Sok tényezője lehet a megmaradásunknak, de az egyik egészen biztosan az, hogy voltak hőseink. Sok olyan ember, akik ha egy csatában el is estek, a harcot elbukták, de hősiességük mindig erőt és példát adott a következő generációknak.
Ilyen hős volt Szondi György is, Drégely várkapitánya, aki ma 465 éve halt meg, 1552. július 9-én.
1552-ben Ali budai pasa tízezres seregével alá vette ostrom alá a kicsiny és rossz karban lévő várat, amelyet Szondi mindössze 150 emberrel védett.
A túlerővel szembeni harc reménytelen volt, de Szondi, elutasítva a megadásra szóló felhívásokat, katonáival együtt elesett a vár védelmében.
A magyar kultúrában Szondy György hősi küzdelme nemzeti példává vált. Az alacsony sorból származó, tehetséges, tiszta jellemű ifjú, aki vitézségének elismeréseként lett az esztergomi érsek várkapitánya, és nehéz helyzetben is példát mutatott kitartásból, jellemből, hűségből önfeláldozó bátorságával.
Ezért jelenik meg a magyar irodalom számos nagy alakjának műveiben, ezért viseli szerte az országban számos utca a nevét, ezért készültek róla köztéri műalkotások, és ezért neveztek el róla közintézményeket is.