Az emberek első látásra azt hiszik, ez nem is igaz. Első hallásra is visszakérdeznek, hogy „de ez nem kamu?” Hát, nem. Nem kamu. Az egyik magyar kórházban tényleg bevásárlókocsiba rakják a babákat, igaz, legalább 100 forintost nem kell hozzá berakniuk a szülőknek.
Lássunk egy rövid áttekintést arról, hol tart a világ technikai fejlettsége:
- 1945. július 16-án robbantották fel a világ első atombombáját az új-mexikói Alamogordo melletti kísérleti telepen, majd pár hét múlva megtörtént a Hirosima és Nagaszaki elpusztítása.
- 1969. július 20-án Neil Armstrong és Edwin Aldrin sikeresen landoltak a Hold felszínén, majd két és fél órás holdséta során gyűjtöttek köveket a földi vizsgálatokra.
- 1973. április 3-án történt meg az első mobiltelefonos hívás a Motorolánál, majd egy évtizeddel később a piacra is kikerültek a mobil készülékek.
- 1985. február 19-én William Schroeder lett az első műszív beültetett, aki magától elhagyhatta a kórházat.
- 1997. február 22-én a skót tudósok bejelentették, hogy előző nyáron sikeresen klónoztak egy Dolly nevű bárányt.
- 2015. április 21-én a japán vasúttársaság mágneses tesztpályáján 603 kilométer/órás sebességet értek el, amit egy évtizeden belül polgári felhasználásra is ki akarnak terjeszteni. De igazából csak a saját, 2003. decemberi, 581 kilométer/órás sebességi rekordjukat döntötték meg.
- 2019. január 25-én a "Szabadság operáció" elnevezésű sorozat második fázisát is sikeresen vette az a magyar orvoscsapat, ami egy bangladesi, fejükön összenőtt ikerpár szétválasztásán dolgozik.
- 2019 februárjában a szegedi Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Szemészeti Klinikáján bevásárlókocsiban szállítják a csecsemőket.
Íme:
Utóbbi nem vicc és nem fake news. Sokkal inkább arra rámutató tragédia, hogy a kiváló magyar szakemberek magukhoz és a világhoz is méltatlan körülmények között dolgoznak.
Már évekkel korábban is foglalkozott a sajtó a szegedi kórházban használt bevásárlókocsikkal, és az intézmény akkor el is ismerte, hogy a kézben való hordás helyett, kényszermegoldásnak találták ki a módszert.
Azonban láthatóan a mai napig sem tudták megugorni ezt a balkáninak sem nevezhető szintet, a fenti fotó készítője ugyanis elsőkézből közölte az Alfahírrel, hogy most februárban a saját gyermekét tolták ebben vissza a kórterembe.
Ő természetesen rendkívül hálás a dolgozóknak és tudja, hogy nem ők tehetnek a kiságyak hiányáról.
Lapunk megkereste az Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi) azzal kapcsolatban, hogy az ilyen megoldások megfelelnek-e a szabályoknak, a minisztérium és/vagy az egészségügyért felelős államtitkárság tervez-e külön forrást biztosítani a szabvány szerinti kiságyak beszerzésére, de arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen lépéseket tettek azért, hogy ez a helyzet egyáltalán pozitív irányba változhasson.
Megkerestük a Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ elnöki hivatalát is, tőlük arra is kíváncsiak voltunk, hogy folyamodtak-e külön támogatásért az Emmi-hez vagy az egészségügyért felelős államtitkársághoz a helyzet rendezése érdekében, vagy történt-e bármilyen előrelépés az ügyben az előző évekhez képest.
Választ egyelőre egyik féltől sem kaptunk.
Az utóbbi hónapokban úgy tűnik, az alulfinanszírozott magyar egészségügy problémái túltettek a lélegeztetőgépekről szóló közhelyes diskurzuson, és elértünk oda, ahol a „kórházi férőhely” nem ellátási kapacitást, hanem egyszerű bútorokat, vagyis azok hiányát jelenti.
Több cikkben is írtunk arról a civil kezdeményezésről is, aminek keretében a gyermekosztályokon éjszakázó szülőknek gyűjtenek sportáruházban kapható kempingágyakra, hogy ne a földön kelljen aludniuk. A kórházak ugyanis sok esetben egyszerűen nem rendelkeznek elegendő ággyal.
Az akció keretében néhány hónap alatt több mint 350 ágyat vásároltak és szállítottak ki az önkéntesek, a minisztérium azonban egyetlen forinttal sem segített nekik, sőt: egyelőre azt is hiába kérik tőlük, hogy az ágyak után kifizetett több mint egymillió forint ÁFA visszatérítésében segítsenek nekik, hogy abból is kórházi eszközöket vehessenek az államkassza adományokból való hízlalása helyett.
Frissítés
Cikkünk megjelenése után a Szegedi Tudományegyetem sajtóosztálya lapunkat arról tájékoztatta, hogy ha ritkán is, de néha valóban használják a kocsit, a hír tehát igaz.