Dr. Hanna Ghoneim vikárius atya a Nemzeti Közszolgálati Egyetem meghívására kedden tartott előadást Budapesten a szíriai kereszténység jelenéről, jövőjéről és arról az emberfeletti erőfeszítésről, amit ő és az Ausztriában bejegyzett karitatív szervezete végez annak érdekében, hogy a szír keresztények hazatérhessenek hazájukba, az otthon maradók pedig emberhez méltó körülmények között élhessenek.
A szíriai konfliktus nem arról szól, amit a sajtóban látunk belőle
Ghoneim atya arab nyelvű előadásában számos, az európai mainstream közéletben tabudöntőnek számító kijelentéssel lepte meg a közönséget.
Bár hangsúlyozta, hogy a szíriai és a nemzetközi politikai helyzet elemzésébe nem szeretne belemenni, annyit mégis kiemelt, hogy a 2012 óta tomboló szíriai konfliktus nem polgárháború, sőt még a valláshoz sincs köze (annak ellenére, hogy bizonyos körök szerinte mindent megtettek, hogy az összecsapások szunnita-halavita szembenállássá váljanak):
"Ez egy Amerika és Oroszország között zajló gazdasági háború"
- jelentette ki határozottan.
Ghoneim kifejtette, hogy a kereszténység egyik bölcsőjének számító Szíriában a különböző vallási felekezetek a mai napig többnyire békében élnek egymás mellett, "mint a családok", mert a helyi közösségek ismerik és tisztelik egymást. Elhangzott, hogy akik fegyverrel üldözték a keresztényeket a térségben, azok - a média állításaival szemben -
nem szíriai emberek voltak, akik mégis, azokat lefizették, hogy erőszakkal űzzék el a szomszédjaikat, akikkel évtizedekig békében együtt éltek.
A vikárius atya elmondta, hogy a közel-keleti országban hat darab katolikus, négy görögkeleti-ortodox és több kisebb protestáns egyház működik egymással párhuzamosan, az ottani keresztények pedig a lakosság körülbelül 10 százalékát teszik ki, ami nagyjából 1,2-1,5 millió embert jelent.
Kicsoda Ghoneim atya?
Túlnyomó többségük a fegyveres összecsapások kitörésekor az ország észak- és délnyugati felében élt, olyan vidékeken, melyek a háború legkkritikusabb időszakaiban is a szír kormány ellenőrzése alatt maradtak, ennek köszönhették relatív biztonságukat.
A szír emberek nem csak a háború miatt menekülnek
Hanna Ghoneim kertelés nélkül kimondta, amit Európában egyre többen ismernek föl:
a szírek nem a háború, hanem a háború nyomán kialakult borzalmas gazdasági helyzet miatt hagyják el az országukat.
Az atya egy meglehetősen lehangoló videóval szemléltette, hogy milyen viszonyokat hagyott maga után a konfliktus. Bár az emberek szerinte már úgy élnek, mintha már vége volna a jelenleg is tartó harcoknak, a Homsz és Damaszkusz közötti úton készült felvételeken jól látszott, hogy a vidéken nincs egyetlen épen maradt ház sem, kilométereken át csak a lerombolt lakónegyedek végtelen romhalmaza szegélyezi az utat.
Ghoneim atya kihangsúlyozva a nyilvánvalót, rámutatott, hogy az embereknek fizikailag szűnt meg a munkahelyük, boltjaikat, üzemeiket lerombolták, nem tudnak hol dolgozni.
Ennél is súlyosabb - és ezzel összefüggő - problémának nevezte ugyanakkor azt, hogy
Szíria ellen továbbra is nemzetközi gazdasági embargók vannak érvényben, melyek miatt az állam képtelen külföldön értékesíteni a termékeit és talpra állítani a gazdaságát.
Hanna Ghoneim ugyanakkor hozzátette, hogy sokan - főleg a tehetősebbek közül - azért igyekeztek mielőbb elhagyni az országot, nehogy a fegyveres milicisták váltságdíj fejében elrabolják a gyermekeiket, családtagjaikat, ahogy erre számtalan alkalommal sor került.
Mintha a magyar elvándorlási viszonyokat látnánk
A görögkatolikus pap arra is rámutatott, hogy a szíriai keresztény közösséget is jócskán megcsappantotta a kivándorlási hullám, bár pontos statisztikák nincsenek arra nézve, hogy közülük hányan hagyták el az országot.
Ghoneim kifejtette, hogy Szíriából azok menekültek el, akiknek volt pénze, vagy mindenüket pénzzé tették, hogy ki tudják fizetni az embercsempészeket. Ezzel hatalmas csapás érte a társadalmat, mert azokat veszítette el az ország, akiknek volt tőkéje, befektetése, ingatlanja. Ráadásul az értelmiség is hihetetlen arányban távozott:
csak orvosból 16 ezer hagyta el Szíriát, de elmenekült a tanárok, a mérnökök és a jogászok, illetve a fiatalok nagy része is.
Az országban jószerével csak azok maradtak, akik túl öregek, betegek vagy szegények voltak ahhoz, hogy kivándoroljanak. A lakosság körében a háború miatt sokan szenvednek poszttraumás stressztől és súlyos fizikai betegségektől, viszont az ingyenes állami orvosi ellátás gyakorlatilag megszűnt, aki nem fizet, azt nem műtik meg vagy nem kap kezelést.
Az iskolák is sokszor romosak, nincsenek tanszerek vagy rosszak a higiéniás állapotok.
No future?
A szíriai keresztényekre Ghoneim szerint nem vár fényes jövő a szülőföldjükön, bármennyire igyekeznek is a keresztény egyházak, hogy Szíriában biztosítsák számukra a megélhetést és ösztönözzék a külföldre vándoroltak visszatérését.
Ghoneim atya épp ennek érdekében hozta létre segélyszervezetét a korlátlan bevándorlás ellen többször is szót emelő Christoph Schönborn bíborossal, Bécs érsekével közösen.
Az egyesület fő célja, hogy a szíriai keresztények szükségleteinek megfelelő adományokat gyűjtsön, és azokat a tényleges rászorulókhoz juttassa el - az elmúlt időszakban összesen 28 konténernyi tárgyi adományt vittek a térségbe, és számos alkalommal tudtak anyagilag segíteni a rászorulókon.
"Mi, szírek hiszünk abban, hogy a háború véget fog érni, és új élet kezdődik, ehhez viszont ki kell tartanunk addig"
- mondta a pap, aki szerint erre tényleges nyugati segítség nélkül nem lesznek képesek. Hozzátette: az viszont reménnyel tölti el, hogy "a plébániákon még van élet".
Ghoneim atya úgy fogalmazott, hogy nem csak humanitárius segítségre szorulnak, a legnagyobb szükség olyan adományokra, felajánlásokra van, melyek révén munkahelyek létesülhetnek, hiszen ha az embereknek lesz megélhetésük, akkor ott maradnak Szíriában:
"Az embereknek dolgozniuk kell"
- fogalmaz lényegretörően az atya, majd hozzátette: építő-, kútfúró-, öntöző- és mezőgazdasági gépekre volna leginkább szükségük.
Dermesztő volt látni és hallgatni, hogy bár Szíriában 400 hektárnyi, kiváló minőségű termőföld van keresztény egyházi tulajdonban, ennek a művelésére mindössze egyetlen, ócskavas számba menő traktoruk akad.
Ha mi nem mozdulunk, oda a térség keresztény kultúrája
"A közel-keleti keresztények jövője a nyugati keresztényektől függ"
- hangsúlyozta Ghoneim atya, aki szerint, ha a szír keresztények nem kapják meg a kellő nyugati segítséget, ők is kénytelenek lesznek elhagyni a hazájukat.
Saját tapasztalatait összegezve elmondta, hogy a nyugati emberek alapvetően szívesen áldoznak a nemes célok érdekében, de hivatalos állami úton a szigorú és bürokratikus rendszerek megnehezítik, túlságosan lelassítják a segítségnyújtást, ezért ő személyes és egyházi kapcsolatok kiépítése révén próbál hatékonyabban felajánlásokat gyűjteni, ami eddig szerencsére úgy néz ki, hogy sikeresen működik.
Nyitott kérdések
A közönség kérdéseire válaszolva Ghoneim atya elmondta, hogy bár a kormányerők által ellenőrzött területeken a keresztényeket nem fenyegeti veszély, a hivatalos nómenklatúrának is megvan a maga felelőssége a kialakult viszonyokban, mert a rezsim elképesztő korruptsága nem könnyíti meg a helyzet normalizálását.
Az ENSZ szerepét kifejezetten kemény szavakkal kritizálta a görögkatolikus vikárius. Szerinte, ha a szervezet azt akarja, hogy demokrácia legyen Szíriában, akkor nem a menekülttáborokban folyó oktatás helyett az ország lerombolt iskoláinak helyreállítását kéne finanszírozniuk, mert azokban egészen mást tanítanak, mint a menekültek között (itt nyilván az iszlám fundamentalizmus terjesztésére utalt). Mindazonáltal az ország államformáját és politikai berendezkedését hazája belügyének tekinti, amit szerinte nem külföldi hatalmaknak kell diktálnia.
De azt is furcsállta, hogy a nemzetközi szervezet továbbra sem engedi haza a külföldre menekülők zömét, mondván, Szíriában továbbra is veszélyben lennének, holott ez nem feltétlenül igaz.
Az atya egyik válaszában szintén csodálkozásának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a térség gazdag arab országai miért nem nyújtanak humanitárius segítséget muszlim testvéreiknek. Elmondása szerint, ha érkezik is adomány ezekből az államokból, az jórészt az iszlamista fegyvereseknek juttatott fegyverszállítmányokban merül ki.
Hála és burkolt figyelmeztetés
A közönség soraiból Juhász Hajnalka, az Országgyűlés Külügyi bizottságának KDNP-s alelnöke is kérdést intézett Hanna Ghoneimhez azzal kapcsolatban, hogy a klasszikus humanitárius segítségen túl milyen tényleges támogatásra lenne még szüksége a szíriai keresztényeknek.
Válaszában az atya háláját fejezte ki Magyarország felé, mely szerinte - Lengyelország mellett - az egyetlen olyan európai állam, ami helyben nyújtott tevékeny segítséget a szíriai keresztényeknek, például egy aleppói iskola felújításával.
Mint fogalmazott, a többi ország "a seb mellé teszi a gyógyírt", tehát csak a Szíriával szomszédos államokban lévő menekülttáborokba juttat anyagi forrásokat. Hangsúlyozta:
a legfontosabb a már említett embargók eltörlése lenne.
Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy
"az európai határok lezárása nem fogja megállítani a bevándorlást, csak az embercsempészet árát növeli meg és a bűnözők profitálnak majd belőle".
Az előadás után ezzel kapcsolatban portálunknak a képviselő asszony úgy nyilatkozott, hogy ő nem lát ellentmondást az elhangzottak és a kormány bevándorlás-politikája között:
"A határvédelem mellett nagyon fontos – ahogyan Ghoneim atya fogalmazott – a humanitárius segítségnyújtás is."
Szerinte ezt tükrözi a magyar kormány által képviselt gondolkodásmód, miszerint "a segítséget vigyük oda, ne a bajt hozzuk be Európába".
Hozzátette: "a szíriai keresztény kultúra megőrzése és az abban való humanitárius segítségnyújtás is ezt képviseli. Az atya által elmondottak segítenek megérteni a valódi kihívásokat - amelyekkel a szíriai keresztény közösségeknek szembe kell nézniük - ezzel is elősegítve a hatékony humanitárius segítségnyújtást és a tartós helyben maradást Szíriában a keresztények számára".
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a Fidesz-kormány tervezi-e, hogy nemzetközi fórumokon felszólaljon a Szíriát sújtó embargók ellen, illetve kezdeményezi-e azok eltörlését, kérdéseinkkel a Külgazdasági és Külügyminisztérium illetékeseihez fordultunk, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ (amint érkezik visszajelzés, beszámolónkat természetesen frissítjük).