Már csak azért is, mert az előadás leírása igen meggyőző volt:
Tolkien számos nyelvet használ mind A gyűrűk urában, mind pedig A hobbitban, és mindkét regényben igen sok utalást találhatunk nyelvhasználatra, illetve egy adott nyelvhez való viszonyulásra – mind egyéni, mind pedig közösségi szinten. Az előadás megkísérli elemezni a nyelvhasználatot, illetve a nyelvhez való viszonyra történő explicit és implicit utalásokat e két műben; a vizsgálat célja megállapítani, hogy vajon a nyelvhez való viszonyulás egységes rendszert alkot-e vagy sem. Ezt a viszonyulást az előadás mind az egyéni, mind pedig a közösségi szinten vizsgálja.
És jelenthetjük: az elemzés, amelyre az előadás kísérletet tett, igen sikeres volt!
“Az angol nyelvben Tolkiennek meg volt a lehetősége arra, hogy három különböző szót használjon arra, amelyre a magyarban csak két szó létezik. Míg az író a tongue, a speech és a language szavakat használja, a fordításban ugyanezt a nyelv és a beszéd szavak segítségével lehet kifejezni. Sőt, az itt idézett részben valójában mindhárom angol szónak a nyelv magyar szót feleltette meg a fordító” - vezeti be Pődör Dóra A Gyűrűk Urában megjelenő nyelvhasználati sajátosságok tárgyalását. Az idézet, amelyben ez remekül megfigyelhető, A Gyűrű Szövetsége című könyvből származik:
“Halk nevetést hallottak a fejük fölül, majd megszólalt egy csengő hang tünde-nyelven (tongue). Abból, amit mondott, Frodó édeskeveset értett, mert a hegyektől keletre élő erdei nép nyelve (speech) nemigen hasonlított a nyugati tündékéhez. Legolas fölnézett, s ugyanazon a nyelven (language) válaszolt.”
Szép, csúnya, ismeretlen
Tolkien következetesen ágyazta be saját nyelvészeti megfigyeléseit és esztétikai ítéleteit a regényekbe. A nyelvről Tolkien által alkotott ítéleteket Pődör Dóra három csoportba osztotta. Az első eset, amikor egy adott nyelvhez pozitív asszociáció társul, a második, amikor negatív - itt például az orkok beszédére gondolhatunk, amelyre szintén látunk a későbbiekben példát - , a harmadik pedig, amikor ismeretlen nyelvről van szó.
A következő idézetben például Bombadilről van szó: “(...) egész úton énekelt, de leginkább csak zagyvaságokat, vagy lehet, hogy idegen nyelven dalolt, amit a hobbitok nem ismertek, valami ősrégi nyelven, amelynek szavai főként a csodálkozás és az öröm kifejezésére szolgáltak.” Ebből kiderül: a hobbitok nem tudják a jelentését annak, amit hallanak, de számukra hallottak egy esztétikai élményt közvetítenek: azt gondolják, a beszélő csodálkozik vagy örül. Többször előfordul, hogy egy szereplő nem érti az adott beszéd jelentését, mégis köt hozzá valamit. Azért van ez így, mert Tolkien szerint a hangsorok és a jelentések közötti kapcsolat motivált, tehát a hangzás is kifejezi a jelentést.
(Ezt a nyelvészeti álláspontot a modern nyelvészet megalapozója, Saussure vetette el, aki egyébként jó harminc évvel Tolkien előtt született. A mai nyelvészet általános álláspontja szerint sincs ilyen jellegű kapcsolat a hangzás és a jelentés között. Persze itt nem a hangutánzó szavakra kell gondolni. - a szerk.)
A Két Toronyban például az adott “népcsoport” tulajdonságaira is következtetnek a szereplők a nyelv alapján: “Lévén az ent (...) ráérős nyelv” - hozza fel példának az idézetet az előadó. “Aztán ott van a rohirok nyelve” - folytatja. “Aztán halkan énekelni kezdett valami lassú, s a tündéknek meg a törpnek ismeretlen nyelven; mégis odafigyeltek rá, mert olyan ércesen zengett.” A magyar fordításban az érces minden bizonnyal pozitív jelző; az angolban ugyanerre Tolkien a következő kifejezést használja: “there was a strong music in it”.
“Tehát a rohirok pozitív közösség, ezért a nyelvük is pozitív asszociációt kelt” - magyarázza Pődör Dóra. “Az ezután következő rész még jobban megragadja a nyelv hangzásából a szereplők által levont következtetéseket:
Ez, gondolom, a rohirok nyelve lehet - mondta Legolas - , hisz az ország földjéhez annyira hasonló: dallamos és kifejező, másrészt kemény és szigorú, mint a hegyek. De egy szót sem értek belőle, csak azt, hogy a halandó ember szomorúsága lüktet benne.” Előadónk a fordításról is megfogalmaz némi - jogos - kritikát: az angol ugyanis a rolling kifejezést használja - arra, amit a fordítás a kifejezőnek feleltet meg. “Ha vidékre használjuk a rolling szót, azt jelenti: dombos, hömpölygő. A nyelv esetében is inkább a gördülékeny lenne a megfelelő kifejezés.”
Az orkok nyelve ezzel szemben egyértelműen visszataszító érzéseket vált ki, mint az A gyűrű szövetségében, a Khazad-Dúm hídjában olvasható: “(...) nem értettem, hogy mit mondanak: úgy látszik, a maguk ocsmány nyelvén beszéltek.” Vagy A két toronyban, amelyben ez áll: “Az ork, aki ült mellette, röhögött, s undorító nyelvén odaszólt valamit a társának. - Pihenj, amíg tudsz, kis bolond! - vetette oda Pippinnek, a Közös Nyelven, amit majdnem olyan rondán beszélt, mint a magáét.” Tehát egy ork szájából még a Közös Nyelven való beszéd is máshogy hat esztétikai szempontból.
Sőt, mint ugyanezen könyv Az urukhai orkok című fejezetéből kiderül, az orkok nyelve állati hörgéshez volt hasonlítható: “(...) mondta a maga nyelvén, mígnem szava lassan-lassan morgásba és acsargásba veszett.”
Abban a részben, amelyben Frodó nem tudja elolvasni az Egy Gyűrűn megjelenő lángoló betűket, például Gandalf azt mondja: “Te nem (...), de én igen. A szöveg tünde-betűkkel van írva, régies írással, de mordori nyelven, amit most nem akarok használni.” Itt pedig felolvassa az írást a Közös Nyelven.
De olyan is előfordult, hogy Gandalf mégis megszólalt mordori nyelven: A Tanács című fejezetben: “Döbbenetes volt, ahogy a mágus hangja megváltozott (itt az eredeti a tongue szót használja - a szerk). Egyszerre fenyegető lett, átható és kőkemény. A nap egy pillanatra mintha árnyékba vonult volna, a tornác elsötétült. Mindenki reszketett, a tündék befogták a fülüket. - Még soha, senki sem mert egyetlen szót kiejteni e nyelven Imladrisban, Szürke Gandalf - mondta Elrond, mikor az árnyék eloszlott, és a társaság megint föllélegzett.” Valószínűleg Gandalf azért mert megszólalni mordori nyelven Völgyzugolyban, mert ez a terület tünde fennhatóság alatt áll, így sokkal védettebb.
A harmadik, az ismeretlen nyelv kategóriája például A Gyűrű Szövetségében, Az Öregerdő című fejezetben jelenik meg. “De éjszaka, azt mondják, ijesztőbben is tudnak viselkedni. (...) Úgy rémlett, mintha az összes fák suttogva beszélnének, híreket és mindenféle fondorlatokat közölnének egymással valami ismeretlen nyelven; az ágak meg ide-oda hajladoztak és markolásztak, pedig nem is fújt a szél.”
“Itt nem kapunk arról semmi információt, milyen tulajdonságai is vannak ennek a nyelvnek, csak azt, hogy ismeretlen. És pont az ismeretlenségének van itt funkciója - magyarázza Pődör Dóra. “Arról például van tudomásunk, az orkok, vagy Mordor milyen veszélyt jelent. De itt a nyelv ismeretlensége miatt maga a fennálló veszély, illetve annak mibenléte is teljesen ismeretlen, és tulajdonképpen ezt hivatott itt kifejezni a szöveg. Maga a veszély az, ami artikulálatlan.
A nyelvhasználat és a nyelvváltások funkciói
“A nyelvhasználat, illetve nyelvváltás - azaz kódváltás - funkcióinak egyikét remekül tükrözi a rész, amelyben Frodó és Toma találkozik a tündékkel” - hozza fel az újabb példát az előadó. “Frodó is nagy élvezettel evett, ivott és beszélgetett; de őt főként a körülötte elhangzó szavak kötötték le” - idézi A gyűrű szövetségének Hármasban sem rossz című fejezetét. “Valamennyit megértett a tündenyelvből, és feszülten figyelt. Időnként szólt egy-két szót a felszolgálókhoz, és az ő nyelvükön mondott köszönetet. Ők pedig rámosolyogtak, és nevetve mondták: - Ez aztán a nagyszerű hobbit!”
Arra is látunk példát, amikor a nyelvhasználat döntő jelentőségű abban, hogy valakit egy nép beenged-e a földjére, vagy sem. A Lovasvég nyelvén beszélő vértesek ugyanis A két toronyban saját nyelvükön vonják kérdőre az oda érkezőket, mire Gandalf azt mondja: “Én értem a szavatokat (...). De más idegenek nem. Miért nem beszéltek a Közös Nyelven, ahogy az nyugaton járja, ha azt akarjátok, hogy választ is kapjatok?” Erre a válasz: “Mert Théoden király akarata, hogy a kapukon senki be ne tegye a lábát, aki a nyelvünket nem tudja, s nem barátunk. (...)” Itt tehát a nyelvhasználat funkciója a próba, hogy az ellenséget a baráttól megkülönböztessék. “Ez a délszláv háború idején is éppen így volt. Mivel a szerb és a horvát nyelv nagyon hasonló, a katonák speciális kérdéseket tettek fel. Ezekre nem lehetett máshogy válaszolni, csak úgy, hogy abból kiderült, az illető szerb-e vagy horvát” - fűzi hozzá Pődör Dóra. “
Emellett pedig van a nyelvváltásnak egy olyan funkciója is a könyvekben, amellyel az író a skizofrén személyiséget érzékelteti. Természetesen Gollamról, illetve Smeagolról van szó.” Az angol eredetiben valóban érzékletes a különbségtétel: ami a magyar fordításban úgy hangzik: Gollamnak megváltozott a hangja és beszéde, Tolkien így írja le: then suddenly his voice and language changed. Itt a szociolingvisztikában használt idiolektus mutatkozik meg, amely azt jelenti: minden egyéni beszélőnek megvan a saját nyelvhasználati módja.
A csodálatos tündenyelv
“A többiek elvetették magukat az illatos gyepen, de Frodó csak álldogált és ámult. Úgy tetszett, átlépett valami tágas kapun, amely egy más - régmúlt - világra nyílt. A fényre, amely e világra hullott, az ő nyelvén nem volt szó” - idézi A gyűrű szövetsége Lothlórien című fejezetének szavait az előadó. Ez elég egyértelműen megmutatja: a tündenyelv olyan fennkölt dolgok kifejezésére is alkalmas, amire más nyelv nem.
Vagy még sincs ez teljesen így? Itt jön ugyanis egy további idézet, amely megmutatja: van olyan esztétikai élmény, amelynek leírására még a tündenyelv eszköztára sem bizonyul elégségesnek… “(...) és gyönyörű vagy, esküszöm, olyan szép, hogy arra a tündék nyelvén sincsen szó” - hangzik az idézet A király visszatér című regényből.
Sőt, az is előfordul, amiről minden idegen nyelvet megtanulni vágyó álmodik: hogy egy nyelv saját jellegéből adódóan megfejtődik a hallgató fejében: “De a tünde-szavak módján ezek is belevésődtek az emlékezetébe, s jóval később meg is fejtette őket: a tündeének a Középföldén alig-alig ismert dolgokról regélt.”
Az egyik legérzékletesebb példa pedig a különböző nyelvek kifejezőképességére A két toronyban hangzik el a következőképpen:
“Sok mindent látok és hallod (és szagolok és tapintok) erről a… erről a… A-lalla-lalla-rumba-kamanda-lind-or-burúme. Bocsássatok meg, ez annak a névnek a része, amit én adtam neki; nem tudom, hogy más nyelveken milyen szót használnak rá, tudjátok, arra, amin most vagyunk, ahol állok és kinézek a szép reggeleken. És gondolkozom a Napon, az erdőn túli füvön, a lovakon, a felhőkön, az egész kibomló világon.”
Érdekes nyelvészeti kísérletnek is mondhatjuk a következő részt, amely A két torony Szarumán hangja című fejezetéből származik. “Gimli, a törp, törte meg a csendet váratlanul. - A mágus minden szava a feje tetején áll - mordult fel, s megmarkolta a fejszéje nyelét. - Orthanc nyelvén a segítség pusztulást, az óvó kéz gyilkolást jelent, ez világos.”
Az előadás persze csak ízelítő volt Tolkien hatalmas nyelvészeti és írói munkásságából. Mindenesetre, ha legközelebb a kezünk ügyébe kerül A gyűrűk ura bármelyik része, biztos, hogy egész máshogy fogjuk olvasni, mint előtte.