„A Fidesz szerint az Országgyűlés által július 4-én elfogadott törvény alapján a bíróságokon megkezdődött »a bankok elszámoltatása«. A nagyobbik kormánypárt országgyűlési frakciója pénteki, MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta, a pénzintézetek az Országgyűlés döntését támadták meg a bíróságokon, a perek lezárultával a bankoknak minden egyes szerződéssel és minden egyes forinttal el kell számolniuk. A folyamat a devizahitelekkel kezdődik és a forinthitelekkel folytatódik – fűzték hozzá. Megjegyezték, hogy az ellenőrizhető elszámoltatás érdekében az Országgyűlés szeptemberben törvényt alkot a szabályokról és határidőkről. Hangsúlyozták: az elszámolási törvény eredményeként a bankoknak kivétel nélkül minden forintot vissza kell fizetniük, amit tisztességtelenül vettek el a családoktól. »A bankok elszámoltatása egy új korszak kezdete. Egy olyan korszaké, amelyben tisztességes és fair bankrendszer fog működni Magyarországon« – írták.”
(MTI, 2014. augusztus 28.)
Ismételjük meg a kulcsmondatot:
„az elszámolási törvény eredményeként a bankoknak kivétel nélkül minden forintot vissza kell fizetniük, amit tisztességtelenül vettek el a családoktól”.
Ma már tudjuk, az akkor elfogadott jogszabályok ellentétesek voltak a közösségi joggal. Az Európai Unió Bírósága (EUB) két hónapja kimondta, nem lehet egy érvénytelen szerződést úgy érvényessé tenni, hogy egy diktált árfolyamon átváltják forintra a devizahitelt.
Vagyis az akkori forintosítás finoman szólva is csak félmegoldás volt, ma már pecsétes papír van arról, tessék szépen „visszamenni a kályhához”, és újraszámolni!
A fenti, majdnem tizenegy éves idézet rávilágít arra, a Fidesz éppúgy végighazudta az utolsó két hónapot (legalábbis a devizahitelek ügyében), mint ahogy az őszödi beszédben az a közelmúltban visszavonult másik politikus beismerte. A kormánypártok és maga Orbán Viktor is mást sem szajkóztak, mint hogy a luxembourgi ítélettel a kormánynak és az Országgyűlésnek semmi dolga, azt majd a Kúria értékeli, a devizásoknak meg tessék szépen egyesével pereskedni. Még hosszú évekig, még megterhelő százezrekért, milliókért.
Csakhogy ha tizenegy évvel ezelőtt volt dolga vele mind a kormánynak, mind az Országgyűlésnek, akkor ez a helyzet most sem változott. Csak a számok. Merthogy az a papír, melyen a svájci frankot 256,5 forinton, az eurót 308,97 forinton számították át, mehet a kukába, az EUB ítélete szerint csak az a forintösszeg jár vissza, melyet a kölcsön felvételekor a devizakárosult megkapott. Amikor nagyjából 160 forint volt a svájci frank és 250 forint az euró árfolyama. És ezt az elszámoltatást a legegyszerűbben és a magyar családok számára leginkább megnyugtató módon az ítéletet a magyar jogrendbe ültetve lehet megoldani. Erről szól a Lex Marczingós.
És hogy ne terheljük túl a hazai bírósági rendszert sem, közösen kell lépniük a devizakárosultaknak. Ahogy az akkori kormányzati plakáton szerepelt:
„Magyarország összefog!”
Ennek érdekében alakul meg a napokban-hetekben a Banki Károsultak Fogyasztóvédelmi Szövetsége, az ennek alapját képező Facebook-csoport pedig másfél nap alatt több mint 23 ezer fős közösséggé nőtt. Z. Kárpát Dániel, a devizakárosultak ügyét felkaroló jobbikos országgyűlési képviselő a bejelentéskor azt mondta, együtt olyan erőt képesek felmutatni, mely pozitív irányba képes elindítani a devizakárosultak kérdéskörét.
A devizásoknak tehát közösen kell fellépniük társadalmi nyomást gyakorolva a kormányzatra, helyi csoportjaiknak pedig a választókerületi egyéni országgyűlési képviselőkre.
Teljesen egyet kell értenünk a kormánypárt tizenegy évvel ezelőtti üzenetével:
a pénzintézeteknek minden tisztességtelenül elvett pénzt az utolsó fillérig vissza kell fizetniük a magyar családoknak!
Mi egyetértünk ezzel a fideszes üzenettel. Vajon a fideszes politikusok miért nem?