A könyv keményen indít, a szerző nem kerülgeti a forró kását, hiszen már az első oldalon a Lukács-Kémeri „szakítással” szembesülhetünk, de aztán kissé megnyugodva, kifújva a benntartott nagy levegőt, hogy ezen ilyen pikk-pakk túl is estünk – valamint, a társszerző rövid bemutatkozása, illetve néhány barát, ismerős, kolléga pár soros véleménynyilvánítása után – azonnal visszaugrunk az időben. Egészen a nyolcvanas évek végéig, ahol az akkor 17-18 éves főhősünk, lelkes rockerként, már koncertszervezéssel (is) kacérkodik. Innen indul tehát az elbeszélés, amely hivatalosan első részként megnevezve szerepel. Amolyan ismerkedés jelleggel, hogy még közvetlenebb legyen az író-olvasó viszony, és, hogy mindenkit meglebbentsen az akkori idők szele, egy pár – azoknak az esztendőknek a hangulatát kiválóan jellemző – tinédzser balhé, csínytevés és emlékezetes történet felelevenítése következik, de utána már ténylegesen is a Tankcsapda közvetlen közelébe jutunk, megtudjuk, hogy hogyan is lett Kémeri a debreceni punk n’ roll csapat menedzsere.
A első száz oldalig a Tankcsapdával közösen eltöltött egy évtizedben megtörtént fontos események felidézése, valamint jó néhány kulisszák mögött lezajlott sztori olvasható. Tehát itt nem a Tankcsapda 1999-ig tartó történetének teljes krónikája kerül terítékre, hanem a Kémeri által lényegesnek tartott – de a nagyközönség számára sok esetben láthatatlanul, a háttérben zajló – esetek elmesélése, dokumentálása volt a cél, valamint az elválásuk tisztázása, amolyan ’kerüljenek helyükre a dolgok’ jelleggel. (Ennek végén kapott helyett Buzsik György alapító-dobos nyilatkozata és levele is. Őt kivéve a volt, és a jelenlegi TCS tagok nem szólalnak meg, pedig a hírek szerint a megkeresés minden esetben megtörtént, de ők nem éltek a lehetőséggel.)
Aki esetleg konkrét beszólásokat, netán egyenesen köpködést vár a ’Csapda felé, az csalódni fog, mert semmiféle reváns érzet nem merül fel a sorokat olvasva. Igaz, kissé kritikus a megfogalmazás, de (és ez hatalmas pozitívum) nem tekinthető botránykönyvnek a SaROCKba szorítva!
A következő száz oldal Kémeri Péter 1999 után kezdődő és a mai napig tartó tevékenységébe, valamint magánéletének egyes epizódjaiba enged betekintést, amikor is munkáját fesztivál- és rendezvényszervezőként, rádiósként, majd egy lemezkiadó munkatársaként folytatta, de mint kiderült, mindig akadt menedzselni való formáció is a környezetében. Sőt, gyorsulási verseny szervezőként és rali csapat marketingesként is kipróbálta magát, és tehetségét. A sikeres projektek mellett kudarcokkal is szembesülhetünk, ráadásul az őt ért (magánéleti) tragédia – barátnője halála – is felidéződik az oldalakon. Itt kell megjegyezni, hogy mindkét blokk hangvétele meglehetősen kesernyés, de ez a megismert életút alapján nem is annyira meglepő.
A második rész egy komoly, rendkívül részletes és igen közérthető kiskáté, szinte egy gyorstalpaló menedzser tankönyv, amelyből kezdő zenekarok és önjelölt, leendő menedzserkék profitálhatnak a legtöbbet, hiszen az ő számukra a leghasznosabb, hogy mit, hogyan és mikor érdemes tenniük, ha sikerre szeretnének vinni aktuális szellemi terméküket. De az átlagos zenehallgatónak sem árt képben lenni ezekkel, főként azoknak, akik a „Minek bekerülni a rádióba, tévébe, mikor ott az internet?!” mantrától nem bírnak elszakadni. És apropó kép, az biza’ szinte egy sincs a könyvben (csak összesen három aktuális felvétel Kémeriről), pedig jó lett volna egy archív fotóalbum, akár mellékletként, de biztos megvan az oka, hogy ez miért maradt ki… A borító viszont zseniális!
A kötetet egy pár oldalas, a zenei élet területén használt szakkifejezés magyarázatát tartalmazó rész zárja.
A könyvben a szerző mellett – legrégebbi cimboraként – Fazekas Krisztián, a Replika és a Necropsia basszusgitárosa jut a legtöbbet szóhoz, ő az amőbaszerű keretekbe tördelt szövegbuborékokban rendszeresen árnyalja, kiegészíti Kémeri történetmesélését. De Vértes György fotográfus, Váradi Ferenc újságíró, Eszéky Attila koncertszervező, Tóth Péter újságíró, szerkesztő, Balogh Tamás backline kölcsönző, Gerendai Károly (Sziget Fesztivál), valamint Szendrey Zsolt (Zorall, Sex Action, Action), Szekeres András (Junkies), Abaházi Csaba (Sing Sing, Class FM), Lovasi András (Kispál és a Borz, Kiscsillag), Axel (Kerozin), Ölveti László (Ölveti Blues Band), Rőth Sándor (Credo), Jávorszky Béla (LocalFace, Kowalsky meg a Vega), és Koroknai Árpád (Omen, P. Box, Szfinx) énekesek, zenészek véleményét is megismerhetjük egy-két esettel kapcsolatban.
A SaROCKba szorítva egyes benzinkutakon, a könyvesboltokban, és néhány webshopban kapható, de a szerzőtől is rendelhető. Érdekes, tanulságos olvasmány (messze nem csak ’Csapda fanoknak ajánlva) egy kreatív, hiperaktív, a szakma csínját-bínját alaposan megismerő, és tudását kamatoztató – sikerélményekben jócskán tobzódó, de az élet árnyoldalát is megtapasztaló – ember tollából, sorsáról.
Fotók: facebook.com/sarockba