát adták azoknak a diákoknak, akiknek sikerült bejutniuk a National Merit amerikai ösztöndíjprogram elődöntősei közé, és hasonló arányban részesültek az amerikai főiskolások és egyetemisták egyik legrangosabb elismerésének számító elnöki ösztöndíjban is. Ehhez képest a diákok álmának számító Harvard Egyetem tanulóinak továbbra is csak 21 százalékát teszik ki az ázsiai származásúak, vagyis alig van elmozdulás az 1993-ban feljegyzett 20 százalékos szinthez képest, pedig ez a faji csoport azóta az Egyesült Államok leggyorsabban növekvő társadalmi szegmensévé vált.
Ezeket az arányszámokat az újság szerint érdemes összevetni az ország olyan egyetemeiével, amelyek kifejezetten nem veszik figyelembe a származást: 2013-ban a Kaliforniai Műszaki Egyetemen (California Institute of Technology) például - az 1993-ban jegyzett 26 százalék után - 42,5 százalék volt az ázsiai származású diákok aránya, és a Kaliforniai Egyetem berkeley-i tagintézményében (University of California-Berkeley) is több mint 30 százalék. Ez a trend jól látható azokban az elit középiskolákban is, ahol a felvételinél nem veszik figyelembe a származást: a New York-i Hunter College High Schoolban például 49 százalék az ázsiai származású tanulók aránya.
A faji kvóták használata nem megengedett az amerikai legfelsőbb bíróság egyik 1978-as határozata szerint, ugyanakkor 2003-ban a testület megerősítette, hogy a felsőoktatási intézmények egyfajta kiegészítő szempontként olykor számításba vehetik a származást.
Yukong Zhao szerint azonban a Harvard Egyetem alapvetően kvótarendszert alkalmaz, amelyet alátámaszt a felvettek közel egy évtizede alig változó faji megoszlása. Az egyetemre évről évre bekerülők átlagosan 10 százaléka afroamerikai, 12 százaléka spanyolajkú, 2 százaléka amerikai őslakos, 19 százaléka pedig ázsiai származású.
Azt, hogy egy ázsiai gyökerekkel rendelkező diáknak mennyivel nehezebb dolga van a felvételikor, Thomas Espenshade, a Princeton Egyetem (Princeton University) szociológusának 2009-es kutatása is alátámasztja - írta a lap. A felmérés szerint egy ázsiai hátterű tanulónak egy fehér diáknál 140, egy afroamerikainál pedig 450 ponttal többet kell elérnie a felvételi vizsgán (SAT) ahhoz, hogy azonos esélye legyen az egyetemre való bejutásra.
A Harvard tagadja az ellene felhozott vádakat. Robert Iuliano, az egyetem főtanácsosa májusban azt mondta: a felvételi eljárásuk törvényes. Mint hangsúlyozta, intézményük célja, hogy vibráló egyetemi közösséget hozzon létre, amely különböző hátterű és eltérő tapasztalatokkal, képességekkel és célokkal rendelkező diákokból áll.
A The Wall Street Journal cikkírója szerint nem fér kétség ahhoz, hogy az ázsiai amerikaiakat hátrányos megkülönböztetés éri, amit bizonyít a diákok felvételi előkészítésében segítő vállalat, a Princeton Review egyik kiadványa is. A Cracking College Admissions című könyv külön részt szentel az etnikai háttérnek, így például azt javasolja az ázsiai bevándorlóknak, hogy lehetőség szerint ne csatolják fényképüket felvételi anyagukhoz, és ha nem muszáj, ne válaszoljanak a származásukat firtató kérdésre. A szerző tippeket ad arra, hogyan lehet elérni, hogy a jelentkezésből ne egy "tipikus" ázsiai személy képe rajzolódjon ki, aki matematikából zseniális, szóbeli teljesítménye viszont gyenge.
Zhao más sztereotípiákra is felhívta a figyelmet ázsiai származású társaival kapcsolatban, például arra, hogy a közösség tagjai kiemelkednek a természet-, a műszaki vagy a mérnöki tudományok terén. Ezek az előnyök azonban - a fentiek értelmében - az elit egyetemekre történő jelentkezéskor hátránnyá válnak - mutatott rá az üzletember, aki szerint a csendes matekzseni, Albert Einstein "ma nem jutna be a Harvardra". Egy másik ilyen beidegződés az ázsiaiakkal kapcsolatban az, hogy nem kockázatvállalók és nem képesek az irányításra. Erre rácáfolva Zhao kiemelte, hogy 2006 és 2012 között a technológiai startup cégek 42 százalékát ázsiai származású amerikaiak alapították a Kauffman Foundation tanulmánya szerint.
A floridai üzletember úgy látja, az amerikai elit egyetemek - a Harvard mellett például a Princeton és a Yale is - azért tudják megúszni szárazon a részükről tapasztalható nyilvánvaló előítéleteket, mert az ázsiai amerikaiak politikailag nem aktívak. Zhao szerint ideje megváltoztatni a túlságosan szubjektív amerikai felvételi rendszert. "Azt gondolom, az egyetemek első számú feladata, hogy az ország építésére diákokat neveljenek ki. Másodsorban pedig - amennyire csak lehet - a sokféleségre kell törekedniük" - hangsúlyozta.