(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Stumpf István alkotmánybírói mandátumának lejárta után visszavonult a közélettől. Orbán Viktor korábbi mentora, minisztere és jóbarátja az elmúlt években több ízben fogalmazott meg óvatos és finom kritikát a NER-rel szemben. Ennek ellenére meglepő fordulat történt. A miniszterelnök a múlt héten bejelentette, hogy a továbbiakban kormánybiztosként Stumpf István felügyeli az egyetemek modellváltását. Éppen a kormány egyik olyan intézkedését, amellyel kapcsolatban eddig talán a leglátványosabb és a kormány számára leginkább kellemetlen tiltakozássorozat bontakozott ki a színművészetis hallgatóknak köszönhetően.
Stumpf István kinevezésére kétféleképpen reagálhattak (volna) a kormánytól független véleményformálók. Az egyik a pozitív olvasat: Stumpf István fogja felügyelni? Akkor vélhetően minden rendben lesz. Aggódunk ugyan az egyetemek autonómiájáért és az oktatás színvonaláért, de bízunk Stumpf István szakmai elkötelezettségében és értékvállalásaiban, hogy a felsőoktatás szétveréséhez nem asszisztálna. A másik olvasat ezzel ellentétes: Stumpf István fogja felügyelni a modellváltásokat? Nagyot csalódtam Stumpf Istvánban, aki pedig alkotmánybírói tisztsége ellenére az utóbbi időben igyekezett saját autonómiáját megőrizni. Hogy melyik a helyes olvasat? Nincsen helyes olvasat, ezek szubjektív megközelítések, a valódi kérdés inkább az, mi a kormány szándéka. Stumpf István papucs orrán pamutbojtnak kell, vagy valóban van némi hazafiúi jószándék hazánk legfontosabb egyetemeivel szemben névleg nemzeti kormányunknak?
A volt alkotmánybíró a Népszavának azt nyilatkozta, hogy az egyetemek nem lehetnek politikai csatározások színhelyei. Ez biztató, az azonban már aggasztó megközelítés a részéről, hogy szerinte a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel kapcsolatban kölcsönösen gerjesztették az indulatokat és a félelmeket a hallgatók, az oktatók, valamint a fenntartó alapítvány. Egy kormánypárti politikustól már ez is a merész felelősséget vállaló nyilatkozatok közé számít, de ettől függetlenül a szimpatikusabb középre állás nem meríti ki egészen az igazságot. A színművészetis diákok és oktatók hol és mennyiben gerjesztettek feszültséget abban, hogy az alapítvány a kuratórium összeállításakor egyáltalán nem vette figyelembe az egyetem javaslatait? Márpedig ez volt az egyik döntő mozzanata annak, amiért a diákok szeptemberben belekezdtek sztrájkjukba.
A kormány által megszokott mindent átpolitizáló nézőpontból és a mindenhol Soros-ügynököket orrontó gyanút ismerve már önmagában az a mondat is adhat okot félelemre, hogy Stumpf nem szeretne politikai csatározásokat. Ki dönt arról, hogy egy egyetem, például a szegedi és a pécsi egyetem oktatói és hallgatói szuverénként saját jogaikért szállnak síkra, vagy inkább politikai csatározássá alakítják, a mint kés a vajon átsiklónak gondolt modellváltásokat?
A tét nem kicsi. A tét sokkal nagyobb még annál a hatalmas összegnél is, ami a jövőben a felsőoktatás intézményeihez érkezhet. Az Uniónak köszönhetően az elkövetkező években 1500 milliárd forint kap a szféra. Ami még ennél is nagyobb érték, az a megfizethetetlen jövő, nemzetünk jövője. Nem kell ténylegesen politikai kifizetőhelyekké és agitprop műhelyekké degradálniuk az egyetemeket a kormánynak ahhoz, hogy ez a látszat alakuljon ki a modellváltásokról a közvéleményben. Különösen a kormánnyal szemben egyébként is bizalmatlan fiatalság körében. Döntéshelyzetbe kerülve a felsőoktatás átgondolatlan átszervezésével Palkovics László szinte reptérre zavarja hazánk feltörekvő generációját. Ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak.
Stumpf István a Telexnek adott terjedelmes interjújában arról beszélt, hogy Palkovics László miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök hosszas beszélgetések alatt győzte meg arról, mi is a valódi koncepció az egyetemek modellváltásai mögött. „Ha én kockára teszem az egész életpályámat azért, hogy a modellváltásból siker legyen, akkor talán ez hitelesíti azt, hogy ebben van olyan elem, amit érdemes másoknak is végiggondolni; nem csak elzárkózó politikai magatartással viszonyulni hozzá, minden mögött a politikai ármányt és az összeesküvést vizionálni.”
Szeretnék hinni Stumpf István optimizmusában, és valóban nem gondolom róla, hogy asszisztálna a felsőoktatás szétveréséhez és a magyar fiatalság elűzéséhez. De akkor mégis mi zajlik? Miért ilyen sürgős a modellváltás, hacsak nem éppen a már emlegetett 1500 milliárd forint miatt? Orbán Viktor múlt heti Kossuth rádiónak adott interjújában pontosan ki is mondta, hogy a modellváltás mögött a pénz a fő mozgatórugó. Ezt a hatalmas összeget nem szabad elfecsérelni, hanem a modellváltás által lehetővé téve hatékonyan kell elkölteni – mondta a miniszterelnök. Hogyan fokozódik a hatékonyság azáltal, hogy a kormány saját embereit ülteti a kuratóriumokba? Vagy pontosabban milyen hatékonyság fokozódik? Mert az tiszta sor, hogy a kormányhoz hű emberek, hatékonyabban szolgálják ki a kormány érdekeit. De hol marad garancia az oktatás szabadságára nézve?
A Fidesz-KDNP modellváltások nélkül is elérte, hogy képzések szűnjenek meg az egyetemeken, gondolva a társadalmi nemek kutatását célzó mesterszakra, ahol a közhiedelemmel – legalábbis a kormánypárti propaganda által gerjesztett hiedelemmel – ellentétben világnézetileg nem meghatározott, de a közjót szolgáló képzés és kutatás folyt. Sőt, még egy egyetemet is sikerült elüldöznie mondvacsinált világnézeti okok miatt, amely egyetem hatalmas ugródeszkát jelentett fiataljaink bekapcsolódásához a nemzetközi vérkeringésbe, nem utolsósorban pedig itthon maradásukat jelentősen támogatta. Az SZFE-n az egyetlen konkrétum, amit eddig hallani lehetett a kormány akarnoksága mögött, hogy legyen az oktatás keresztényibb és nemzetibb, de hogy mi a keresztény és a mi a nemzeti, azt majd ők szabják meg. Ilyen közhangulatban kellene bíznunk abban, hogy a kormány káderei majd a szabadság békés vizein vezetik az egyetemeinket? Egyáltalán nevezhetőek még a mi, nemzeti egyetemeinknek azok az intézmények, amelyekre a kormány a modellváltás címszava alatt ráteszi a kezét?
A vágyott polgári Magyarországban egy-egy kuratóriumot vagy tudóst nevezheti ki ugyan a hatalom, az adott szereplők azonban nem a mindenkori kormányhoz, hanem egyedül saját lelkiismeretükhöz és az országhoz lojálisak. Ez a vágyott polgári Magyarország nem érkezett még el, a NER-nek köszönhetően egyelőre vissza a múltba, a félfeudalizmusba tartunk. Sok sikert kívánok Stumpf Istvánnak, nemzeti sorskérdés, hogy a munkáját jól végezze! De vajon mivel lesz kisegítve a magyar felsőoktatás, ha belátva az értékteremtő munka lehetetlenségét, a volt alkotmánybíró majd lemond kormánybiztosi feladatáról, miután kinevezésének elfogadásával a modellváltás koncepcióját személye súlyával legitimálta? Fanyar remény, hogy hazánk kultúrája a Rákosi-rendszer dúlását is túlvészelte, így bízhatunk abban, hogy az Orbán-kormány ámokfutását is csak kiköhögjük valahogy.