Mint ismert, az Egyesült Államok elnökválasztási lázban ég, így a szemben álló felek is igyekeztek a maguk szája íze, politikája szerint értelmezni a szörnyű tragédiát.
S hogy kinek mi jut eszébe az ötven halálos áldozattal és ötvenhárom sebesülttel járó tömegmészárlásról, Barack Obama elnöknek például a fegyverhasználat szigorításának elmaradása. De vajon miért ez az első reakció? - kérdezzük a politikai elemzőt.
"Obama elnöknek egy visszatérő kezdeményezéséről, mondhatni szívügyéről van szó, ami sajnos egyre szaporodó incidensek miatt is „örökzöld” témának számít. A korábbi elnöki kezdeményezések rendre megtörtek a republikánus többségű kongresszus ellenállásán. Ráadásul mindkét álláspont mellett felsorakoztathatók érvek, emellett az egyes államokon belüli fegyvertartási hagyományok és fegyverlobbi ereje sem figyelmen kívül hagyható. A mostani eset kapcsán komoly kérdéseket vet fel, hogy az elkövető előélete (az FBI korábban két alkalommal is kihallgatta), családi háttere, mentális állapota mellett is fegyveres biztonsági őrként dolgozhatott, s körülbelül egy héttel a lövöldözést megelőzően legálisan vásárolhatott fegyvereket".
Ezúttal ráadásul a szexuális kisebbség került a célkeresztbe, ami még szenzitívebbé teszi a kérdést - hangsúlyozza Kovács János, aki szerint minden bizonnyal nem jár földindulásszerű politikai preferenciaváltozással a merénylet, inkább mindenkit megerősít a korábbi vélekedésében.
Szeptember 11. óta
Érdemes azt is hangsúlyozni, hogy 2001. szeptember 11. óta az orlandói tömegmészárlás a legsúlyosabb, legtöbb áldozatot követelő támadás az Egyesült Államokban, ráadásul az elkövető, Omar Mateen az iszlám szélsőséggel szimpatizál. Hiba volna azt gondolni, hogy egy ilyen tragédia nem készteti határozott kiállásra, önreflexióra az amerikai társadalmat.Valószínű, hogy közvetlen kapcsolat nem volt az Iszlám Állam és a merénylő között, mégis egymásra hivatkoztak. Önműködővé vált a rendszer?
Bár az elkövető apja egy televíziós műsorban úgy nyilatkozott, hogy fia nem volt vallásos, cselekedetét a homofóbia motiválhatta, ennek ellenére tudjuk, hogy rendszeresen látogatta a vallási szertartásokat, és szimpatizált az Iszlám Állammal (állítólag fel is esküdött rá), válaszolt az Iránytű Intézet politikai elemzője. A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján erősen kétséges, hogy Omar Mateen valóban közvetlen kapcsolatban állt volna az Iszlám Állammal, vagy akár egy helyi terrorsejt tagjaként hajtotta volna végre a merényletet. Amit viszont kijelenthetünk: képes volt azonosulni a terrorszervezettel, s az elmondottak alapján „felkent” harcosnak tekintette magát.
"Az a körülmény, hogy maga az Iszlám Állam vállalta az akciót, megtévesztő lehet, hiszen az IS köztudottan bátorítja a vele szimpatizálókat arra, hogy a nevében kövessenek el terrorcselekményeket. Ráadásul a szervezet katonai kudarcai is okot szolgáltatnak arra, hogy – egyfajta kompenzációként, erődemonstrációként – világszerte, különösen az ellenség portáján belül továbbra is potens szereplőnek tűnjön".
Mennyiben változhat meg a terror elleni küzdelem, hozzáállás, társadalom a magányos farkasok megjelenésével?
"Európában és a tengerentúlon is új kihívást jelent a magányos merénylők, különösen az öngyilkos merényletek megjelenése. Biztonságpolitikai szakértők számtalanszor hangsúlyozták már, mennyire nehéz a hatóságoknak, titkosszolgálatoknak a potenciális elkövetőket monitoringozni, az egyes merényletekről még a tervezés-előkészítés fázisában információt szerezni, s így megakadályozni azokat. Ráadásul egy migrációs krízis által sújtott Európa még inkább fenyegetve érezheti magát, mint a terror elleni küzdelmet most már egy bő évtizede folytató Egyesült Államok".
Új stratégia kell: már nem elég pusztán megpróbálni megelőzni
Alaptézis az is, hogy tökéletes biztonság nincsen, ugyanakkor a tét most már nem is ez, sokkal inkább az, hogy a nyugati társadalmaknak tartósan együtt kell majd élniük a terrorfenyegetettséggel. Mindazonáltal új stratégiákra van szükség, s ezeknek nemcsak közvetlenül a terrorcselekmények megakadályozására kell koncentrálniuk, hanem azokra a társadalmi, kulturális, külpolitikai folyamatokra is, amelyek jelentős utánpótlást biztosítanak a terrorizmus számára.