Morvay Péter újságíró, 1985 és 1987 között a BM III/III-as csoportfőnökségének „hálózati személye”. Ő maga mesélte el, milyen meghasonlás volt besúgóként barátairól, ismerőseiről jelentéseket írni Kádár János kommunista titkosszolgálatának.
Négy napja Facebook-bejegyzésében a házasság védelméért, a még meg nem született életek védelméért, gyermekeink egészséges identitásának megőrzéséért, a bibliai igazságok szabad hirdetéséért, a vallásszabadságért, a nemzet függetlenségéért, Budapest és Jeruzsálem barátságáért biztatott a fideszes Békemeneten történő részvétel érdekében.
Mai Facebook-posztjában azonban nagyon kemény hangvételű nyílt levelet intézett Szita Károlyhoz, Kaposvár fideszes polgármesteréhez, akiről a Magyar Nemzet szombaton írta meg: Krakus Péter néven „hazafias alapon” szervezték be a kommunista állambiztonság hálózatába, és „lelkesen jelentett” még rokonairól is.
Magyar Nemzet: lelkesen jelentett a vezető fideszes politikus a Kádár-rendszernek
Szita Károly ügynökmúltjáról még 2004-ben kerültek elő először információk, majd 2005-ben számos cikk, elemzés jelent meg róla, jelentős részben Ungváry Krisztián ismert történész kutatásai és nyilatkozatai alapján. A fideszes politikus tagadta, hogy ügynökként tevékenykedett volna, és jogi lépéseket helyezett kilátásba, de ezekből végül semmi sem lett.
Szita a nyilvánosságra hozott bizonyítékokat meg sem próbálta tagadni, és egy Horn Gyula „na és?”-éhez hasonló mondattal intézte el az ügyet: Az én lelkiismeretem tiszta, nem félek tőled, Simicska Lajos!
Ezt kritizálta most nagyon keményen Morvay, mondván: az ő besúgói 18 hónapját úgy élte át, mint zuhanást egy olyan verembe, aminek nincs alja.
Tudtam, hogy rossz, aljas, amit teszek, mégsem találtam a kiutat
– írja Morvay.
Ezután visszaemlékezik, micsoda megkönnyebbülést érzett, amikor bocsánatot kért azoktól, akik ellen vétkezett: újra szabad ember lettem – írja.
Szita Úr, a lelkiismeretet nem a saját szavaink tisztítják meg, hanem az igazság.
Morvay arra kéri most a fideszest, gondolja át nyilatkozatát, mert
Magyarország egyik legnagyobb adóssága a múlttal való őszinte szembenézés. Így összekeveredik a jó a rosszal, a múlt a jelennel, töretlenül folytatódnak a hálózati karrierek: ahogy az Ön beszervezőjét is kitüntették a rendszerváltás után, az én beszervezőmet is előléptették.