Önkéntesek védik a vidéket a „kiilleszkedettektől”

 

– Igen, a nagyobbik – aki ellen eddig tizenöt eljárás folyt lopás miatt, ám mégsem sikerült eddig felelősségre vonni – előzetes letartóztatásban van, a kisebbik pedig házi őrizet alatt áll. Ő az iskolában terrorizálta a többieket, egy diáknak elvette a telefonját, és csak úgy akarta visszaadni, ha az megverekszik érte. Amikor az igazgató intézkedni próbált, őt is megtámadta. Kihívta a rendőröket, akkor tudták előállítani a gyereket három napra, majd kiengedték. Azt, hogy legalább végre történt valami, egyértelműen annak tudom be, hogy mi nem kevés lépést tettünk már az ügyben. Természetesen a helyi polgármester nem örült a tevékenységünknek, mert mindez az ő felelősségét is felveti. Kérdem én, hogy tizennégy, tizenöt éves gyerekek vajon miért korzózhatnak délelőtt tízkor, iskolaidőben a polgármesteri hivatal korlátjához támaszkodva úgy, hogy közben randalíroznak és terrorizálják a kisebbeket? Döbbenetes, hogy ez senkit nem zavar. A nagyobbik apja egyébként drogban érintett, nem véletlenül tudta elmondani pontosan, hogy a környező falvakban kik terítenek. Ez ugyan nem került bele végül a vágott anyagba, de azt gondolom, sokatmondó, hogy egy tizennégy éves, ötödik osztályos gyerek ilyenekről tud.

 

– Folyamatosan járjuk a vidéket, és azt kell mondjam, hogy egészen elképesztő tapasztalataink vannak. A vidéki cigány fiataloknak szerintem a 90 százaléka használ valamilyen tudatmódosítót. Hatalmas problémáról van szó, mégis például Farkas Flórián, az Országos Roma Önkormányzat vezetője tőlem hallott először arról, hogy mi az a herbál. Beszélgettem egyszer vele a Parlament folyosóján és megdöbbentem, hogy akik valóban megoldhatnák a helyzetet, nem is tudnak róla, mi sújtja leginkább a cigány fiatalokat, de mint a most napvilágot látott botrányos pénzügyeikből látszik, neki egyéb fontos dolgai vannak.

 

 

– Mondhatom, hogy igen. Itt, Átányban már házat is kaptunk használatra egy idős hölgytől, akinek élhetetlenné tették a mindennapjait a társadalomból kiilleszkedettek. Folyamatosan betörtek hozzá, loptak tőle, míg végül egy hevesi idősotthonba költözött. A lánya sem lakik a településen, így – mivel mi többször igyekeztünk segíteni rajta – használatba adta nekünk az ingatlanját, hogy legalább ne hordják szét teljesen a helyi bűnözők. Most is azért jöttünk, hogy szétnézzünk a környéken, s egy áramlopást már sikerült is észrevennünk. Feljelentést tettünk a kiérkező rendőröknél, miközben egyébként a bentlakók részéről több halálos fenyegetés is elhangzott. Előtte a szomszédos Tiszanánán akadt dolgunk, ahol nagyjából egy éve folyamatosan vitáznunk kell a fideszes polgármesterrel, Tóth Józseffel, hiszen szerinte abszolút rend van a településen. Szerintünk viszont egyáltalán nincs, ezért finoman szólva nem kedvel minket, és fel van háborodva, hogy mi bejelentéseket merünk tenni. Nyilván problémás neki, hogy rávilágítunk a faluvezetés hiányosságaira. Számos helyet ismerünk már, ahol rendszeresen gondok vannak, tudjuk, hogy merre vannak a kritikus pontok, sokszor célzottan megyünk oda. Most Tiszanánán is végignéztük ezeket, ha már arra jártunk, és végül az lett belőle, hogy ott voltunk három órán keresztül, mert több mint tíz áramlopást vettünk észre. Emellett volt kábeltévélopás, vízlopás és egyéb bűncselekmény is, amit a nyomozás érdekeire való tekintettel még nem szeretnék megnevezni.

 

 

– Orosz Mihály Zoltán polgármesterrel az évek alatt egy komoly csapatot építettünk fel az érpataki modell szellemiségében, 30-35 fő van kint a terepen rendszeresen, és immár igen szervezett körülmények között dolgozunk. Már nem csak az úgymond „civil kurázsi” mozgat minket, hanem szakmai alapra helyeztük az egészet. Azon túl, hogy a tagok megtanulják, hogyan fülelhető le egy áramlopás, összefüggésrendszereket is felállítunk. Nem elég azt kimondani, hogy a cigánysoron van x százalék antiszociális elem és romló közbiztonság, hanem ok-okozat szintjén vizsgáljuk a helyzetet. Ütemterveket készítünk, és valóban, havi rendszerességgel szakmai képzéseket is szervezünk saját magunk részére. A különböző szakterületek ismerői tartanak beszámolókat, illetve folyamatos a tapasztalatcsere. Volt már nálunk Vona Gábor is, de tartott előadást az érpataki mezőőr és több önkormányzati dolgozó is. Mindemellett, komoly szervezőmunkát végez például Ecsedi Tamás a HVIM részéről és sokan mások is a szervezetből.

 

– Tulajdonképpen bárki jelentkezhet, de azért vannak szabályaink. Hangsúlyozom, hogy ez nem egy liberális közösség. Itt annak van több joga, aki többet tett le az asztalra. Nálunk tényleg nincsen demokrácia, érdemalapú közösségek szövetsége vagyunk. Tagjaink ezt el is fogadják, aki pedig nem, általában egy idő után távozik.

 

 

– Szerencsére egyre többen tudnak róla, sokszor van, hogy lakossági kérés miatt megyünk egy településre. Azt el kell mondanom azonban, hogy csak akkor indulunk el, ha tudjuk, hogy a helyiek részéről támogatást kapunk. Azt ne kérje senki, hogy helyettük oldjuk meg a problémákat! Konkrét esetekben tudunk segíteni, de elvárjuk, hogy a lakosság is kiálljon mellettünk. Legutóbb egyébként Besenyőtelekre hívtak minket, ahol egy igen felháborító eset történt. Három magyar fiatalt vertek össze a cigánybálban helyi maffiózók. Az egyik fiú jelenleg is a miskolci klinikán van életveszélyes állapotban, a másiknak a térdkalácsát törték el keresztben, ami nála azt jelenti, hogy a focista karrierjének vége. Az eset hajnali 2-kor történt, két rendőr érkezett a helyszínre, de még a szemük láttára is ütötték a fiúkat. Senkit nem állítottak elő, nem volt forró nyomos nyomozás, csak másnap délután voltak hajlandóak bevinni az egyik elkövetőt, majd egy kihallgatás után elengedték. Lakossági jelzésre tudtuk meg, hogy ez megtörténhetett, mi csináltunk belőle hírt, hogy legalább sajtónyomásra végezzék a hatóságok a munkájukat.

 

 

– Sajnos igen, hiszen vagy nem érdekli őket, hogy mi van, vagy egyszerűen félnek tenni bármit. Rengeteg információm van arról, hogy hány esetben fenyegetnek meg hivatali, önkormányzati dolgozókat, polgármestereket stb. Az a tapasztalatunk, hogy a rendőrségnél ki kell kényszeríteni az intézkedést. Mikor velünk találkoznak, általában már tudják, hogy muszáj elvégezni a feladatukat, mert ha nem, akkor jelezzük a megyei kapitányságnak, az ORFK-nak vagy akár a belügyminiszternek. A hivatalok folyamatosan passzolgatják egymásnak a labdát, mindenki igyekszik lerázni magáról a felelősséget. A gyermekvédelem nem mer intézkedni, és sokszor teljes közönnyel fogadja a bejelentéseket. Mi nemcsak a bűnözőket, antiszociális elemeket vesszük górcső alá, hanem az illetékes hivatalokat is ellenőrizzük, nógatjuk folyamatosan. A jövőben az ő védelmüket is meg kell majd szervezni országosan, mert ilyen körülmények és halálos fenyegetések között nem lehet érdemi munkát végezni.

 

– A probléma az, hogy nagyon sokan félreértelmezik a radikalizmust. Én azt gondolom, hogy nálam radikálisabbnak már nem kell lenni, de ehhez mégsem kell, mondjuk, vulgárisan cigányoznom. Lehet engem démonizálni, és összevissza hazudozni, mint Bayer Zsolt, de mi rosszat tudnak rólam állítani? Civil kezdeményezés keretein belül elmegyünk a megfelelő helyekre, közben gyógyítjuk a vidéki közbiztonságot, és felszámoljuk azokat a bűncselekményeket, amiket egyébként a rendőrségnek kellene. Ráadásul állampolgári kötelezettségünknek teszünk eleget azzal, hogy nem fordítjuk el a fejünket, hanem segítjük a hatóságok munkáját. Ha bűncselekményt látok, és azt nem jelentem be, én is törvényszegést követek el. Az én alapállásom semmilyen szinten nem változott, csak annyiban, hogy jobban koncentrálok a Jobbik kormányzóképességének a bizonyítására és a kommunikációra. Semmit nem engedtem a radikalizmusomból, sőt sokszor szerintem sokkal többet teszek, mint azok, akik puhulással vádolják a Jobbik vezetését, és a fotelből az interneten háborognak. Senkinek nincs megtiltva, hogy olyan radikális lépéseket tegyen a gyakorlatban, mint mi.

 

A teljes interjú a Bar!kád hetilap csütörtökön megjelent számában olvasható.